My Teacher // Taekook // BEFEJEZETT

💜18💜

Eljött az éjszaka, s hallgattam Yoongira, ki azt tanácsolta, hogy csak adjam magamat és a helyzet magától fog alakulni. Bíztam benne. Úgy éreztem, hogy ez az egyetlen esélyem arra, hogy boldog legyek Taehyung mellett, hisz nélküle olyan volt, mintha kitéptek volna a szívemből egy darabot, mit senki más nem pótolhatott. Az ajtón kopogtak, én pedig a lehető legjobb állapotban amit tudtam magamra varázsolni, nyitottam ki.

- Szia.- köszönt elsőként, de engem letaglózott.

Mintha egy új embert láttam volna. A ruhája annyira hétköznapi volt, mégis annyira szexi, hogy az elmém nem tudott másra gondolni csak arra ami az alatt lehet és arra, hogy mennyire hozzá akarok érni ehhez az emberhez.

- Sz...szia.- köszöntem vissza.- Gyere.- engedtem bentebb, ő pedig elhaladva mellettem, ott hagyta a parfümje illatát, mi megbódította az eszemet.

Mintha direkt akarta volna ezt csinálni. Mintha minden kis lépésével az őrület határára akart küldeni, hiszen tudtam, hogy ha most leteperem akkor félre fogja érteni.

- Khm...- köszörültem meg a torkomat, miközben becsuktam az ajtót.

- Miért is jöttem ide?- ült le a szokásos helyre.

- Emlékszel arra a napra mikor először találkoztunk?- ültem le elé.

- Az órán?

- Nem.- ráztam meg a fejemet.- Az évnyitó előtt. Fekete pulcsi volt rajtad és a fa alatt álltán az iskola előtt. Azt hittem diák vagy.- jelent meg egy mosoly az arcomon.- Tudod mit gondoltam mikor megláttalak?

- Mit?- emelte fel szemöldökeit.

- Hogy ki lehet ez a tökéletes ember. Biztosra vettem, hogy különleges vagy, páratlan és a legdrágább gyémánt. Nekem ezt jelented. Te vagy az akit látok az álmaimban, te vagy az aki miatt felkelek reggelente, itt vagy velem.- mutattam a szívemre.- Nekem a világot jelented és csak akkor vagyok jól ha veled lehetek. Nélküled elveszek.

- Jungkook... Adtam már neked esélyt.- sóhajtott.

- Taehyung... itt vagyok és könyörgöm neked. Könyörgöm, hogy bocsáss meg és kezdjük újra.- tettem össze a kezeimet.

- Összejársz még a lánnyal?- nézett mélyen a szemembe.

- Nem. Nem is kedveltem soha.- tiltakoztam.

- Magad ellen beszélsz azzal, hogy hazudsz. Ha nem kedvelted volna, nem lenne ez.- fonta össze a karjait, én pedig hirtelen felidulásból felpattantam, viszont újra a padlót értem, a tanárom előtt térdelve, kit megleptem.

- Könyörgöm. Te is érezted már az első pillanatban, nem? Érezted, hogy nekünk együtt kell legyünk. Mond, hogy te is így érezted.- vettem kezeit a sajátomba.

- Így éreztem...- hajtotta le a fejét, kezeinket nézve.- De ez nem változtat azon ahogyan viselkedtél.

- Miért nem tudod elengedni a múltat? Miért hozod ezt az egy hibámat fel? Miért nem fogadod el, hogy én már túl jutottam a védvonaladon és a tiéd vagyok.

- Talán azért nem, mert a tanárod vagyok. Felfogtad mivel járna nekem ha elkapnának? Én mindig is tanár akartam lenni. Nem adhatom ezt fel.

- Akkor várj rám. Már csak egy év. Egy év és a tiéd vagyok.- próbáltam a lelkébe nézni, de ő elvette a tekintetét.- Nézz rám. Lehet, hogy tizenhét vagyok, te pedig húszonhat, de ez nem változtat azon a tényen, hogy mennyire szerelmes lettem.

- Tényleg? Azt mondod szerelmes vagy, de ez a fene nagy imádatod vajon meddig fog tartani? Amíg nem találsz egy lányt vagy egy másik pasit?

- Sosem fogok találni mást. Nem is keresek, nem is akarok. Te vagy minden amire vágyom. Ha kell ezt ezerszer elmondom neked, hogy felfogd mennyire akarlak.

Az istenért sem akart hinni nekem. Teljesen elvesztem a soraim között és ismételgettem a már annyiszor elmondott szavaimat. Csendben maradtunk. Csak néztük egymás arcát. Vártam... Vártam a csodára.
Miket is beszélek... csodára? Nem. Nem csodára.
Arra vártam, hogy Taehyung mondjon valamit. Nem hagyhatott válasz nélkül. Kérdő tekintetem végigpásztázta az arcát, s végül öt perc némaság után feladtam.
Elengedtem a kezét, de ő a csuklóm után nyúlt, így lerántva az ölébe, egy csókkal kísérve.

- T...tae.- nyögtem az ajkai közé mikor benyúlt a pólóm alá, így fogva a derekamat.

- Ne merd azt mondani, hogy nem akarsz.- folytatta tevékenységeit a nyakamnál.

- De igen, csak... Nem ezért hívtalak át.- túrtam a selymes, puha hajzuhatagába.

- Akkor miért?- mászott le rólam.

- Most ki is a gyerek? Azt hiszed minden csak erről szól?

- Egy olyan ember fejében, mint te, nem szólhat egy kapcsolat túl sok mindenről csak a szexről.

- Mekkora egy barom vagy.- horkantottam fel, beletúrva a hajamba.

- Akkor mi mást akarnál tőlem, huh?

- Taehyung én a párod akarok lenni, azt Isten szerelmére, miért nem érted meg?- kiabáltam rá, mire ő láhatólag is megszeppent.

- Legyen.- adta be a derekát.- De nem szabad, hogy bárki rájöjjön, mert akkor mind a kettőnk bajba kerül.