My Teacher // Taekook // BEFEJEZETT

💜14💜

Taehyung
szemszöge

Dolgozatok végelláthatatlan sorai után úgy döntöttem, hogy felhívom a szeretőmet és közlöm vele a rossz hírt. Azonban mikor a telefon a kezem, s ujjaim mégsem engedelmeskedtek. Nem tudtam megtenni, egyszerűen túl sok emlék kötött Jinhez, amit nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Viszont arra is gondolnom kellett, hogy Jungkook hiába a diákom, mikor megcsókoltam, minden megváltozott. A szürke színek egyszerében szivárványként tündököltek, a világ zajos hangja elcsitult, a szívem pedig úgy érezte, hogy haza talált.
Mikor először megláttam, pont olyannak tűnt, mint a többi. Tipikusan az iskola egyik legjobb tanulója, s a lányok körében a leghírhedtebb. A barátai szintén jól néztek ki, de Jungkookban volt valami. Már akkor éreztem, hogy lesz vele bajom, de nem tudtam, hogy akkora amekkorában álltam. A tévét nézve, a fotelemben, kezemben egy doboz sörrel próbáltam elnyomni az érzéseimet, amiket egyszerűen képtelenség lett volna elfelejteni.
Nem tudtam másra gondolni, csak a nálam kilenc évvel fiatalabb fiúra és arra a pillanatra mikor minden szabályt megszegve megcsókolt, s az érzésre, hogy milyen átkozottul jól esett az a csók.
Legbelül volt egy érzésem, miszerint a mai napján ő sem lehetett olyan boldog, mint a többi korabeli gyerek.
Hogy miért?
Nem tudom, de mintha éreztem volna azt amit ő is.

Jungkook
szemszöge

Másnap reggel szörnyű fejfájással, s iszonyatos szomjúsággal ébredtem, így utam a konyhába vezetett, ahol megittam két pohár vizet, majd elkezdtem magamnak lefőzni a kávémat. Ekkor jutott eszembe, hogy igazából tisztáznom is kéne a dolgokat Jisooval. Hiába adtam oda magamat, tudtam amit Yoongi is az előző éjjel. Teljes szívemből szégyelltem magamat. Telefonomat elővéve, már hívtam is a lányt, ki szinte azonnal felvette.

- Szia Kookie drágám!

- Jisoo, beszélnünk kéne... Ráérsz?

- Neked bármikor.

- Rossz ötlet volt ez az egész féltékennyé tevősdi. Megértenéd, ha azt mondanám, hogy nem akarom folytatni?

- Neked mégis mi a bajod? Megegyeztünk! Nem teheted ezt velem!- emelte fel a hangját.

- Jisoo, én nem akartam bajt okozni neked. Tényleg ne haragudj. Egyszerűen csak nem volt jó ötlet ez az egész.- próbáltam megmagyarázni neki.- Nem is ismerlek, nem akarok így kapcsolatot.

- Akkor menjünk el randizni!

- Te is tudod, hogy erre miért mondok most nemet.

- Feljelentem akkor Kim tanár úrat!

- És mégis milyen indítékkal és bizonyítékkal? Egy szóval sem mondtam, hogy ő az akit szeretek.- horkantottam fel.- Egyszer jó volt veled, de semmi több.

- Találok bizonyítékot, ne aggódj Kookie. A végén az enyém leszel.

- Neked agyadra ment valami...- fogtam a fejemet.- Most le teszem. Szia, Jisoo.

Még arra se méltatott, hogy elköszönjön tőlem, így rányomtam a vörös gombra, majd hívtam a következő személyt akivel beszélni akartam.

- Igen?- szólt bele azzal a gyönyörű, mély hangjával, mitől kirázott a hideg.

- Szia! Mivel vasárnap van és nincs tanulni valóm azon gondolkodtam, hogy nincs-e kedved esetleg megnézni velem egy filmet. Most jött ki nem rég.

- Nem tudom, Jungkook. Az a helyzet, hogy holnap iskola és nem lenne jó ha ottalvós bulit tartanánk.

- Nem alszol itt. Csak egy film. Benne vagy? Vagy töltsek még egy napot nélküled?

- Megyek.

- Jut eszembe. Rendezted már a dolgot az illetővel?- rajzoltam köröket a pultra.

- Még nem találkoztam vele. De nem te akadtál ki a múltkor? Mi ez a nagy lelkesedés hirtelen?

- Ohh, csak gondoltam ismerkedhetnénk meg csak kérdeztem. Vagy rossz ötlet lenne ha átjönnél?

- Épp ellenkezőleg. Ha az úgy jó akkor egy óra múlva ott vagyok.

- Jó.- bólintottam rá.

- Addig is, szia Jungkook!

- Szia!

Mosolyogva raktam le a telefont, a amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam magamra valami utcai ruhát, ugyanis el akartam addig menni boltba, hogy tudjunk mit majszolni miközben próbálom nem összekaksizni magamat, mivel amit meg akartam nézni az egy horrorfilm volt.

Vettem kettő chipset és kólát, így a laptopomat hozzákötve a tévémhez, vártam a kopogást. Talán eltelt háromnegyed óra is miután hazaértem, de még mindig nem volt semmi. Se híre se hamva nem volt a tanárnak. Az SMS-re sem válaszolt amit küldtem neki, kérdezve, hogy merre van, jön-e egyáltalán. Hívtam vagy ötször, de nem vette fel. Aggódni kezdtem, ugyanakkor mérges is voltam, hiszen az is megeshetett, hogy átvert, vagy meggondolta magát. Szomorúan ültem a kanapén, nézve a plafont, átgondolva, hogy mit is hittem.

Persze, hogy nem jön... Gondoltam. Logikus volt. Ő a tanárom és erre nekem is rá kellett jönnöm. Nem jöhetett át, hiszen ha valaki meglátja, lehetetlen kimagyarázni miért jön a lakásomra este hétkor. Annyira belevittem magamat az egészbe, hogy féltem a gondolattól, miszerint viszakozik. Ezért is írtam neki egy utolsó SMS-t mielőtt végleg letettem volna a filmezésről.

Jungkook: Mivel nem válaszolsz semmire, gondoltam nem sokat vesztek vele, ha elmondom neked mit érzek most. Azt hittem jönni fogsz. Vettem nasit, előkészítettem mindent.  Lehet nem hiszed el nekem, de én komolyan gondolom veled. Te vagy az egyetlen akit el tudok képzelni. Számodra lehet, hogy egy gyerek vagyok, de a szándékaim tiszták. Sosem bántanálak meg vagy csinálnék olyat ami téged kellemetlen helyzetbe hozhat. Ha te nem érzed ugyan így az sem baj. Csak kérlek mondj valamit...