Good Omens/Elveszett Próféciák- Bonyolult boldogság és egyéb harcok

Pörgős napok a mennyben

Az emberi érzelmek igen bonyolultak, mint azt a legtöbben nap mint nap tapasztaljuk. A szerelem is bonyolult dolog, főleg egy olyan személynek aki még nem esett át ilyen érzelmen, ez esetben például Aziraphale arkangyal.

Miután ő és a Metatron odaértek a mennybe a munkálatok szinte azonnal megkezdődtek. Először is kinevezték Aziraphalet legfőbb arkangyalnak, majd nem sokkal később már munkába is állt. Nem sok ideje maradt a történteken törnie fejét az újdonsült arkangyalnak. Persze ez nem azt jelenti hogy egyszer sem gondolt volna a démonra, vagy arra hogy vajon jó döntést hozott-e, de tudta hogy csak ő tud változást hozni hogy minden jobb legyen, ezért ment csak bele.

Aziraphale gyorsan belejött a dolgába, és már javában zajlottak az előkészületek a második eljövetelhez. Minden napra jutott egy-egy ülés amin minden olyan angyal vett részt akik ki vették a részüket a megtervezésben, és egyeztették a fontos részleteket hogy minden a legnagyobb rendben menjen a második eljövetelhez.

A percekből órák, majd napok lettek, és mire az angyal észhez kapott már 2 hét telt el a kinevezése óta. Jelenleg egy talpig fehér székben ül, a szokásos megbeszélések egyikén.

- Szóval, az eljövetel már csak hetek vagy akár napok kérdése is lehet. Minden rendben zajlik továbbra is? -kérdezte nagy mosollyal az arcán Sandalphon.
- Természetesen igen, uram! -válaszolt egy barna göndör hajjal megáldott angyalka, aki felügyelte az összes munkálatot.

Uriel és a többi fontos angyal csendben mosolygott.

- Kiváló! Tehát mostmár csak....-mondta volna végig a mondatát Sandalphon, mikor egy bájos hang közbeszólt.
- Elnézést, öhm nem akarom megzavarni magukat, de nekem egy pár dolog eléggé, hogy is mondjam...tisztázatlan.- vágott közbe Aziraphale kissé zavarodottan.
- Beszélj legfőbb arkangyal! -szólt hozzá a Metatron a vele szemközti székből.
- Tehát.. Igazából lehet én nem voltam elég figyelmes, viszont szerintem sok fontos részlet kimaradt a tervből.
- Mire gondolsz Aziraphale?-értetlenkedett a Metatron, miközben vetett egy pillantást Michael arkangyalra.
- Például arra hogy miért nem tudjuk hogy mikor vagy éppen hol következik be a második eljövetel? Azt hiszem ezeket az antikrisztus érkezésekor pontosan tudtuk.Vagy esetleg miért nem láttuk soha őt? Ugyan úgy fog történni mint az elsőnél? Mert annál ott voltam és nem volt egy könnyű dolga Máriának.-hadarta el az angyal.
- Lassabban Aziraphale! Ezekre a kérdésekre csak az úr tudja a választ és nem áll módjában beavatni minket, legalábbis még! De ne kételkedj, tudni fogjuk a válaszokat amikor itt lesz az idő. -magyarázta isten hangja.
- És azt tudjuk mi a célja ennek az egésznek? Mármint azon kívül hogy tovább terjesszük a jót, meg ilyesmi.. -folytatta Aziraphale.
- Aziraphale! Ennyi elég is volt! Menjen mindenki a dolgára! -förmedt rá a Metatron egy pimasz mosollyal az arcán.

A többi angyal sietve távoztak a hatalmas asztaltól elöl Michael és Uriel vezetésével. Aziraphale is készült volna gyorsan kisurranni, de még mielőtt megtehette volna a Metatron leintette egy szóra. Az angyal nyelt egy nagyot és erőt véve magán odafáradt a Metatronhoz aki még mindig a helyén ült.

- Itt vagyok.-makogta angyalkánk.
- Nagyon örülök a lelkesedésednek, de jobb lenne ha az ilyen kérdéseidet inkább csak magunk között intéznénk el. -szólt a férfi.
- Ezt hogy érti.. Miért baj az ha vannak kérdéseim?
- Hidd el, ezt csak a te érdekedben mondom. Nem szeretném ha fellázadnának ellened a többiek.
- Miért lázadnának fel ellenem? Csak többet szeretnék tudni, és szerintem ők is. Nincs ezzel semmi baj, egyébként is ez a menny, itt nincs ilyen. Mármint azt hiszem.-nézett a Metatronra szomorú szemekkel.
- Csak az úr tudhat mindent. Ha ennyire kíváncsi vagy, talán azt hihetik hogy isten helyébe akarsz lépni. Ami nyilván nem lehetséges de jobb vigyázni az ilyenekkel.
- Értem... Ez esetben viszont szeretnék beszélni vele. -jelentette ki határozottan az angyal.
- Az úrral? -húzta fel szemöldökét a Metatron.
- Igen! Hiszen isten mindent tud, és lenne pár kérdésem.

Egy ideig csönd volt kettejük között, látszott a Metatron fején hogy gondolkodik a válaszon, aztán kisvártatva meg is szólalt.

- Tudod mit. Ha többször nem kérdezel ilyesmit mások előtt, megpróbálom elintézni neked. -mondta a férfi, látszólag elég megfontoltan.

-Rendben! -egyezett végül bele Azi, és már indult is tovább a dolgára.

Egy újabb hét telt el. Aziraphale még mindig nem kapott választ kérdéseire, így az idő elteltével kezdett kételkedni a Metatron szavában. Sőt, ami azt illeti az utóbbi pár napban színét se látta. Ami furcsa hiszen itt kéne lennie, főleg az eljövetel előtt, hiszen ő isten hangja. Jelenleg arkangyalunk éppen régi iratokat elemzgeti át amikor a testét átjárja egy furcsa bizsergés. Ez az érzés szokatlan neki, ezért úgy gondolta jobb ha szól valakinek erről. Mivel a Metatronról semmit se tud, Michael arkangyal felé vette az irányt.

- Michael! -fújtatott Aziraphale.
- Tudom, tudom Aziraphale, természetesen én is éreztem. -bökte ki gyorsan.
- Ez az volt?
- Igen, kezdetét vette a második eljövetel!-akkor és ott talán egy kis őszinte mosoly hagyta el Michael arcát.
- És a Metatron hol van? -szólnunk kéne neki, nem de?
- A Metatron jelenleg nem ér rá, de egész biztos hogy ő is érezte!
- Milyen dolga akadt éppen most? -húzta fel szemöldökét az angyal.
- Nos, ezt pontosan nem tudom. Pár napja meghallgatást kért az úrtól, és azóta nem láttam. Gondolom valami rendkívül fontos feladatot kapott tőle. -válaszolt Michael, majd sarkon fordult és már el is tűnt.

Azi nem tudta most mihez kezdjen. Minden feladatát végrehajtotta, szóval akadt egy kis szabadideje. Ilyenkor előtörnek belőle bizonyos gondolatok. Nem, most nem arra gondol hogy ez egy kiemelkedően fontos nap az életében és jól kell teljesítenie, vagy hogy mikor találkozhat végre a megváltóval, esetleg hol van a Metatron..... Nem. Most éppen Crowley köti le gondolatait, miközben megérkezett a forró csokija amit a földről kéretett ide. Magának se akarja bevallani de sokszor majdnem kísértésbe esett, hogy rápillantson a földgömbre ahol meg tudja nézni mit csinál éppen a démon. De nem tette. Tudta hogy ha akár csak egyszer is ránéz egyből vissza rohanna hozzá a földre, és ezt jelen pillanatban nem tehette, amúgy se lenne helyén való...A történtek után legalábbis. Aztán jött valami, és ez a valami egy hang volt. Aziraphale földről felhozott szuvenírje, azaz a mobiltelefonja megszólalt, pedig eddig még senki se hívta őt.
Felált és odarohant a készülékhez, és döbbenten vette tudomásul hogy Crowley neve szerepel a hívást indító fél helyén. Szíve hevesen kezdett verni, hirtelen azt se tudja mit csináljon, gyorsan felkapja a telefont és kis tétovázás után fel is veszi.

- Cro.. Crowley öhm haló. Te vagy az Crowley? -szólt bele az angyal bizonytalanul hangjában egy csepp feszültséggel.
- Nem, én Muriel vagyok, szia. -köszönt a telefonba bájos hangon.
- Miért írja ki a telefon Crowley nevét ha te hívsz? És egyáltalán miért hívsz? -kérdezte csalódottsággal a hangjában.
- Szóval Crowley telefonjáról hívlak vagy mi. Nekem nincs ilyen készülékem, de nagyon jó muri, biztos nekem is lesz egy ilyenem.-kuncogott a lány.
- Rendben értem. De miért keresel Muriel?
- Akadt egy kis probléma idlent. -habogja.
- Miféle probléma? Remélem nem a könyvekről van szó! -aggodalmaskodott.
- Nem, a könyvekkel minden rendben, gondjukat viselem. Másról van szó. Ó várj egy pillanatot Crowley mond valamit..
- Ott van vele...-gondolkodott hangosan, majd fejéhez kapva aggódni kezdett mi van ha vele van valami baj.
- Muriel ott vagy? Mi a baj? Crowley jól van? -kérdezte félve a lánytól.
- Idézem " mond meg neki hogy kell ide, mármint nem nekem. Várj kezdjük elölről". Muriel!-hallatszodott Crowley hangja a háttérből, ne ismételd szóról szóra amit mondok!
- Oh.. Szóval? -szólt bele Aziraphale a telefonba.
- Rendben újra kezdem. Crowley azt üzeni hogy azonnal le kell gyere a földre!
- Nem értem! Mi történik ott?
- Gyere angyal! -szólalt meg a démon rideg hanggal, majd lecsapta a telefont.

Mikor Aziraphale meghallotta a hangját, és tudomásul vette hogy hozzá szólt a férfi tudta mit kell tennie. Felkapta szürkés kék hátizsákját, belepakolta minden fontos dolgát, és még egy üzenetet is hagyott hogy tudják valami fontos dolga akadt ezért kellett ilyen sürgősen távoznia, majd sietve megindult a lift felé. Beszállt a liftbe egy szempillantás alatt, és egy határozott mozdulattal be is nyomta a gombot amin a föld felirat ékeskedett. Nem tudta e pillanatban mit érezzen. Legalább 1000 féle különböző érzelem kavargott benne, kezdve az aggodalomtól egészen a fullasztó örömig, hogy végre újra láthatja ŐT.