Good Omens/Elveszett Próféciák- Bonyolult boldogság és egyéb harcok

A régi új ismerős (2.rész)

7 óra 23 perc van.
Elsie ért először a varázslatos fához. A növény lélegzetelállító termésektől roskadozott, levelei pedig csak úgy ragyogtak a rá sütő napfényben.

A fa csodálatos szépségét a körülötte álló, sötétebbnél sötétebb alakok rontották. A regneteg démon csak úgy nyüzsgött körülötte, és néhány ijesztő angyal is helyet kapott közöttük.

A lány nem tudta mihez kezdjen magával. Ott állt láthatatlanul néhány bokor között, és fejében a mai események különböző változata zajlott le.

Nem messze Elsie-től, még egy zakatoló elme járta a porzó utat.
Crowley az. A démon teste izzadt, és fáradt volt, mégis ment tovább. Mostmár tényleg közel van a fához, és pont emiatt tört rá a nosztalgia.
Pár ezer évvel ezelőtt ez a hely teljesen máshogy nézett ki. A fal ami körbe vette a paradicsomot eltűnt. Az almafa ami régen csak egy almafa volt, most már kitűnik a többi közül, ez a bűnbeesés fája.
Amikor utoljára itt volt, még kígyó alakjában ejtette kísértésbe Évát, utána pedig Aziraphale-lel nézték tette következményét.
Itt kezdődött az igazi élet. Az élet amiben nem egyszerű, hanem sokkal összetettebb, és sokkal erősebb érzések vannak, amit volt szerencséje neki is megtapasztalni.

Az ábrándozások közepette hirtelen kellett észbe kapnia, mert ott találta magát a többi démon mögött. Sikerült elrejtőznie, és a démoni képességei hiányában, senki sem érezte meg a jelenlétét.

- Csak hogy itt vagy.
- Mi a.. -kapta időben szájához a kezét Crowley. - Elsie!
- Bocsi. -kuncogott a lány a férfi ijedt arca láttán.
- Te tudod mi készül itt? -kérdezte a démon, közben pedig tekintete össze vissza járkált.
- Nem. Féltem közelebb menni.
- Miért? Láthatatlan vagy.
- Na ne, Einstein! Attól még féltem. Valahogy muszáj visszaváltoznom láthatóvá.
- Talán jobb lenne ha így maradnál, legalább a történtek végéig.
- Biztos hogy nem! Zavar hogy nem láttok, és ha dobnék valamit?
- Dobnál valami? Ez hogy jött?
- Hát ha arra kerül a sor, hogy dobnom kéne valami, akkor honnan tudnád hogy merre nézz?
- Jó, akkor visszaváltoztatlak. -sóhajtott egyet.
- Van ötleted?
- Még szép! -mosolyodott el.

Azi és a jövőbeli Elsie még mindig úton vannak a fához.

- Mikor érünk oda? -kérdezte Aziraphale a kocsiban ülve.
- Már tényleg nem sok, viszont most leparkolok. Nehogy meghallják az autó hangját. Innentől sétálnunk kell.
Aziraphale sóhajtott egyet, és mindketten kiszálltak a gépjárműből, és elindultak gyalog azon az úton ahol Crowley ment nemrég.

Crowley fontolgatni kezdett.

- Mi a terv Crowley?
- Kicsit arrébb terelünk egy angyalkát a többi közül, elkapjuk, és kényszeríteni fogjuk hogy változtasson vissza. Egyszerű de nagyszerű.
- Ebben az egészben több bibi is van. -vágta a pofákat Elsie
- Mégpedig?
- Hogyan akarsz elkapni egy angyalt, ha neked nincs erőd, nekem pedig nem is volt? Vagy például, egyáltalán elég lesz az ő ereje arra hogy visszaváltozzak? Ti is ketten kellettetek Azi-val a csodához.
- Az elkapást megoldjuk, és megkérem hogy intézze el a csodablokkot is. Pont.
- Túl egyszerűnek hangzik.
- Az a jó. Hidd el, megoldjuk! -bíztatta a lányt a démon, és dolgukra siettek.

Mindeközben:

- A lábam.. -rimánkodott Aziraphale.
- Ne hisztizz! Mindjárt ott vagyunk.
- Ezt mondtad negyed órával ezelőtt is.
- Mostmár tényleg mindjárt.
- Ahj, mennyi az idő?
- 7:51. No para.
- Hm. -mosolyodott el Aziraphale.
- Mi az?
- A kicsi éned is pont így beszél.
- Hát, nem véletlenül.
- Igen, igaz.
- Segítsek? Karoljak beléd? -kérdezte a nagy Elsie, mert látta, hogy Azi már nagyon fáradt.
- Azt megköszönném. -Fogták karon egymást, és vánszorogtak tovább.