Good Omens/Elveszett Próféciák- Bonyolult boldogság és egyéb harcok

Haladunk

- Foglaljuk össze. - szólalt meg Aziraphale miután átbeszélték a továbbiakat. - Most mindenki haza megy, összepakol, és holnap reggel itt találkozunk a könyvesbolt előtt. Crowley, Elsie és én elindulunk, te pedig Muriel itt maradsz, és jelentesz nekem ha bármi probléma adódik, rendben?
- Probléma? Lesz probléma? - majrézott az angyalka.
- Reméljük nem! Viszont ha bármit hallasz odafentről azonnal értesíts engem, és ha netán keresnek csak ismételd el amit mondtam neked. - állt fel az asztaltól az arkangyal.
- Igen is! - kuncogott.
- Azért a könyvekre is vigyázz! Nem akarom hogy bármi bajuk essen a kicsikéimnek. - ölelt magához egy poros, sötétzöld színű könyvet.

Miután Elsie hazament, és Muriel kiment sétálni a közeli parkba, Aziraphale és Crowley ketten maradtak az antikváriumban.

Azi úgy gondolta, hogy jobb ha addig nem tér vissza a mennyekbe amíg ezt az ügyet meg nem oldják, ezért ott maradt a könyvesboltban. Egy ideig Crowley is ott maradt isten tudja miért, de mire kiment belőle az összes alkohol, ő és egykori cimborája egymással szemben ültek, és néma csendben bámultak egymásra. Egyikük sem tudta mit is mondjon a másiknak.

Odakint hideg szél fújt. Muriel nemrégiben tért vissza a sétából, és most ott olvas az egyik sarokban egy széken ülve, távol a démontól és az angyatól. A csönd meg mint honolt. Már a nap is bőven lement, amit Crowley csak most vett észre, így hát kapva kapott az alkalmon hogy megtörje a kínos csendet.

- Jobb ha megyek. - állt fel Crowley.
- Hát nem is tudom... Odakint fúj a szél és hideg van, nem lenne jobb ide bent maradni? - kérdezte Aziraphale reménykedve hogy barátja itt tölti az éjszakát.
- A Bentley már kint vár, és amúgy is be kell pakolnom az útra. Ha jól emlékszem neked is. - rázta le az angyalt.
- Igaz. Nekem is lenne még dolgom. - szomorodott el Azi, majd kikísérte a démont. - Szia Crowley..
- Szia! - intett Crowley, majd beszállt a Bentley-be és elhajtott.

Aznap este egyikük sem tudott aludni. Nem mintha az alvás létszükséglet lenne az angyalok vagy a démonok számára, de végülis nem árt nekik se ha kipihenik magukat. Viszont ez nem az az este, egyiküknek sem.

A másnap reggel zökkenőmentesen indult Crowleynál. Miután megitta az extra erős reggeli kávéját, és bepakolta a cuccát a Bentley csomagtartójába, egyből elindult a könyvesbolt felé.

Nincs is jobb mint a reggeli gyorshajtás, gondolta Crowley, aki ezidáig legalább háromszor ment át a piroson.

Miközben Crowley már javában úton van a könyvesbolthoz, addig Elsie csak pár perce ébredt fel, mert elfelejtett ébresztőt állítani. Nála elég gyakori hogy késésben van, még szerencse hogy tegnap este bepakolt.
Gyorsan felkapott magára pár kényelmes göncöt, majd megfogta a cuccait, és villám gyorsan lerohant a szobája előtti lepcsősoron, hogy jusson ideje reggelizni.

Odalent a konyhában Elsie anyukája már össze is készítette lánya reggeliét, aminek édes illata az egész házban elterjedt.

- Ó, ez palacsinta. - nyalta meg a száját a lány, és egy pillanat múlva már falatozott is.
- Neked is jó reggelt kislányom! - szólt Elsie anyukája Margaret.
- Bocsi, jó reggelt.
- Hová sietsz ennyire kislányom?
- Emlékszel, tegnap este mondtam hogy spontán kirándulást szerveztünk a cserkész csapattal, és ma reggel indulok, az ébresztőm pedig nem szólt önhibámból szóval már így is késésben vagyok. - hadarta.
- Igen emlékszem. Ez tényleg elég spontán. Mennyi ideig leszel el?
- Hát úgy néhány napra.
- Néhány napra? Elsie kérlek pontosíts!
- Najó kb 4 nap. Már ha elengedsz. Légyszi.. - nézett a lány boci szemekkel.
- Rendben, elmehtesz! De kérlek minden nap minimum egyszer hívj fel, hogy tudjam jól vagy-e, és vigyázz magadra!
- Így lesz, köszi! Viszont most jobb ha indulok. Szólj apának hogy puszilom. Szia anya. - nyomott egy puszit az anyja arcára, és egy palacsintával a kezében kirohant az ajtón.