Good Omens/Elveszett Próféciák- Bonyolult boldogság és egyéb harcok

Nincs megállás

Tovább haladtak az autópályán, de mivel az éjszaka nem úgy sült el ahogy azt tervezték, gondolták félre állnak valahová, és alszanak egy picit.

Reggel fél hét van. A nap sugarai felkeltek, ezzel egyetemben a Bentley-ben alvók is igyekeztek minél előbb magukhoz térni. Amikor már úgy gondolták hogy elég éberek az út folytatásához, kerestek egy hozzájuk közeli reggelizőt, hogy ott indítsák el a napjukat egy finom reggelivel.

Ez a terv sikeresen megvalósult, és a korai időzítésnek hála nem voltak sokan körülöttük, ezért minden nagyon nyugalmas volt.

- A harmadik nap reggelén vagyunk. -ásított az angyal.
- Igen, pont ezért nagyon bele kell húznunk! Ha nem állunk meg többször, legalábbis huzamosabb időre, akkor esetleg már holnap estére Irakba érhetünk. -igazgatta szemüvegét a démon.
- Crowley, feltehetek egy igen komoly kérdést? -érdeklődött Aziraphale.
- Bökd ki!
- Hogyan tudtál olyan sokat aludni az autóban? Én nagyon elaludtam a nyakamat.
- Meg lehet szokni. De én is aludtam már kényelmesebben.
- Kimegyek mosdóba! -vágott közbe Elsie, és már sietett is el az asztaltól.
- Ez furcsa volt. -vonta meg vállát az angyal, majd egy ugyan ilyen interakciót kapva társától elengedték a dolgot.

Ketten folytatták a társalgást.

- Egyébként te nem tudod, hogy vajon ki küldte az üzenetet Elsie-nek?
- Nem tudom, de az biztos hogy az esti vendégeink nem egyezhetnek az üzenetküldő személyazonosságával. -válaszolt Aziraphale.
- Nyilván. Csak hát ez a valaki honnan tudta hogy jönni fognak a rossz arcok, és miért nem mondta el személyesen? -faggatózott a démon, legalább úgy mintha barátja tudná az igazságot.
- Crowley, én se tudok többet mint te! Ha tudnám a válaszokat, akkor már te is tudnád! -fogta meg vállát a férfinek.

Crowley elpirult. Gyorsan elkapta tekintetét amit eddig az angyalra szegezett, és idegesen babrálni kezdte égszínkék nyakkendőjét.

- Kell egy csoda! -vette el kezét az angyal.
- Ugyan minek? -nézett vissza rá a démon.
- Elég valószínű hogy az esti látogatóink nem emberek voltak, hiszen más különben miért érdekelnénk őket pont mi, avagy Elsie? -magyarázta nagy lendülettel az angyal.
- Ez stimmel, nem vagyunk túl érdekesek az átlag emberek számára. -vonta meg szemöldökét a vörös hajú.
- Szóval jó lenne ha nem találnának rá idő előtt, ezért kell a csoda!
- Mint Gabriel-nél?
- Pontosan!
- Nem lesz ebből problémád odafent? Úgy tudom nem szövetkezhetnél velem, vagyis egy démonnal. Ha pedig lebukunk és megtudják, hogy miért csináltuk akkor mi lesz?
- Csak nem szúrnak majd le a világ megmentéséért, nem? Amúgyis, én vagyok a legfőbb arkangyal, ennyit csak megtehetek.
- Te tudod angyal! -ment bele, és intett a pincérnek hogy hozza a számlát.

Elsie miután kijött a mosdóból, leült és megette a maradék reggeliét, közben pedig Crowley és Aziraphale beavatták őt az eddig beszéltekbe.

- Edd meg és induljunk! -siettette Crowley.
- Jól van, kész vagyok. Mehetünk. -álltak fel mindhárman, és vissza mentek a Bentley-hez.

- Hol a táskám? -kezdett kutakodni a hátsó ülésen Elsie.
- Nem hagytad odabent? -kérdezte Aziraphale.
- Nem, be se vittem oda.
- Indulhatnánk? -forgatta szemeit a démon.
- Nem, a táskám nélkül nem!
- Megcsörgesselek? -tette fel a kérdést Crowley.
- A telefonom itt van a farzsebemben. -kapta elő, majd lengette meg Crowley szeme előtt a mobiltelefonját.
- Akkor mivan abban a táskában ami ennyire fontos? Netán szájfény? -kuncogott.
- Nevess csak Crowley, de nem. Mármint nem csak az. Benne van a prófécia, és most elhagytam...
- Én tudom fejből az egészet, már nincs rá szükség. -nyugtatta Aziraphale.
- Nem arról van szó, én is tudom fejből. Nagyrészt. Arról van szó, hogy egész biztos a szálláson hagytam, és ha megtalálták, akkor felhasználhatják ellenünk. Nem nehéz megfejteni annak aki jártas a témában. -kapkodta ide oda a fejét.
- Lehet, viszont nincs már időnk visszamenni a panzióba, és már szerintem nincsenek is ott. Tehát az egyetlen amit ebben a helyzetben tehetünk az, hogy előbb érünk az Édenkertbe mint ők. -mondta Crowley burkolt célzás gyanánt, hogy ideje lenne indulni.
- Hogy lehetek ekkora hülye?! Egy hatalmas segítséget nyújtottam azoknak akik el akarnak kapni, úgy hogy még a miértjét se tudom.
- Elsie figyelj! Ez csak egy baki volt, bárkivel megeshet. Jó, persze ez nem jut előnyünkre, viszont az sem ha magadat bántod ezért. -lépett közelebb Elsie-hez a napszemüveges.
- Ne okold magad, hiszen gondolj bele! Nekünk segít maga Agnes Nutter, nem mellesleg van egy titkos jó akarónk is, akivel együtt máris többen erősítik a táborunkat. Minden rendben lesz, higyj nekem! -szavalt kitörő lelkesedéssel, és egy hirtelen döntés fogtán karjai közé zárta a lányt. Ezt az érzelmes oldalát egyedül az angyal látta eddig, na meg tapasztalta is...