Good Omens/Elveszett Próféciák- Bonyolult boldogság és egyéb harcok

Közelebb és közelebb

Az indulás utáni pár óra gyorsan telt el. Ki-ki foglalkozott a saját dolgával, és sikerült összesen csak egyszer megállniuk méghozzá egy benzinkúton, ahol Crowley megetette a Bentley-t, és persze saját magukat is.

Miután megették az egyébként finom benzinkúti ebédet, visszaültek a helyükre, és újult erővel folytatták útjukat.

Kis idő múlva már mindhárman unták magukat, ami nem csoda hisz Crowley csak csendben vezetett, ketten pedig olvastak szintén csendben, és pont ennek az unalomnak hála kezdtek el beszélgetni egymással. Tulajdonképpen egész sokmindent tudtak meg a lányról, és fordítva is.

Crowley és Aziraphale történeteket meséltek el Elsie-nek, még azokból az időkből amikor még csak ők ketten voltak a világ ellen, amit a lány élvezettel hallgatott, és kommentált végig.
Az út ezen szakasza még jobban telt mint az előző, még akkor is ha becsúszott egy-egy kisebb vita Aziraphale és Crowley között, akik nem mindig értettek egyet a történeteik pontos dátumát illetően.

Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy "repül az idő, ha az ember jól mulat", mert most bebizonyosodott hogy ez egy roppant igaz állítás.

Mivel besötétedett, gondolták tesznek egy kis kitérőt, hogy szállást keressenek az egyik autópálya közeli kisvárosban.
Gyorsan találtak egy barátságosnak tűnő panziót, ahová tétovázás nélkül be is tértek.

Közös megegyezés alapján végül csak két szobát kértek. Elsie szobája az első emeleten lévő hármas szoba lett, kettejüké pedig a szemben lévő négyes szoba.

Még a cuccaikat se vitték fel, becsekkolás után egyből helyet foglaltak a panzió étkezdéjében. Valami hirtelen csoda folytán pont megüresedett egy asztal, ami a ropogó tűz mellett kapott helyet, így hát rögtön kényelembe helyezték magukat mindhárman.

Jó hangulatban telt a vacsora. Miután végeztek az evéssel, még egy kicsit beszélgettek az asztalnál forró csokit szürcsölve, aztán Elsie felment a szobájába mert kapott egy hívást otthonról, a szüleitől. Nem sokkal később Elsie távozása után, ők ketten is így tettek, és célba vették a négyes számú szobát.
A szoba hatalmas tere tárult eléjük miután beléptek oda. Igényes és letisztult bútorok töltötték fel a helyet. Főleg két bútor volt a leginkább szemetszúró. Vagyis hát nem maga a bútor, hanem az elhelyezkedése volt kettejük számára zavaró, de ezt egyikük se merte szóvátenni. A két ágy ugyanis nem is lehetett volna ennél távolabb egymástól.

Jelenleg mindketten a lefekvéshez készülődnek, közben pedig a kínos csönd köztük nem is lehetne ennél hangosabb.
Aziraphale már éppen beszédre nyitná száját, de ekkor Crowley szólal meg először.

- Kell? -nyújt az angyal felé egy sötétkék csillag mintás plédet. - Én nem fázom, de ha te igen akkor vedd el.
- Öhm... köszönöm. -fogadta el az ajánlatot, mivel tényleg elég hideg volt odabent.
- Crowley.... -toporgott az angyal.
- Hm? -nézett fel a démon, aki eddig a táskájában matatott.
- Semmi... -hátrált vissza.
- Aziraphale beszélj! Utálom ha félbe hagysz egy mondatot.
- Csak meg akartam köszönni, szóval köszönöm!
- Ugyan mit? -húzta fel szemöldökét a démon.
- Azt hogy itt vagy velem, vagyis velünk. -javította ki magát.
- Hát tudod hogy van ez, a világnak szüksége van ránk, na meg a lánynak is. Ami azt illeti nem is olyan rossz arc.
- Megkedvelted igaz? -kuncogott.
- Talán egy kicsit. -ismerte be.
- Én is. -mondta Aziraphale, majd befeküdt az ágyába.

Kicsivel később már Crowley is feküdt a saját helyén.

- Szép álmokat! -vetett egy pillantást a démonra, a szoba másik végében.
- Neked is angyal! -mondta vissza Crowley, majd a fal felé fordult. Hát igen, mivel a démon a megfordult, így azt sem vehette észre hogy az angyala mindeközben kipirulva pillantott rá vissza.