Víz és Vadászat - írás alatt

Szigony és íj

Eljött az este. A madarak elhallgattak, és csak a tücskök ciripeltek a tábor csendjében. Lucy odasietett hozzám a bungallóhoz.

– Szia! Izgulsz? – kérdeztem vidáman, miközben elindultunk a központi tér felé.

– Nagyon – felelte, miközben aggódva nézett rám. – De mi van, ha nem derül ki, ki az isteni szülőm?

– Nos... igen, van ilyen is – kezdtem. – Olyankor a Hermész-faházba kerülsz. – Kissé félénken néztem rá, hiszen ez mindig érzékeny téma volt a táborban.

Elérkezett a vacsora ideje. A sok félvér és mágikus lény külön asztalokhoz ültek, mindegyik istenszülő szerint. Én a Hermész asztalnál foglaltam helyet, hiszen még nem derült ki, ki a valódi isteni szülőm. Elém raktak egy tányért, amin nem volt semmi. Figyeltem, ahogy a többiek egy része az ételük egy részét a tűzbe dobja.

– Csak képzeld el, és ott lesz – szólalt meg mögülem egy húsz év körüli fiú, akinek gyönyörű, tengerzöld szemei voltak, akárcsak nekem. – Percy vagyok – nyújtotta felém a kezét.

– Aurora – mutatkoztam be zavartan.

– Nekem most mennem kell, de még találkozunk. Szia! – köszönt el gyorsan, mielőtt bármit mondhattam volna.

Ahogy elképzeltem, mit szeretnék enni, az étel hirtelen megjelent a tányéromon: kínai, a kedvencem.

Felálltam a helyemről, és a tűzhöz mentem. Halk imát suttogtam magam elé, miközben az étel felét a tűzbe dobtam.

– Istenek, fogadjátok el az áldozatom. Kérlek... kérlek... vállalj fel!

Amint a tűzbe dobtam az ételt, hirtelen nagy fényesség támadt. Minden szem rám szegeződött, de pontosabban... fölém. Felnéztem, és először egy szigonyt láttam meg, ami aztán átalakult egy íjjá, majd eltűnt. Percy odafutott hozzám, és szinte a karjaiba rántott.

– Végre! – kiáltotta, szinte már könnyezve. – Végre van egy tesóm!

Meglepődtem, a szívem hevesen dobogott, de ahogy lecsillapodtam, Kheirón odalépett hozzám.

– Beszélnünk kell – mondta komolyan, mintha valami rosszat követtem volna el.

Követtem őt egyenesen a Poszeidon bungallóba. Miután leültetett egy székre, nyugodtan folytatta.

– Édesapád Poszeidon, Percy pedig a bátyád. Ezzel önmagában nincs is semmi baj, de édesanyád... – Kheirón egy pillanatra megállt, majd folytatta – Artemisz, a vadászat istennője. Tudod, ő az örök szűziesség istennője, így neki elvileg nem lehet gyermeke. Ez egy súlyos probléma, ezért beszélnünk kell majd vele, és az apáddal is. – A hangja nyugodt maradt, de éreztem, hogy komoly gondok lehetnek ebből.

Miután Kheirón elhagyta a házat, elindultam kifelé, de nekiütköztem Percy-nek az ajtóban. Az arcán értetlenség ült.

– Mi a baj? – kérdezte aggódva.

– Találkoznom kell velük... most! – mondtam sírva, majd elszaladtam a bungallóba..

Sziasztok!

Itt az író. Csak szeretném, ha tudnátok, hogy építőkritikát elfogadok.

tiktok :  fanfic_irok.02