Víz és Vadászat - írás alatt

Indulás!

Hali! Tudom egy jó nagy szünet után visszatértem, de nem volt ihletem, de már itt vagyok! Remélem még van ki olvasson... <3

Percy és Annabeth segített berakni a legalapvetőbb dolgokat, mint a Nektár és a Drachma. Raktunk be még pólókat, nadrágokat és rendes emberi pénzt is. A kis tatyómmal ott álltam Thalia fájánál és vártam a többieket. Percy idegesen rugdosott egy kavicsot mellettem, míg Annabeth kitudja hol volt. A fák közül Em lépett ki egy kis táskával a kezében. Amikor már félúton volt Alex is megjelent oldalán Annabeth-szel, aki valamit nagyon szorongatott a kezében. Amint hozzánk értek egy barátságos mosolyt ejtettem feléjük. 

Annabeth egy nagy mosollyal az arcán felém lépett és a kezében lévő kis dobozt adta oda nekem. A dobozon egy hold volt, a szélére pedig ógörögül volt ráírva, hogy szeretett lányomnak. Én kinyitottam és egy kristály nyakláncot találtam benne, aminek a láncán volt egy hold alakú kapocs. A nyaklánc alatt pedig egy kis papírfecni volt. Ez a kis ajándék nagy melegséggel töltötte el a szívem, így azonnal föl is vettem. 

- Köszönöm, hogy átadtad! - öleltem meg a bátyám barátnőjét.

- Ezt édesanyád rakta az ablakom alá! Ezzel tudnunk majd kommunikálni! - mondta, majd megnéztem a papírt, amire természetesen ógörögül voltak a szavak.

Nyugatra menj, s megleled ellenfeled!

      - Anya

Felnéztem a lapról és elismételtem azt, amit magamban olvastam. A többiek gyanakvóan nézték a papírfecnit, miközben elbúcsúztunk egymástól. Hiányérzetem volt, mégpedig nagyon nagy. Valaki hiányzik! De vajon kilehet... Bingó!

- Nico hol van? - kérdeztem, mire Thalia fájának az árnyékából előbukkant a Szellem herceg.

- Itt vagyok már fél órája! - én megijedtem, majd hátra estem egyenesen Alex kezeibe. Egy kínos mosolyt ejtettem a fiú felé, majd felsegített. Percy még egyszer odajött hozzám és jó szorosan megölelt.

- Vigyázz magadra, mert ha nem, akkor én foglak kinyírni! - szorongatott, mire elmosolyodtam.

- Megmentem Lucy-t és visszajövök! 

- Akkor indulás, idióták! - szólalt meg Di Angelo, mire még egyszer elköszöntünk mindenkitől és elindultunk gyalog Nyugatra.