Víz és Vadászat - írás alatt

Edzés

Mi történik velem? Mi ez az érzés, ami belülről feszít? Miért éreztem megkönnyebbülést, amikor Alex azt mondta, sosem volt szerelmes Annabethbe? Fejemben egyre csak kavarognak a kérdések, mintha minden egyre bonyolultabb lenne. Most itt állok, várva, hogy megmutassa, hogyan kell íjjal lőni.

Alex előrelépett, megfogta az íjat, kivett egy nyilat a kupacból, majd kihúzta magát. Bal kezével meghúzta a nyilat, célzott, és a nyíl szinte tökéletesen a céltábla közepébe fúródott.

– Gyere, próbáld meg! – hívott oda magához.

Odamentem, és megpróbáltam leutánozni a mozdulatait, de nem volt tökéletes.

– Ez így nem jó, gyere, segítek! – mondta, majd óvatosan beállította a lábaimat. Meghúztam a nyilat, de még mindig nem volt elég pontos. – Várj – mondta, majd mögém állt, és a karomat a fülem mellé helyezte. – Így próbáld meg!

Ahogy mögöttem állt, éreztem a közelségét, és majdnem elpirultam, de valahogy visszatartottam. Amikor elengedtem a nyilat, az tökéletesen a céltábla közepébe csapódott. A meglepettségtől és örömtől felugrottam, majd spontán győzelmi táncot jártam.

Alex

Aurora célba talált, és aztán egy furcsa, de szórakoztató győzelmi táncot mutatott be. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.

Mi történik velem? Alig két napja ismerem Aurorát, de úgy érzem, mintha már egy örökkévalóságot töltöttem volna vele.

– Gyere, most tanuld meg a kardot használni – szólaltam meg, mire lefagyott a mosoly az arcáról.

– A kardot? – kérdezte bizonytalanul.

– Igen. Nyugi, egyszerű lesz – próbáltam bátorítani, de láttam, hogy gondterhelten mered maga elé. – Minden rendben? – kérdeztem aggódva.

– Igen, persze, csak... nem igazán vagyok jó a közelharcban. Nem lehetne valami más? – kérdezte reménykedve.

– Nem, ezt is meg kell tanulnod. Félvér vagy, sosem tudhatod, mikor lesz rá szükséged – magyaráztam, ő pedig bólintott, bár kissé vonakodva.

Elmentünk a vívókhoz, és kértem két kardot. Megálltunk egymással szemben, és megmutattam neki, mit csináljon.

– Helyezd előre a jobb lábad, támadóállásba – mondtam, ő pedig megcsinálta. – Most fogd meg a kardot két kézzel, és a jobb könyököd legyen a füled mellett. Támadj!

Aurora nekem rontott, és elkezdtünk párbajozni. Ügyes volt, mozgása hajlékony és gyors, de kezdő. Idővel biztosan az egyik legjobb lesz a táborban.

Aurora

Az edzés után visszamentem a Poszeidón bungallóba, ahol gyorsan letusoltam és átöltöztem. Fáradtan dőltem az ágyra, hogy olvassak egy kicsit, amikor valaki benyitott a szobámba.

Egy szőke lány lépett be, kék szemei igézően ragyogtak, ezért biztos voltam benne, hogy Aphrodité egyik lánya lehet.

– Szia! Emily vagyok – köszönt barátságosan, mire én kissé furcsán néztem rá. – Bocsi, hogy így betörtem, csak egy meghívót hoztam! – Hebegett. – Ma este lesz egy buli. Ha eljössz, mindenképp gyere ruhában – mondta, majd megforgatta a szemét, és kisétált.

Te jó ég! Mi lesz most velem? Nem akarok elmenni! Még soha nem voltam buliban!

Kimentem a nappaliba, és éppen akkor lépett be Percy az ajtón. Teljesen leizzadt és lihegett. Ahogy rám nézett, ugrott egyet hátra.

– Mi a baj? – kérdeztem értetlenül.

– Semmi, csak megijedtem tőled. Még nem szoktam hozzá, hogy itt vagy – felelte mosolyogva, majd egy pohárból felemelt egy kis vizet, és láttam, ahogy irányítja, és bevezeti a szájába.

– Ezt hogy csinálod? – kérdeztem kíváncsian.

– Majd megtanítom, de most menj, készülj! Lucy és Grover mindjárt itt lesznek – mondta, majd berohant a szobájába.

Én is készülődni kezdtem, és amikor végeztem, kijöttem a nappaliba, kíváncsian várva, mi fog történni ezután.