Veszélyes vonzalmak

Tizenötödik

Tizenötödik - Easton Miller

Mondanom sem kell, hogy semmi kedvem sincs felkeli. Amikor tegnap Emma elment, leblokkoltam és nem értettem a helyzetet. Próbáltam utána menni, de tudtam úgy sem hatnak rá a szavaim amikor mérges.

Nem vártam mást, tudtam, hogy így reagál majd rá. Én is ezt tettem volna, viszont hiába mondanám el neki a sok üzletet, amit kötöttem, és mennyi bajom lenne abból, ha nemet mondanék bármire is.

Senki sem mondta, hogy tisztán nyomjuk, és ártatlanok vagyunk...

Ha azt hiszi, játszhatja a hisztit, felesleges lesz, mert nem tud nélkülem meglenni. Ha nem az iskolában fogok vele találkozgatni, hogy felbosszantsam és észrevegye kellek neki, akkor majd kitalálok más megoldást...

Reggel edzek egy kicsit, mostanában ezt szoktam csinálni esténként. Így elterelhető a figyelmem a körülöttem lévő rossz dolgokról. Miután ez megvan, kicsit magamra, és a munkámra koncentrálok. Április vége van, 1 hónap múlva lesz az utolsó vizsgám.

Beérek az irodámba, ahol elhatározom kézbe veszem az ügyet. Felhívom Sarah apját, hogy mi lenne, ha ellopnám a drága alkalmazottját, és az én büfé részlegemben kapna munkát. Majd meglátjuk, mennyire tud kerülni. Nem tud mit tenni, ha egyedül akarja fizetni a lakását, mert én 3x többet fizetek itt, mint amennyit ő keres.

– Nocsak, nocsak...Minek köszönhetem a hívásodat? – szól bele a telefonba. Azóta nem hívtam fel, mióta szakítottam Sarah-val.

– Tudod, nálad melózik Emma Reed... – kezdem el, majd nagy levegőt veszek – Adok neked 65, 0000 dollárt, ( 23 645 245 ft. ) ha nálam dolgozhat – mondom ki egyszerűen. Mivel átvettem a céget enyém minden bevétel, ami nem kevés. Ennyi olyan, mint egy kis nyalóka ára. Eltelik pár perc, amikor meghallom a választ.

– Rendben. De ha megkérdezhetem: Mi az oka? – kérdezi. Baszki, mit mondjak neki?

– Az személyes. Neki ne szólj, ha kérhetem. Csak mondd neki, hogy holnap érte megy egy fuvar erre a címre, ahol továbbra fog dolgozni.

– Jajj, Easton. Semmit sem változtál – mondja nevetve, és leteszi.

Ha Emma így akar játszani, akkor így játszunk. Téved, ha azt hiszi, hogy rajtam kívül másé lehet. Hirtelen eszembe jut Sarah, és az, hogy itt dog legyeskedni, ami Emmának púp a hátán. Úgy döntök, hogy felhívom hogy jöjjön fel, mert nem szeretnék kellemetlenséget.

– Igeen? – szól bele az idegesítően vinnyogó hangján.

– Gyere fel – ennyit mondok, és lenyomom a telefont.

10p múlva betoppan, és akárhányszor meghallom a magassarkúja hangját, a hideg végig futkos a hátamon.

– Miért hívtál? – kérdezi és szemtelenül leül az asztalomra. Felállok, és járkálni kezdek előtte.

– Holnaptól Emma itt fog dolgozni. Szeretném ha viselkednél, és lehetőleg kerüld –mondom ki a lehető legszigorúbban. Ő felnevet és megrázza a fejét.

– Kibékültetek? – kérdezi miközben felhúzza a szemöldökét.

– Miről beszélsz?

– Tegnap tudtommal szakítottatok. Ő tud arról, hogy itt fog dolgozni? – kérdezi karba tett kézzel.

– Te erről honnan...

– Tudok? Elfelejtettél valakit, drágám – megállok előtte és elkezdek agyalni.

– Mondd, kit?

– Az öcsém, Davidot. Tudtad, hogy a drága ex-barátnőd tegnap "odaköltözött" hozzá, miután elköszönt tőled? – kérdezi gúnyos mosollyal, nekem pedig piros köd száll a szemem elé.

– Mi?

– Hallottad. Szóval tudom mit művelsz. Ennek a kislánynak nem kellesz. A beleegyezésem nem kellene abba, hogy kit veszel fel? Elvégre fele-fele.

– Mindketten kurvára tudjuk, hogy csak a pénz kell neked, amúgy meg leszarod mizu. Úgy hogy ne áltasd magad. Itt fog dolgozni, és kész! - -kiáltok fel, és az ajtóra mutatok – Kifelé!

Miután kiment, lesöprök mindent az asztalról. Bassza meg! Az a rohadék mindenhol ott van...Előbb-utóbb tényleg kitekerem a nyakát, vagy bármi egyéb.

Emma pedig téved, ha azt hiszi ettől majd megrendülök. Ő az enyém, és az enyém is lesz.