Just a cigarette (MAGYAR)

23.🚬

Aizawa Shota:😴🐛

- Yamada!
- Igen édes? - kérdezi rám nézve.
- Hol van Bakugo meg Midoriya? - kérdem mögé nézve, ugyanis előbb még ott voltak.
- Nemtudom. Várj megkérdezem a többieket! - felel az előbb feltett kérdésemre, majd felál és a lányokhoz sétálva kezdi el őket kérdezgetni.

- Azt mondják, hogy nem látták őket. - mondja Yamada amikor vissza ér, de hírtelen megint oldalra nézej és most ott fekszik, egymás mellett a kettő fiú.
- Ott vannak... - mondom hallkan abba az irányba mutatva és mind a ketten meglepődünk. Hisz előbb még nem voltak ott!
- Akkor nincs semmi bajuk. Jé Midoriya újból ugyan úgy néz ki, mint azelőtt! - mondja Yama. Oda nézve látom, hogy tényleg ugyan úgy nézett ki, csak az egyik szeme most piros a másik pedig zöld. Kicsit mostmár nyugodtabb vagyok, hogy megvannak a diákjaim, de így is rosszul érezem magamat, hogy nemtudom mi a baj lehet Midoriya-nak, hogy folyton ideges.

Izuku Midoriya:🪦🚬

Miután Kacchan elfutott  párszor hozzám jött egy csoport lány és elkezdtek beszélgetni velem, de miután megtudták, hogy meleg vagyok egyből el is mentek. Aztán jött a legrosszabb rémálmom. Egy csapat fiú, akar most hozzám jönni ami sikerül is nekik majd az egyik megszólal.
- Van kedved jönni röplabdázni? - kérdi amire azt se tudom merre nézzek.
- Persze! - egyezek bele, majd el is indulunk a pálya felé ami csak pár méterre van a kettő felnőttől és a barátaimtól.
- Fő szabályok! Nem lehet a képességeddel a másik csapatot szivatni és lényegében ennyi! - mondja egy nálam magasabb barna hajú fiú. Válaszul bólintok. Én vagyok a fiúk közül a legkisebb... Biztos fel akarnak szedni. Látszik, hogy nagyon néznek.
- Na akkor kezdjük is! - szólal meg egy másik a tenyerét összecsapva majd be is állok valahova és el kezdünk játszani.

A csapatom 28 rá áll amíg a másik csak 9-re, szóval egyértelmű, hogy mink nyerünk. Hála nekem, persze.
- Azta...Nagyon ügyes vagy! - mondja ismét a barna hajú a vállamat veregetve, amire egyből el is teleportálok mellőle.
- Kössz, de ne érj hozzám! - válaszolok idegesebben.
- Jól van bocs. Nem tudtam, hogy nem szereted ha hozzád érnek! - folytatta - De amit tudok neked adni azt imádhatod! - perverzen elmosolyodik amire körém gyűlnek a kábé 17 főből álló fiú csapat.
- Én is adhatok neked valamit ha szeretnéd! Sőt még nektek is fiúk! - mondom pszicho mosollyal. Az ijedségtől egyet hátrébb is lépnek - Nem érdemes egy gonosszal küzdeni! - mondom számat megharapva amire már el is futnak ijedtükben - Ezek is mindent elhisznek amit egy idegen mond!-mondom szemeimet forgatva majd vissza teleportálok a strandtörölközőmhöz és ráfeküdve el alszok.

Valami borzalmasat álmodok, de amikor felébredek akkor valaki telibe a hasamba akar rúgni. Gyorsan reagálva az illető lábát elkapom és a földre fektetem, a vállait lenyomva.
- Megint te?! - kérdezem a barna hajú fiúra nézve.
- Nem fogod túlélni ezt a napot! - mondja egy fura mosollyal az arcán amire elkezdek röhögni. Olyan szarul áll neki - Mit nevetsz? Gonosz vagyok szóval félned kellene!
- Nekem? Félni? - mutatok magamra meglepődve - Az mit jelent? - kérdezem csodálkozva, majd a karját megfogva teleportálok el őt és magamat egy kietlen sivatag szerű helyre, ahol senkiben sem tehet kárt.

- Na és elárulod a gonosz nevedet? - nyújtozkodok, annyira fáradt vagyok.
- Ha elsőnek te a tiédet.
- Jaj csak ne ájulj el jó? A nevem Waru! - mondom ki a nevemet, amit az egyik újságíró adott nekem és a  hősök, amire láthatólag eléggé megijed. - Csak nem meglepődtél? - kérdem kíváncsian de még is gonoszul mosolyogva.
- M...meg fogsz.... ö... ö... ölni? - kérdi remegve. Milyen félénk. Szegény.
- Azok után.... lehet, hogy nem. - láthatólag megkönnyebbül - Elsőnek kicsit üldözlek, aztán öllek csak meg! Kapsz egy kis egér utat jó? 1! - kezdek el számolni, aztán futásnak ered. - 2! -  Csak fut és fut a kietlen sivatagban ahol a keselyűk repkednek. Megetetem velük a hullát és jó lesz az. A csontokat meg majd ott hagyom egy helyen, oszt annyi. - 3! - kiabálom utána, és elételeportálok. Egy kaktusz mellett fut el aki kapóra jön így neki lököm.
- N...NEEE!! - ordít fájdalmában, de a képességem használva a kaktusz átszúrja a testét és benövi a holttestet. Nulla bizinyíték, hogy valaha történt volna is valami itt. A fiút többször is átdöföm belülről, aztán pedig vissza teleportálok a tengerpartra. Egyből a földre esem ahol el nyom az álom.

Bakugo Katsuki:💣💥

A többeikkel elég jól érezzük magunkat a tengerben úszkálva. Elnézek Deku irányába hátha látom, de sehol sincs. Gondolom elment az apjához vagy valami dolga akadt és azért ment el. Aztán pár perccel később megjelenik és a földre esik. Egyből ijedten elkezdek a part felé úszni, majd amikor oda érek már rohanok is hozzá.
- Deku! - mondom ki a fiú nevét, de nem válaszol - Basszus Izuku! Ébredj fel! - mondom neki, majd fordítom magam felé, de amit látok az eléggé lesokkol. Fura fekete jelek kezdenek megjelenni rajta ami aggaszt. Próbálok nem pánikba esni, ezért lassan oda megyek Aizawa Senseihez és remegő hangon megszólítom.
- S...se...Sensei... - mondom amire rám kapja mind a kettő férfi a fejét.
- Mi a baj Bakugo? - nem tudok megszólalni csak mutatni Izuku irányába. Értve a célzást, hogy valami baj van, mind a ketten oda rohannak majd ők is megnézik.
- Nem tudod mi történt vele? - kérdezi Mic Sensei.
- N..nem. - mondom még mindig dadogva.
- Mi legyen Yam? - kérdezi Aizawa Sensei is pánikolva.
- Vigyük korházba vagy a hotelba? - hangzik ez inkább kérdésnek, mint válasznak.
- Vigyük a hotelba! - válaszolok és felveszem a kezembe Izukut.
- Yam te menjél Bakugoval a hotelba amíg én itt vigyázok a gyerekekre! - mondja Aizawa Sensei elég aggódóan.
- Vigyázz magadra! - mondja Mic Sensei majd elkezdünk futni a hotel felé. Ahogy oda érünk egyből meglátom Izuku apját aki a recepciós nővel ordítozik.
- Itt van a fiam szóval engedjenek fel a szobájába!
- Hisashi! - mondom ki a férfi nevét amire rám kapja a tekintetét.
- Bakugo! Hol van Izuku? - kérdezi elém teleportálva, de ahogy meglátja a kezemben a fiát, egyből komoly lesz a hangja - Vigyük fel a szobájába, most azonnal! - mondja idegesen így szó nélkül elkezdünk felfelé menni, a szobánkba.