Szitterkedj

5. Fejezet

– Aurora, ne ugrálj azon a kurva kanapén! – Felix már nagyjából háromszor szólt rá, de Aurora mintha meg se hallotta volna, tovább ugrált.

– Felix, azért kulturáltan is kellene beszélni néha, nem? – csaptam az asztalra, mire Felix behúzott nyakkal emelte fel kezeit védekezően.

– Bocs – motyogta, majd felállt és nyitogatni kezdte a szekrényeket, amíg meg nem találta a serpenyőt.

– Aurora, tényleg ülj le – kérleltem a lányt, mire az bólintott és szófogadóan leült.

– A kurva anyád – nézett felé szúrós tekintettel Felix, mire én megfogtam egy párnát és hozzá vágtam.

– De ő a te anyukád is, ezt elmondom neki aztán majd megint mehetsz térden állva könyörögni, hadd mehess a haverokkal. Mint múltkor – nevetett Aurora, mire én is felhorkantam, Felix pedig vörös fejjel állt és kerülte a tekintetem.

– Igaz ez, Felix? – és eddig bírtam, kitört belőlem a nevetés, mire Felix még vörösebb lett, Aurora pedig már csuklott annyit röhögött.

– Dehogy! – vágta rá, de még mindig kerülte a tekintetem. – Azt se tudja miről beszél, ne higgy neki Luna.

– Aha, értelek – törölgettem könnyeim, miközben gyors pacsiért nyúltam Aurora felé, aki vigyorogva - bár elől egy foga hiányzott - belecsapott tenyerembe, erre Felix gúnyosan felnevetett.

– Meg akartam kérdezni kértek-e valamit reggelire, de ezek után inkább nem kedveskedek – mondta sértődötten, mire megint kinevettem. – Milyen jó kedved van ma, mi az oka? – kérdezte szemrehányóan.

– Nincsen különösebb oka – válaszoltam fintorral.

– Ahhha – bólintott, bár úgy éreztem ezzel a bólintással sokkal inkább magát akarja meggyőzni. Miközben Felix rántottát készített Aurora csendben a tv-t nézte, én pedig az ablakon át az udvart. Ám ekkor jelzett a telefonom.

Mia: SOS!!!!!!!! 911!!!!!!!!! NAGYON NAGY HÜLYESÉGET CSINÁLTAM!

Ó jaj....

Mire válaszolhattam volna, Felix megszólalt.

– Hallucinálok, vagy tényleg kopogtak? – Felix hangja repített ismét a valóságba, mire értetlenül néztem az ajtó felé. Semmi. Aztán egy kopogás. – Te is hallod, ugye?

– Igen. Kopogtak – bólintottam.

– Mégsem vagyok skizofrén – lépett az ajtó elé, majd miután kezeit a pólójába törölte, ajtót nyitott.

Én meg majdnem ledőltem a kanapéról. Mert Nate állt az ajtóban, a volt pasim. Bár arcáról egyből lehervadt a vigyor, miután Felix magabiztosan ajtót nyitott, és ki húzva állt előtte, mintha ezzel jelezni szeretné, itt ő a főnök. Nate Felix arcát fürkészte, Felix pedig kiegyenesedett háttal állt vele szemben, szinte mozdulatlanul. Csak aztán Nate meglátott.

– Luna! – vigyorgott, amitől a gyomrom borsó méretűre zsugorodott. – De jó, hogy látlak! Mia mesélte, hogy elvileg itt dolgozol.

Mia, basszus....

– Ki a franc ez, Kislány? – fordult felém kérdően Felix, én pedig miután láttam, hogy Aurora elaludt, óvatosan felálltam és a fiúkhoz sétáltam.

– Ő Nate – vakartam a tarkóm, másik kezemnél pedig az ajtóban álló szőke fiúra mutattam. – A volt pasim... – sütöttem le szemeim kínosan.

– Ritka szar ízlésed van – horkant fel Felix, mire én is Nate is egyszerre néztünk rá, körülbelül ugyan olyan arccal. – Bocs!

– Én... nem tudtam, hogy már is van új pasid. Így érthető, miért nem válaszoltál az üzeneteimre, és a hívásaimra – mondta zavartan Nate, mire Felix fél szemmel rám nézett, arcán pedig büszke mosoly lapult.