Szitterkedj

15. Fejezet

Miután a bokám már egész elfogadható állapotba került - de azért még fájt - a lányok meglátogattak többször is, ráadásul azt mondták, hogy ma is átjönnek, úgy sincs jobb dolguk. Én meg úgy voltam vele, hogy rendben, egyébként sem tudnék mit csinálni otthon egyedül. Anya megállás nélkül dolgozik, mindig akkor érkezik haza mikor én már alszom, és akkor távozik, mikor még alszom. De emellett mindent fenntart, főleg most, hogy segíteni sem tudok annyit, mint alapból. Munka után elmegy bevásárolni, hogy ne legyek éhen egész nap, néha még konkrét ebédet is főz nekem másnapra. Nála csodálatosabb édesanyát nem is kívánhatnék!

Óvatosan sétáltam le a lépcsőn, egészen az ajtóig, hogy kinyithassam azt a lányok előtt.

– Hogy van a bokád? – lépett be elsőként Charlotte, aki azonnal megölelt. – Jobban vagy? Nem kell rá jég? Vagy valami? Miért nem válaszolsz?

– Válaszolnék, ha adnál rá lehetőséget – nevettem, majd a másik két lányra néztem.

– Egész úton erről beszélt, hogy hoznunk kellett volna jeget – lépett be Davina szokásosan rágózva, majd körbe pillantott. – Csini kis lakás ez!

– Na és, mi jót fogunk csinálni? – ugrott nyakamba Mia, amitől nagyobb súly nehezedett bokámra, és kissé megfájdult.

– Én mutatni akarok valamit – emelte fel kezét Charlotte. – Csak nem tudom, hogy jó ötlet-e...

– Jajj, az amire gondolok? – fogta fejét Davina.

– Ühüm – bólogatott kínos mosollyal Charlotte, aztán felém fordult. – Vagy látta, mikor Dean elküldte neki?

– Nem, Felix elvette tőle a telefont – vágta rá Davina fejét rázva, majd egy jókora rózsaszín lufit fújt rágójából.

– Na mostmár  tényleg mutassa meg valaki azt a francos videót, mert már nagyon érdekel, hogy mégis miért nem engedte Felix, hogy én is lássam! – dobbantottam, majd dühösen egymásba fontam karjaim.

– Nem akarod látni – horkant fel Davina, majd rám emelte tekintetét. – A videó után nem fogsz ugyan úgy nézni Felixre, mint most. Legalábbis ha nekem eszembe jut amit a videón mond, és előttem áll, nagyon gáz!

– Miért?

– Tudod mit? Nesze! – nyomta kezembe Davina saját készülékét, én pedig csöndben maradtam, és leültem az ágyamra.

A videó azzal kezdődött, hogy Dean és Shane együtt röhögnek a kamerába, majd megfordítják azt, ami így már Felixet mutatja, aki hanyatt fekszik egy kanapén, karjával takarja az arcát, és nyöszörög. Körülöttük halk zene, enyhén hallható nevetés, és koccintások törik meg a csendet. Dean nevetése épp hogy hallható volt, majd mikor megszólalt már-már hihető volt komolysága.

– Mi a baj, Larson? – tette fel a kérdést Dean visszatartott nevetéssel. – Mennyit ittál?

– Egyet, talán kettőt – nyögte Felix, majd még jobban takargatni kezdte arcát, pedig észre sem vette, hogy videó készül.

– Biztos?

– Fingom sincs, jó? Nyolcig számoltam, onnantól pedig csak ittam – fújt egy nagyot.

– Ihattál volna valami kevésbé alkoholos dolgot is – vetette fel Dean, Felix pedig  egy pillanatra felé fordult, ezért Dean gyors a combjára tette a telefont, nehogy lebukjon.

– És abban hol a buli? – takarta ismét arcát, aztán felhúzta egyik térdét. – Képzeljétek, Stella felkeresett a minap – kezdte Felix, bár nagyon koncentrálni kellett, hogy értsem is mit mond.