Történetem képzeletre épül,
Ha elolvasod bele is kerülsz.
Főszereplő jön és felvág,
Barátnője boldogan néz fel rá.
Jaj, de hol a madár, elhagyott?
A fiúnk is elbukott.
Összeesett kétséggel keresi a választ,
Hol vagy, miért nem adsz már támaszt?
Mikor ismét látja, szemtől szemben,
Előtte álló személy ismeretlen.
Kitör, sír előtte némán,
A lány pedig értetlenül áll.
Miért tetted ezt velem?
Miért hagytál el engemet?
Talán már nem is szeretsz?
Választ akarok, légy ismét velem!
De mind hiába, nincs előtte senki,
Általa elképzelt világ készül összeesni.
A lány, kit ismert meghalt,
A történet vége is halk.
De ezzel nem lesz vége, nem lehet!
Ezért kellett ennyit szenvednem?
Térj vissza hozzám, szeress!
Mert ha nem teszel így, gonosz leszek!
Mondd teremtőm, miért én szenvedek?
Azért mert ez a történet így lett teremtve.
Miért én vagyok Péter, ki szenved?
Mert én vagyok Axare, az Isten!
