Első alkalommal nyitottam a szemem,
Egy csodálatos nő adott nekem életet.
Annyi fájdalommal járt, de te erős voltál,
Mindent ügyesen és jól csináltál!
Nagyon jól neveltél, adtad az erőt,
2 lábra álltam, s boldoggá tettem őt.
Óvodába félve jártam, nem ismertem senkit,
De te akkor se hagytál elveszni.
Iskolába érve jött rám az érzés,
A sok tanulás egyre nagyobb érték.
Segítséged hatalmas előny volt,
Mert tudásod sima, nincs rajta folt.
Középiskolás lettem, és realizáltam,
Veled az élet milyen káprázat.
Itt vagyok, mint újdonsült fiatal író,
Ez a versem csakis neked szól.
A családom csodálatos, sok az öröm,
Anya, annyit tudok mondani, hogy köszönöm!
