Ma korán reggel arra keltem fel,
Hogy egy személy járt az eszemben.
Nagyon jól ismerem ezt az alakot,
Hisz akkor láthatom, amikor akarom.
A Nap fénye most máshogy világott,
Belenézve lett egy furcsa látomásom.
Ez egy ismerős, mégis új érzés nekem,
Félek tőle, eddig csak rosszra vezetett.
Olyan emlékeket jutatt az eszembe,
Amin egyesek inkább csak nevetnek.
Nem rajtunk röhögtek, hanem rajtam,
Mert ekkor a szerelem rabja voltam.
Nem akarom eldobni ez a vágyat,
Talán lehet, jó érzés lesz most nála.
Azt akarom, hogy ne csak én érezzem,
Azt akarom, hogy ő is engem szeressen.
Tudom megint csak azt fogom fújni,
Hogy: nem egyedül fogok ágyba bújni.
Szerelmes vagyok ebbe a személybe,
Ha ő nem szeret, fáj, de megértem.
Oly sok dolog van, amit megtennénk,
Ha "mi" lennénk, és nem "te meg én".
Adj egy esélyt, vesd belém a bizalmad!
Ha valami fáj, hagyd, hogy vigaszt adjak!
