Időtlen Kötelék II.: A Remény Fénye

26. fejezet

Mi tagadás, a gróf nem kis feladatot vett a nyakába, mikor elhatározta, hogy megtanítja a fiúkat az udvari táncokra. Legtöbbször hatalmas nevetésbe fulladt a próba, főleg ha Eric-ből előbújt az udvaribolond. Egy alkalommal, mikor Caleb már állni sem bírt a fáradtságtól, barátja szoknyába bújt, kerített egy barna parókát és Salinae-ként lejtett a herceg elé.

Unokatestvére könnyei patakokban folytak le arcán a nevetéstől. Úgy kacagott, hogy nem bírt felállni és a helyzeten az sem segített, hogy Nathaniel elkezdett udvarolni barátjuknak. A játék végül azzal ért véget, hogy Eric elmenekült a bálteremből, Nathaniel pedig tovább üldözte nem létező szerelmével. Az egész ház zengett attól, ahogy a fiú azt kiabálja: „ Te gyönyörű vagy!" de barátjuk önfeledt nevetését hallva, a fiúk örömmel csapták össze tenyereiket, ezért megérte.

Ám másnap Caleb sehogy sem boldogult a lépésekkel. Nem bírta megjegyezni merre forduljon, miután, mi következik. És még a ritmust is elvétette.

– Hogy az Elődök verjék meg! – morogta egy újabb kudarc után. – A kurva életbe.

– Úrfi! – szólt rá rosszallóan Robert.

– Bocsánat! – kért elnézést automatikusan, ujjával a homlokát nyomva. – Tudom, tudom. Egy herceg nem káromkodhat. De besokaltam. Elegem van, már bánom, hogy elkezdtem ezt az egészet.

– Ugyan Caleb úrfi – szólt hozzá nyugodtan a férfi. – Bárki lehet mérges. Még egy herceg is.

– Á, – legyintett. – ennyire nem lehetek ügyetlen. Komolyan, ki táncol így?

– A sznobok, a kékvérűek és az elmebajosok – sorolta Eric, az ujjain mutatva, törökülésben elhelyezkedve a parketten.

– Sajnos rám mind a három igaz. – sóhajtotta Caleb. – De akkor is van igazság abban, amit mondasz. Én sem emlékszem, hogy bárkivel keringőztem volna Samhainkor a tábortűznél.

– Tény, hogy nem ez a megszokott módi, de ennek is megvan a maga előnye.

– Egyet mondjon – bíztatta leendő apósát Eric.

Néhány percig csak a táncteremben lévő óra ketyegését lehetett hallani. Robert mélyen elmerült gondolataiba, és szinte az arcára volt írva, ahogy igyekezett legalább egyetlen előnyt elmondani.

– Megfogtatok, egy se jut eszembe.

Csak kedvesen nevettek a válaszon, majd Caleb hagyta, hogy tanára folytassa az oktatást.

– Az udvarba készültök, ott pedig szélhámosnak kell lennetek, akár egy színésznek. Szóval, figyeljetek! – intett a férfi elegánsan, majd tapsolt egyet.

– Felesleges – vont vállat Caleb. – Olyan, mint a kvantumfizika, sosem fogom megérteni.

– Nem is érteni kell drága fiam, hanem engedd el magad.

– Uh, erről Erika tudna mesélni – röhögött gonoszul Eric, mire Nathaniel fejbevágta. – Naa! Most hazudtam? Ő kavart a Kisherceggel, nem?

– Dugulj már el! – szólt rá barátja.

– Robert, ahhoz, hogy elengedjem magam, kéne némi hangulatmódosító, egy jó este és egy lány, akit nem nevezünk nevén.

– Gregor lányával kavartál, Pajtikám nem Tudjukkivel – mondta Eric látványosan nézegetve körmét.

– Ez is igaz – biccentett Caleb.

– Na, – tapsolt Katherine édesapja újra. – Hangolódjon a zenére, Királyi Fenség!