Aᴢ ᴜᴛᴏʟsᴏ́ sᴢᴇʀᴇᴛʟᴇᴋ

17

David Pelor

Ahogy beléptünk a helyiségbe mindenki felém nézett és hangosan felkiáltottak. Megköszöntem ezt az egész fáradozást aztán a csapatnak mondtam köszönetet, de azt már nem mindenki előtt. Tudtam, hogy ők csinálták ezt és miattam, ami rettenetesen jól esett főleg ebben az időszakban, de ma este nem gondolunk az otthoni dolgokra, csak a barátokra és az életem értelmére, Emiliere. 
Amikor feleszméltem a gondolatmenetemből a lányt sehol sem láttam, aztán meghallottam az angyali hangját a kis színpad felől.

– Igazság szerint nem készültem semmivel, csak el szeretném mondani mennyire szeretlek és legyen csodaszép estéd. – mosolygott felém és hirtelen elindult a zene. Na itt következett az, amire nem számítottam, énekelni kezdett. Sosem mutatta meg senkinek a hangját, mert túl szégyenlős volt hozzá, pedig mind tudtuk, hogy gyönyörű, de nem hittem, hogy ennyire. Miattam pedig megtette.
– "I have died every day waiting for you
Darling, don't be afraid
I have loved you for a thousand years
I'll love you for a thousand more.." – kezdett bele a refrénbe és imádtam, mindenki ámulattal hallgatta, de én voltam az, akit a legjobban megérintett. – Tudom, nem a legújabb dal, de úgy érzem ebben minden benne van. – mosolygott a végén, majd leszaladt hozzám és szorosan a mellkasomhoz bújt. Az arca színe szó szerint paradicsom vörösre váltott, nagyon izgult.

– Csodálatos volt, köszönöm! Ennél szebb nem is lehetne a mai este. – simogattam mosolyogva a haját és innentől elkezdődött a buli. Mi is ittunk egy keveset, de azért tudtuk hol vagyunk, énekeltünk közösen és hallgattunk jobb és rosszabb dalokat is, amiket mások adtak elő. Rettentő jól éreztem magam hosszú idő után először és ezt mind Emnek köszönhetem és a barátaimnak. 

Emilie Ford

A buli nagyon hól sikerült és még dráma sem volt, David jól érezte magát, ahogy mi is. A fiú nagyon örült minden ajándéknak és nem győzte megköszönni őket.

Reggel elég fáradtan keltem, de ma találkozok Nateel, megmutatja a lakását aztán elmegyünk kajálni onnan pedig moziba. Nagyon rég láttuk egymást és hihetetlen, hogy most újra itthon van. 

– Na mehetünk? – kukkantott be a szobám ajtaján Nate, mire csak mosolyogva bólintottam egyet. – Ja és hozz pizsamát!

– Miért is? – vontam fel az egyik szemöldökömet kérdőn.

– A filmnek éjfél után van vége. – vonta meg a vállát. Bár van jogsija és kocsija is, de nembaj ha anyáék engedik nekem mindegy. Gyorsan összeszedtem magam és el is indultunk. Annak ellenére, hogy Natenek szenteltem a mai napot Daviddal próbáltam minél többet beszélni és tartani benne a lelket. Mondtam neki, hogy el is halaszthatjuk a programot, de azt mondta menjek nyugodtan. 

– Na gyere. – szállt ki a kocsiból, amikor megálltunk és elindult befelé a három emeletes házba. Természetesen a drága unokabátyám lakása a legfelső emeleten volt így nagy nehezen felvergődtem magamat a lépcsőn aztán be is mentünk az első ajtón, ami elénk került. Szép kis lakás volt, nekem kifejezetten tetszett, igaz nem nagy, de egy vagy esetleg két ember bőven elfér benne. Lepakoltunk és indultunk is tovább. 
Megebédeltünk aztán beültünk egy kávézóba, ahol elég sok időt töltöttünk.

– Na és mióta van David? – kérdezte a fiú, mire én csak elmosolyodtam.

– Nem rég, vagyis már két éve barétok vagyunk, de most a nyáron jöttünk össze. – magyaráztam zavartan.

– Látom, hogy szereted. Csak olyan furcsa, hogy felnőttél, amíg én távol voltam. – magyarázta. 

– Mióta vagy te ilyen nyálas? – nevettem.