Aᴢ ᴜᴛᴏʟsᴏ́ sᴢᴇʀᴇᴛʟᴇᴋ

4

Emilie Ford

Hirtelen egy poharat hallottunk összetörni, mindketten odakaptuk a fejünk és egy elég ideges Davidot láttunk. Én rögtön odasiettem a fiúhoz, de ő elkapta a kezét és otthagyott, na itt kerültem arra a pontra, hogy teljesen kétségbeestem, hogy elveszítem őt. George rögtön utánam jött és megpróbált megnyugtatni.

– Nemsokára megbékél ne félj.

– Nem George te nem ismered, nem fog velem többet beszélni. – sírtam.

– Gyere kislány, hazaviszlek. – mondta.

– Nem kell, ha maradni szeretnél maradj nyugodtan.

– Nem, mára elég volt ebből. – mondta és kimentünk a kocsijáig. Hazavitt, innentől kezdve pedig magammal maradtam a gondolataimmal.

Nem értem miért haragszik meg rám folyton, ez olyan furcsa nekem. Tényleg kezd minden a feje tetejére állni és ez megijeszt. Tényleg nekem a csapat a mindenem nem tudom mit csinálnék nélkülük, márpedig teljesen széthullik ez az egész.

Fogalmam sincs mikor aludtam el, de elég későn az biztos. Egész hétvégén nem kerestem senkit, kikapcsoltam a telefonom és olvastam, ha valakit érdekel mi van velem megkeres máshogy.
Igazából ugyan így terveztem el a hetemet, egy kis magányra van szükségem, annyi mindent kell most feldolgoznom, persze ez másnak nem nagy dolog, de nekem igen és nem érdekel ha hülyének néznek az emberek ezek miatt, sosem fogják átérezni, ami jelenleg bennem lezajlik.
Újra agyalni kezdtem, mint mostanában mindig, mikor hirtelen valaki kopogni kezdett a szobám ajtaján.

– Gyere! – szóltam hangosan, mikor a lány berontott a szobába. – Történt valami? – kérdeztem ijedten.

– Nem, dehogy! Jöttek hozzád. – mondta és ezzel el is viharzott. Én összeszedtem minden lelki erőmet és le sétáltam a lépcsőn.

– George? Mit szeretnél? – néztem szegényre értetlenül.

– Nem reagáltál egész hétvégén, a telefont sem vetted fel, azt hittem történt valami. – mondta el őszintén.

– Bocsánat, ki van kapcsolva a telefonom, nem akartam senkivel beszélni. – szegeztem tekintetem a padlóra.

– Nekem elmondhatod, ha szeretnéd. – államhoz emelte kezét, ezzel kényszerítve engem, hogy rá nézzek.

– Megoldom. – mosolyogtam erőltetetten.

– Hát rendben van. – mosolyodott el csalódottan – Viszont akkor én megyek, gondolom egyedül akarsz lenni.

– Maradj nyugodtan, persze csak ha szeretnél. – tudom, hogy nem akar elmenni csak nem tud mit reagálni.

– Nem zavarok? – csillant fel a szeme.

– Nem, Sarah van egyedül itthon, anyu elvitték Lilytet egy óvodás barátnője születésnapjára, apu pedig dolgozik. – meséltem.

Beljebb hívtam a fiút, és elkezdtünk beszélgetni, annyit elmondtam, hogy a csapattal nincs rendben pár dolog. Végül pedig úgy döntöttünk elindultunk egy filmet, idő közben pedig Sarah is csatlakozott. George mellettem ült, a film felénél annyit vettem észre, hogy a fiú át teszi a vállaim felett a karját, nem tudom miért, de jó érzéssel töltött el, kicsit zavarba is jöttem így a hajamat gyorsan leengedtem a laza kontyból, hogy véletlenül se lehessen észrevehető az enyhe pír az arcomon.

Egy óra elteltével újra beszélgetni kezdtünk, mikor hirtelen George észbe kapott és az órájára nézett.

– Sajnálom, de nekem mennem kell. Megígértem Peternek, hogy ma játszunk. – nevetett kínosan.