Sikoltások - Bnha Horror

7. Fejezet: Az Eltűnt Fiú

Miközben válogattam és rendeztem a dobozok tartalmát, találtam egy kis könyvet. Talán ez egy napló? Felmentem a szobámba, és elkezdtem olvasni. Rengeteg információ volt benne, és ez valóban egy napló volt. Még a betűket éppenhogy el tudtam olvasni, amilyen réginek tűnt. Hirtelen eszembe jutott a kép arról a fiúról és ahogy olvastam, szinte teljesen biztos voltam benne hogy ez az övé volt.

Ahogy haladtam a napló olvasásával, egyre tisztábbnak tűnt hogy ennek a fiúnak milyen nehéz élete volt. A családja szinte küszködött az életbenmaradásért és minden rosszért őt hibáztatták. Nem viselhette túl jól..

,,Hallom ahogy a bejárati ajtó erősen becsapódott. Anya vagy apa hazajött és éreztem hogy ma sem fogom megúszni hogy ne rajtam verjék le rossz napjukat, vagy valamit ami nem úgy sikerült a mai nap ahogy szerették volna. A léptek egyre közeledtek, majd meghallottam ahogy anyám szólít.

– Izuku!

Hangja most sem hangzott normálisan. Megint ihatott a kocsmában. Lassan már szobám ajtaja előtt állt és megpróbálta azt kinyitni."

Ez volt arra a napra bejegyezve, de nem érződött befejezettnek. Vajon mennyi szenvedést kellett átélnie a szülei miatt? Néhány napnyi kihagyás után, újabb bejegyzés került füzetébe.

– A Sötétség Börtöne.. – olvastam fel a címet. Érdekesnek tűnt, és érdekelt hogy mi történhetett vele, így tovább olvastam. A betűk formája nem teljesen volt egyenletes, valószínű hogy remegő kezekkel írta. Ennyire félt volna a szüleitől? Bár az eddig olvasottak alapján nem csodálom.

,,Megint megtették. Nem csináltam semmit, mégis mindig én vagyok a bűnös, és levisznek a Sötétség Börtönébe, félholtra vernek, majd napokig otthagyva egyedül, éhesen, a hidegben. Sosem szerettem ott lenni. Olyankor a démonjaim egyre közelebb érnek, mígnem fészket venek az elmémbe és szépen lassan felemésztenek, én pedig csak jobban szenvedek. Miért nem tudok egyszer sem megfelelni nekik? Miért nem szeretnek?

Bárcsak tudnék nekik valahogy segíteni, vagy tenni valamit hogy ne legyek a szemükben egy idegesítő porszem!"

Ahogy olvastam olvastam a sorokat, egyre több érzelem terjengett bennem, de egy dologban biztos voltam: tudni akartam mi történt ezzel a fiúval.

Egyre több dolgot tudtam meg ahogy elkezdtem a ház zugait átkutatni, mint például a padlást. Elég sok dolgot találtam, mint például régi képeket, és újságcikkeket, ezzel együtt egész meglepő dolgokat tudtam meg.

A szülők valami szekta tagjai voltak, de erről senki nem tudott, aztán egyszercsak a srác eltűnt, majd nem sokkal ezután a szülők is. Ez volt a legzavarosabb rész, mivel mindhárman nyom nélkül tűntek el. Még én sem találtam semmit hogy hogyan szívódhattak fel. Egyre úgy érzem hogy muszáj többet megtudnom, hogy megértsem mi folyik körülöttem.