Sikoltások - Bnha Horror

8. Fejezet: A Fura Srác

– Na és sikerült akkor megoldani a bűz problémát? – kérdezte Kaminari, miközben hárman - én, Kirishima és ő - az utcán sétáltunk. Lassan kezdett lehűlni az idő ahogy egyre közeledett az ősz.

– Ja. A pince volt a bűnös. – válaszoltam.

– Hát nem is csodálom. És volt valami ott lent?

– Annyira érdekesek nem. Csak egyszerűen büdös volt, de úgy képzeljétek el, mintha még mindig valami rohadna ott lent. És csak a dobozok voltak, meg egy rozsdás lánc. – írtam le nekik a jelenlegi helyzetet.

– Miért volt ott a lánc? – kérdezte értetlenül Kirishima.

– Honnan tudjam?

– Szerinted azt a valamit tartotta ott? – erre az ötletre egy kicsit kirázott a hideg.

– Talán... – válaszoltam.

– Tényleg Bakogou nekem nem is mesélted hogy mi történt. – nézett rám kíváncsian Kaminari.

– Inkább ne akard tudni. – zártam le ennyivel kíváncsiságát.

– Ennyire rossz volt?

– Ha a halál már a szó szoros értelmében előtted áll, az jó? – kicsit kezdett elegem lenni a témából, szerettem voltam ezt befejezni. Kaminari lassan elvezette rólam a tekintetét, majd ő és a vörös belekezdtek egy másik témába, miközben én elmerültem a gondolataimban.

Lassan ideje lesz már néhány napra hazautaznom anyáékhoz, biztos hiányzom nekik. Gondolkodásom közben váratlanul újra rámtört egy érdekes szorongás, így elkezdtem körbenézni, erre pedig a többiek is felfigyeltek hogy valami nincs rendben.

– Jól vagy Bakogou? – kérdezte Kaminari, mire enyhén megráztam a fejem.

– Megint olyan érzésem van hogy valaki figyel. – mondtam halkan. Meghallottam hogy valaki rohan mögöttem, majd belémjött, és elestünk. – Hé nézz a-... – mikor megláttam hogy ki az, kissé meglepődtem. Egy fiatal fiú volt. Talán még nálam is fiatalabb. Csak néhány másodpercre láttam beesett arcát és karikás szemeit. Régi szakadt ruhái voltak, és vállig érő sötétzöld haja. A földön szétszóródott csirkehúsok voltak becsomagolva, néhányat felkapott, majd semmi elköszönés vagy bocsánat nélkül elszaladt. Mi csak néztünk az irányába amerre ment, majd végül felkeltem a földről. – Na jó, ez fura volt.. Ti ismeritek?

– Sohase láttuk... Elég fura szerzet... – felelte Kaminari, amire egyetértettünk.

Végül egész jól elütöttük hárman az időt, még a fogadóba is leültünk inni egyet. Jól éreztem magam velük, örülök hogy a barátaimnak hívhatom őket. Mikor észrevettem hogy kezd esteledni, lassacskán elbúcsúztam tőlük, majd elindultam haza. Útközben az égre terelődött a figyelmem. Gyönyörű látvány volt ahogy a nap utolsó sugarai a kék eget vörös árnyalatokká festik át, és ezen színek további árnyalataivá. Azthiszem ezzel a nappal bezárólag elkezdődik az ősz. Én nem bánom hogy érkezik a hűvösebb idő, a lényeg hogy ne betegedjünk meg, ami hát nem mindenkinek sikerül.

Lassan de biztosan már otthon voltam, viszont megint visszatért. Egy démoni sikoltás, ami a mögöttem lévő irányból jött. Amint meghallottam, a félelemtől úgy megiramodtam, mintha puskából lőttek volna ki. Én azthittem hogy miutáneltűnt, vissza sem tér, de nem így lett.

Már a bejárati ajtó kulcsával babráltam, mikor a hátsó kert felől egy nagy fémes csattanást hallottam. Kezem megállt a mozdulatban, ahogy a kíváncsiság lassan nagyobb lett mint a félelemérzetem. Apró lépésekkel elindultam a hátsó kert felé. Valamiért a fémes csattanás egyáltalán nem illett a lény démoni üvöltéséhez.

Mikor már majdnem odaértem, észrevettem a régi hűtőm, ahogy szinte darabjaiban volt a földön. Nem értettem hogy ez hogy került ide, majd hallottam egy apró zajt, és felnéztem az erdő felé. Ott állt. Csak a fejét láttam, de ez is épp elég volt. Lelketlen fekete szemeivel engem nézett, és olyan 3-4 méter magas volt, pedig alacsonyabbnak hittem.

Jó pár percig lefagyva és némán néztük egymást, majd a lény nagyon lassan visszahúzódott az árnyak közé. Az egyetlen dolog ami ezt bizonyította, az a könnyed távolodó koppanások, egy-két vékony ágtöréssel vegyítve. Ezután visszasiettem a házba, bezárkóztam, és próbáltam lenyugtatni magam.

Ahogy visszaemlékeztem erre a pár percre, miért emlékszem úgy mintha egy nagy vörös nyakörv lett volna rajta?