Egy Néma krónikája

A jó szerencse hordozója

Zefira mintha egy idegen arcát figyelte volna a Nagy-folyó tükrében. Álmosan, lila karikákkal díszített szemekkel pislogott mására. Sápadt arca ismeretlen volt, akárcsak az a seb a homlokán. Hiába vizezte, a korom nem akart eltűnni onnan.

Próbálta feldolgozni az elmúlt éjjel eseményeit, de csak elmosódott foszlányok maradtak az emlékek helyén. Elérhetetlenné váltak, nem csak időben, de gondolatban is. Akkor valamiért minden döntése logikusnak tűnt, ám most... Mintha gyermeki éne hibáit akarná megérteni.

Jexon elment. Valóban elment? Ha a beszélgetést csupán álmodta, és a fiú bent ragadt a Kertben...

Nem. Elment, és előtte elköszönt tőle. Beszélt neki a terveiről, hogy hova megy és miért. Bárcsak emlékezne bármire! A fontos részletek mind tiszták: elment, és előtte Thorouról beszéltek. Igen, róla. Mert ő nem köszönt el, pedig ugyanúgy megtehette volna.

Fáradtan dörzsölte szemeit. Mintha nem is aludt volna semmit az éjjel. Talán ilyen, ha az ember egy vele egy súlyban lévő lányt cipel emeleteken keresztül.

Nem tudja, mi ütött belé, de jókor jött. Adrenalin nélkül sose tudta volna a karjai közt kivinni Ayianát. Elképzelni is rossz, mi történhetett volna. Hatalmas szerencséjük volt, hogy kijutottak.

És Ayiana is nagyon bátor volt. Nem tétovázott, ha veszélyben volt és nem panaszkodott, mikor megtehette volna. Valójában, az egész együttműködés kérdése volt. Végződhetett volna tragédiával is - hála a szellemeknek, hogy nem így lett!

Ám még így is rengeteg tisztázatlan részlet akadt. Mi okozta a tüzet? Ki hagyta ott a táskákat? Mi történt a Havasi Kerttel? Végső soron, az utolsó talán nem is kérdés. Elpusztult, mint minden épület, ha tűzvész esetén nem oltják el. De vajon tovább terjedtek a lángok? A havasvölgyiek felfigyeltek-e a füstre? Érkezik segítség? Egyáltalán tud róluk valaki?

Tányért formált a kezeiből, majd megmerítette a vízben. Meg akarta mosni az arcát, de a mozdulat közben megdermedt. Olyan hűsítő volt a folyó! A csípős levegő és a fagy ellenére is kellemes. Benne hagyta tenyerét, csak amíg körbenézett.

Sosem járt még ennyire távol a Havasi Kerttől. Ami azt illeti, sosem járt még távol.

A Nagy-folyó rászolgált a nevére: a túlpart, ha egyáltalán volt olyan, elrejtőzött a ködben. Sebes sodrása nem csak uszadékot és hordalékot szállított, de egy-egy jéggleccser is felbukkant a habok között. Mintha arannyal vonták volna be, a Nap olyan könnyedén korcsolyázott rajta. Vakító fénnyel lengte be a környéket, ami élő fáklyaként ébresztette a természetet. Zefira hallott történeteket arról, hogy a Nagy-folyó akár ezer színben is csilloghat. Kárörvendő érzéssel töltötte el a tudat, hogy nem igaz. Végtére is: milyen ostoba ember képes hinni a mesékben?

Eszébe jutott Jexon, aki esküdni mert volna Calladar létezésére. Nyilvánvalóan Lellah és Stil is nagy kedvencei, no meg persze Indrátha, Symitáról nem is beszélve. Ő maga is kedvelte ezutóbbi történetét, de nem olyan bolond, hogy higgyen is benne.

Vajon mi lehet most vele? Hová indult egyes egyedül? Ráadásul az éjszaka közepén! Éber állapotban Zefira biztosan nem engedte volna el. Az utazást eredetileg is egy borzalmas ötletnek vélte, de hogy valaki ezt a legveszélyesebb napszakban tegye, az egyenesen őrültség. Biztosan rettenetesen fél és magányos. Az Égszakadt-erdő annyi veszélyt tartogathat számára, amit elképzelni is rossz. Jexon még csak nem is tanulta meg a növényzet felépítéseit és a talaj jellemzőit. Hogyan fogja tudni, mit tehet biztonságosan és mit nem?

Az ujjaiban enyhült a szúró fájdalom. A hideg víz lassan az érzéstelenítő teljesítményéig ért fel.

Zefira permettel locsolta az arcát. Semmilyen tekintetben nem volt célravezető, hisz hajnal lévén a hőmérséklet fagypont alá esett, mindeközben a stabilitás benyomását keltve. Valószínűtlennek tűnt, hogy a vihar egy éjszaka elteltével alábbhagyjon, következtetésképpen a nap folyamán további égszakadásra számíthatnak. Zefira racionális elméje erőszakosan tiltakozott, de a lány hirtelen elfelejtett hallgatni is rá. Meg szerette volna tapasztalni, milyen a folyó vize. Még sose látott hasonlót.