A tizedik múzsa [Halálos ítélet spin-off]

|7|

IRINA
Moszkva, Oroszország

Mindig azt hittem, hogy a gyász az egyik legüresebb érzés lehet a világon. Korábban nem tudtam milyen, hisz apámat én aztán nem gyászoltam meg, csak úgy kellett tennem, mintha. Dimitrijt senki sem siratta meg igazán. A Bratva tagjai is csak azért keseregtek a halála miatt, mert nem akarták, hogy Maxim vegye át a helyét. A két szükséges rossz közül az apám állt közelebb a szívükhöz.

Az elmúlt hetekben azonban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a gyász az üresség ellentetje. Nehéz, fojtogató érzés, sok mi lett volna, ha... És persze, rengeteg megbánás. Többször kellett volna meglátogatnom. Nem kellett volna hagynom, hogy a saját félelmeim csalódást okozzanak anyának. Lehettem volna kevésbé önző. Volna, volna, volna... Állandóan ez a kínzó szó. És hiába, már semmin sem tudok változtatni.

Én magam szerveztem le az egész temetést. Maxim vagy hatszor elmondta, hogy nem kell ezt tennem, csak írjam össze a teendőket és lesz, aki elintézi helyettem. De nem engedtem. Ha elfoglalt vagyok, kevesebb időm van a fájdalommal foglalkozni. Szükségem volt rá, hogy elterelje a gondolataimat, hogy úgy érezzem, minden rendben van, és ez is csak egy feladat, amit meg kell oldanom. Természetesen semmi nem volt rendben, de kényszerítettem magam az összeszedettségre. Mahagónifa koporsót választottam, és rengeteg fehér rózsát. Először a hagyományos liliom mellett tettem le a voksom, de eszembejutott, hogy anya utálta a liliomot. Azt mondta, rossz emlékei vannak róla. Egyébként sem igen szerette a virágokat az asztmája miatt, de már amúgy sem fulladozhatott tőlük, így nem voltam hajlandó csúnya művirágokkal tisztelegni előtte. A temetkezési vállalat remek munkát végzett a... testével. A koporsóban fekve olyan volt, mintha csak aludt volna. A száján a védejegyévé vált vörös rúzs pihent. Ennek ellenére alig bírtam ránézni. Natasha és Oksana bőgtek, mint a záporeső, de persze egyáltalán nem segítettek a szervezés egy pontjában sem. A fogamat csikorgattam, és legszívesebben rájuk gyújtottam volna az egész templomot. De persze nem volt egy rossz szavam sem, nem lett volna illendő. És nem is sírtam, igyekeztem méltósággal viselni a veszteséget. Maxim már nem viselkedett ilyen higgadtam, amikor a temetés után kidobta őket a palotánkból. Hisztérika üzemmódba kapcsolva követelték, hogy Maxim szolgáltasson igazságot. Nem mintha ez visszahozná anyánkat, de én is erre vártam, és egyszer eltört a mécses nálam is. Úgy viselkedtem, mint ők, csak kevésbé képmutató módon.

Ma már szégyellem magam, amiért pár nappal ezelőtt magamból kikelve lehordtam a bátyámat, és tulajdonképpen meggyanúsítottam, hogy nem tesz semmit annak érdekében, hogy megtalálja azt, aki elvette anya életét. Feszült és ingerült volt az esküvő miatt. Azt hittem ez az állapot, és a nyilvánvaló haragja anya halála miatt elégséges hajtóerő lesz számára, hogy rövidesen lezárhassuk az ügyet. Szégyellem, hogy kiabáltam vele, de attól még nem érzem kevésbé jogosnak a viselkedésemet. Maxim nem az a típus, aki ölbetett kézzel vár egy lehetséges nyomra, hanem hatékonyan, még a föld alól is előkeríti az ellenségeit és könyörtelenül leszámol velük. Most azonban mégsem töri magát igazán, ami csak egy dolgot jelenthet. A bátyám eltitkol előlem valamit.

Ez pedig teljesen kikészít, mert kétszer tett nekem ígéretet, hogy megkeresi a tettest. Egyszerűen tudnom kell, miért. Tudnom kell, miért kellett az anyámnak meghalnia. A gyilkosa szájából akarom hallani. Felőröl a tudat, hogy talán sosem fogok választ kapni a kérdéseimre. És nem csak én várok válaszokra, hanem a Bratva tagjai is, hiszen olyan pletykák kaptak szárnyra, miszerint anya hatalmas szerepet játszott Dimitrij egykori halálában, amely lehetővé tette, hogy Maxim foglalja el a helyét. Senki nem tudott róla, még én sem sejtettem semmit, amikor beszöktettem a bátyámat az alagsoron át azon az estén anyám kérésére. Nem kérdeztem semmit, csak tettem, amit elvártak tőlem. Amikor apám főbelőtte magát minden értelmet nyert számomra. Először csak négyen tudtunk erről a merényletről. Ruslan, Maxim, anya és én, aztán kénytelenek voltunk a nővéreimnek is elmondani. Ez a pletyka egyáltalán nem kedvez Maximnak, és érdekében kellene állnia, hogy minél előbb elhessegesse a szóbeszédet. Ezt csak úgy teheti meg, ha kiszedi a gyilkosából az okot, amiért megölte anyámat. Biztosan nem az volt a miértje, hogy közrejátszott Dimitrij halálában.