A tizedik múzsa [Halálos ítélet spin-off]

|9|

IRINA
Málaga, Spanyolország

Ezt egyáltalán nem így terveztem. Tiszta ideg vagyok, de már nem visszakozhatok, Maxim már ígyis gyanakszik rám. Amikor Dominic megkérdezte, hogy találkozunk-e, öt perc alatt annyit vívódtam, mint még életemben soha. Dühös voltam a bátyámra, dühös voltam az egész világra, és úgy gondoltam, ezegyszer azt teszem, amit valóban szeretnék, nem azt, ami helyes lenne. Ezért igent mondtam, pedig nem szabadott volna. A jelenlegi állás szerint végképp nem.

Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy Maxim velem tart majd az eseményre. Nem is szereti a festészetet! Sem a zenét, sem a színházat! Még csak tévét sem néz istenem, mint mindenki más a világon! Az embereket meg főleg rühelli, tehát nem, egy percig sem gondoltam bele, hogy talán elkísér.

Dominic a kérdése után két nappal át is küldte a két meghívót, ebből leszűrtem, hogy nívós esemény lesz. El is terveztem, hogy milyen ruhát fogok felvenni, a legcsinosabbat, ami van. Nem fekete, s már ez is izgalommal töltött el. Életemben először azt akartam, hogy észrevegyenek. Legalábbis azt, hogy egy valaki észrevegyen. Most már rossz ötletnek tűnik a királykék szaténruha.

A legutolsó percig elhúztam, hogy engedélyt kérjek a bátyámtól a távozásra. Minden mondatot megterveztem, tükör előtt gyakoroltam a hazugságot, miszerint neten nyertem a két jegyet, és ha már Spanyolországban járok, akkor ránézek anya házára, ahogy korábban is tervben volt. Azt hittem, egyszerű lesz, mint a karikacsapás. A testőrökkel is számoltam, gondoltam majd kicselezem őket, mint legutóbb. De Maximot levakarni magamról lehetetlenségnek tűnik. Mégis mi árulhatott el? Ennyire másképp viselkednék? Te szent Isten... Mit mondok majd neki, ha már ott leszünk? Csak nem elegyednék szóba egy idegennel? Dominicnak el sem mondtam, hogy a bátyám is ott lesz. Félek, hogy talán visszakozna és az baromi kellemetlen lenne. Na, meg akkor biztos nem akarnék már elmenni sem, de kénytelen lennék, hisz Maxim biztosan kiszúrná a csalódottságomat. Mondjuk, ha belegondolok azt sem nagyon vette észre, hogy a Bianca iránti szimpátiát csak megjátszom.

Úgy láttam, hogy egészen sokat beszélget mostanság a lánnyal, így arra alapoztam, hogy talán kissé figyelmetlen lesz az én irányomban. Ráadásul még az is lekötötte, hogy rákenje valakire a gyilkosságot. Szerencsétlen Gerasim Antolov lett a bűnbak, fogak és ujjpercek nélkül végezte a Moszkva-folyóban. Nem mintha sajnálnám, nem volt jó ember, és folyamatosan áskálódott Maxim ellen. A bátyám két legyet ütött egy csapásra, ám ettől még nekem egyáltalán nem lett könnyebb. Alig hoztuk szóba az esetet kettőnk között azóta. Egy alkalommal próbáltam hatni Maxim lelkére, hogy beszéljen Biancával, hisz számomra teljesen nyilvánvaló, hogy nem közömbös számára. Nos, talán hallgatott rám, vagy amúgy sem tud parancsolni a vágyainak, de mint mondtam, sokszor keresik egymást. Ezt onnan tudom, hogy az életünk visszatért a normál kerékvágásba, és csak úgy, mint a bonyodalmak előtt, titkárnő szerepben tetszelgek a bátyám mellett, így hát viszonylag sok időt töltünk együtt. Tudom, hogy mikor beszél Biancával, mert olyankor mindig elvonul, az üzleti telefonhívásait nyíltan intézi előttem. Fogalmam sincs, hogy mit érezzek ezzel kapcsolatban...

Nos... ha gyanakszik is rám, a Moszkvától Málagáig tartó repülőúton nem firtatta a témát. Igyekeztem nem rosszul lenni, és a karperecemet forgatni a csuklóm körül.

Most, a tükör előtt állva még mindig azon idegeskedek, mi fog történni, amikor Dominic és Maxim szemtől-szemben áll majd egymással. Jesszusom, az előbbinek akkora szája van, mint Mount Everest, ha olyan illetlenül fog viselkedni, mint amilyennek én gondolom, Maxim disznótápot csinál belőle. Talán mégis csak szólnom kellene a srácnak, hogy fogja vissza magát a jelenlétében. De ha szólok, az is benne van a pakliban, hogy amilyen vakmerő, még fellelkesül a hír hallatán, hogy bemutatkozhat a bátyámnak. Még csak az kéne, hogy elárulja neki, hogy már hónapok óta cseverészünk, és még egy utcabálba is kiszöktem vele. Le kellene csillapítanom, és megmondani neki, hogy még véletlenül sem árulhatja el ezeket a dolgokat neki, sőt az lenne a legjobb, ha még az ismeretségünket is letagadná. Szinte úgy venné ki magát, mintha szégyellném őt.