A tizedik múzsa [Halálos ítélet spin-off]

|11|

DOMENICO
Málaga, Spanyolország

Általában arra szoktam ébredni, hogy az ébresztőm olyan decibellel ordít, hogy nem egyszer majdnem falhoz vágtam a mobilomat. Mindig olyan későn fekszem le, hogy kénytelen vagyok öt percenként riasztást beállítani dél és egy óra között, mert félő, hogy enélkül végigalszom a napot. De most semmi. Olyan harmónikusan ébredek magamtól, ahogy Colin Firth szokott egy-egy romantikus vígjátékban egy kiadós menet után. Ameddig az agyam fel nem fogja hol vagyok, félkómában arra gondolok, hogy valami párhuzamos univerzumba kerültem, esetleg ég a ház és az ösztöneim cselekvésre késztetnek. Aztán beugrik mi történt tegnap éjjel, hogy ez nem az én ágyam (mert én tuti nem bugyolálom magam szatén ágyneműbe), na meg az, hogy Irinát átölelve hajnali egy sem volt még talán, amikor úgy bekómáltam, mint akit kiütöttek.

Az ágyat tapogatva keresem a mobilom, ami emlékezeteim szerint a farzsebemben volt, közben rájövök, hogy egyedül vagyok, Irina nem fekszik már mellettem. A szobában is síri csend van. Felülök, és egy kis megkönnyebbüléssel tölt el, hogy a Hercegnő szerencsére nem mered rám ijesztően a szemközti fotelból, kezében egy konyhakéssel, mint valami fosatós horror filmben. Eddig körülbelül három személyiségét ismertem meg, ki tudja, talán a negyedik pont a pszichopata ma reggel. Főleg, hogy elméletileg eléggé ki van rám bukva. Nem mondanám sikeresnek a tervemet, ami igazából nem is volt, de pozitívumként fogom fel, hogy még mindig itt vagyok és nem otthonról próbálnám kimagyarázni magam a szarból. Valami hasonló kiakadásra számítottam egyébként, ám az rohadtul idegesített, hogy nem szólt hozzám. Ez a fajta passzív-agresszív viselkedés eddig engem jellemzett, hisz nem ugyanezt csináltam Nettával? Tüntetőleg hallgattam, és jobbára igyekeztem levegőnek nézni. Na, most már, hogy képben vagyok mennyire szar érzés is ez, talán legközelebb majd előre köszönök neki, és csak aztán veszem semmibe.

Feloldom a képernyőzárat a mobilomon. Alig múlt kilenc. Utoljára talán gimiben keltem ilyen korán, amikor anyám szó szerint a lábamnál fogva húzott kifele az ágyból, és ha visszafeküdtem, akkor egy pohár jeges víz placcsant az arcomba. Minden. Áldott. Reggel. Szomorú, hogy esélyt sem adott, hogy ellógjak legalább egy napot.

Az ágy szélén ülve körbepásztázom a szobát, és megállapítom, hogy totál személytelen. Akár egy hotelszoba is lehetne, semmi sem utal arra, hogy ez Irina személyes tere. Semmi sincs itt. Se egy kép, se egy könyv, még ruhák sem, csak azok, amiket egy böröndben magával hozott. Említette, hogy bűntudata van, amiért nem töltött az anyjával elég időt, és az biztos, hogy nem szépített a dolgon. Semmi jel nem mutat arra, hogy gyakran időzött volna ebben a szobában.

A zakóm egy vállfán lóg felakasztva, a tegnap este lerúgott cipőm pedig a kistáskám mellett van szépen párba helyezve. Felkapom a táskát tiszta ruhák után kotorászva. Egy katonazöld laza nadrág, meg egy sárga póló kerül a kezem ügyébe, zokni, boxer, aztán megcélzom a szobához tartozó fürdőt. A küszöbön megtorpanok, mert rájövök, hogy tisztálkodó cuccok is kellenének még a táskámból, de aztán elmosolyodom és ledobom a tiszta ruháimat a lehajtott vécéülőkére. A mosdókagylóra egy fehér törölköző van terítve, a tükör alatti polcon pedig új fogkefe, fogkrém, tusfürdő. Irina nyilvánvalóan mindenre gondolt.

Igyekszem gyorsan végezni a tusolással és minden mással, hogy mielőbb megkereshessem, szóval egy bő negyedóra múlva már lefelé csattogok a lépcsőn. Tegnap nagyjából felmértem a földszint elrendezését, így egyből a konyha felé indulok, hátha. Hála Istennek ott is találom. Háttal áll nekem, és enyhén félredöntött fejjel bűvöli a kávéfőzőt, ahogy én bámulom kereken öt másodpercig a vékony derekát meg a formás fenekét. Ez az időintervallum szerintem még éppen nem lépi át a pofátlan kategóriát. A haja frissen van mosva, lágy hullámokba omlik a hátára, egy csattal hátrafogta a tincseit, hogy ne hulljanak az arcába. Elegáns ceruzadrágot, blúzt és magassarkút visel. Ha ez az otthoni laza öltözete, el nem tudom képzelni, mit visel utcára egy átlagos hétköznap. Nem mintha nem lenne csinos, de minden vágyam, hogy egy nap lássam melegítőszettben.