Meglepetés

9 1 0
                                    


-A tükör előtt állok és az Amanda által kiválasztott ruhában nézegetem magam az egész alakos tükörben. Nem is rossz a szettem, de ebből nem igazán tudom, hogy hova fogunk menni. Lehet, hogy ez volt a konkrét célja, hogy bizonytalanságba tartson? 
Ahogy észrevettem, imádja irányítani a dolgokat.
Lesétálok a lépcsőn a fekete farmeromban, a piros felsőmben, ami eléggé mélyen dekoltált és a hozzá illő piros balerinacipőben. 
Az ajtóban vár rám, hasonló szerelésben csak rajta kék felső van, ami visszafogottabb mint az enyém és ő magassarkút visel. 
Ezek alapján úgy gondolnám, hogy nem sokat fogunk sétálni, mert azzal a cipővel kínozni lehetne.
Oda sétál az udvaron álló John Cooper féle mini sport 2023-as kiadáshoz. 
Igen ismerem az autó márkákat, ez volt álmaim autója, mindig is egy ilyen kis tigrisre vágytam. Kinyitja a vezetőoldali ajtót és felém int. 
-Csüccs, ez már a tiéd. Ma te leszel a sofőr. - majd átsétál az anyós üléshez és beül. 
Állom még mindig az autó mellet és végig simítom a tetejét. Alaposan szemügyre veszem, s csak most tűnik fel, hogy ez tényleg az amiről én álmodoztam, még a szín is stimmel. 
Lassan becsusszanok az ülésbe, a sport ülésben ülni csodálatos. Ahogy bekötöm magam és gyújtás adok, a   204 lóerő feldübörög, már a hangján hallani a sport kipufogórendszert. A sport kormány érintése csodálatos. 
-Hova megyünk? - fordulok Amanda felé.
- Mutatni akarok neked egy jó kis helyet. -beírja a GPS-be a címet, ami ahogy rányom az ok-ra máris életre kel és navigál, hogy merre menjek.
Az út csendesen telik. Csak a motor hangját lehet hallani, ahogy feldübörög, amint gyorsítok. 
Amikor megállunk az úti célunknál, felém fordul és megfogja a kezem.
- Tudtam, hogy ez a hozzád illő autó. - nevet fel.
- Köszönöm, hogy használhatom. - mosolyogtam rá.
- Ó, drágaságom, ez a tiéd. A sok elmaradt születésnapi ajándékért. - simogatja meg a fejem.
- Ez túl nagy ajándék, nem fogadhatom el. - ráztam meg a fejem. Pedig nagyon nagyon szeretném.
- Te teszel nekem szívességet, ha elfogadod. De most be kell mennünk, mert különben elkésünk. - már ki is szélt a kocsiból, s csípőre tett kézzel várt rám, hogy én is kiszálljak.
Felnéztem az épületen lévő táblára és meg sem tudtam mozdulni, mert bár már hallottam róluk, de sosem gondoltam, hogy valaha is kapcsolatba kerülhetek velük. 
Az épületen a  Ladies of Princeton állt. Hatalmas üveg épület, de mégis nagyon ízléses. Az aulába lépve egy recepciós pult állt, ahol két hölgy fogadta az ide látogatókat. Egy beléptető kapu után pedig két szárnyű ajtó bújt meg. Amanda bejelentkezett és engem is bemutatott. 
Felszínesen tudtam csak lélegezni, hiszen ezek a hölgyek a világ vezetőinek a feleségei vagy éppen nagy hatalmú politikusai. 

A recepciósok kinyitották nekünk a fotocellás ajtót és így beléphettünk a belső  térbe, ami még pompázatosabb volt, mint a külseje az épületnek.
- Erre gyere.- karolt belém Amanda. - El ne vessz itt nekem, ebbe a hatalmas épületbe. Most pedig találkozunk a hölgyekkel, mert szeretnének megismerni.
Csak bólintani tudtam, mert hatalmas gombóc nőtt a torkomba. 
Beszálltunk a liftbe és az első emeletre mentünk, ahol az egész emeletet betöltötte egy hatalmas kávézó és snack bár. A terem végében volt egy ajtó, ami felé sétáltunk magabiztosan. Vagyis, csak Amanda volt magabiztos én be voltam szarva. Mi a fenét keresek én itt. Baszki, ha elszúrom akkor vég az egyetemi éveimnek még mielőtt elkezdődtek volna.
Remegő gyomorral léptem, be Amanda oldalán a hátsó terembe.

Megbújva a sötétbenWhere stories live. Discover now