Megbújva a sötétben

Vallomás

Reggel korán keltem, már pár hete minden reggelt jógával kezdek, mert a sok felvés nem tett jót és nehezen tudtam mozogni. 
Kilenc körül mentem le reggelizni, és Amanda már várt rám.
- Jó reggelt, hogy ment a jóga? - minden reggel próbált velem csevegni.
- Egészen  jól megy már.- mosolyogtam rá.
- Remek, ma jó idő ígérkezik, mit szólnál, ha ma hajóznánk ki?- tért a lényegre.
- Rendben van, mikor akarsz indulni?- néztem a telefonomra.
- Most.- állt fel az asztaltól.
- Előbb reggelizhetek?- néztem rá kérdőn.
- Majd a hajón eszel.- mosolygott rám.
Felálltam én is az asztaltól és a kijárat fele vettük az irányt. Mióta meggyógyultam a szokottnál is feszültebb Amanda. Valamit titkol előlem és ez nagyon feszülté tesz. Még mindig annyi kérdés van bennem. Azt sem tudom, hogy mihez kell engem beavatni, hiszen én nem akarok sehova sem tartozni, csak túl akarom élni a következő pár évet, hogy utána önálló legyek és ne függjek senkitől se.
S sofőr szokásához híven szó nélkül vezetett, Amanda a telefonját bújja, én is elő vettem az enyémet és bedugtam a fülesemet, s bekapcsoltam az egyik előre összeállított lejátszási listámat, mely ilyenkor mindig eltereli a figyelmemet a gondjaimról. 5 Second of Summer - youngblood száma szól a fülembe, ahogy elsuhan mellettem a táj. A lábammal dobolom a ritmusát a zenének. Egyre messzebb vagyok az autóból, csak a testem van ott a lelkem már egy sokkal szabadabb helyen van, ahol nincsenek előírt viselkedési normák és szabad lehetnék. Egy homokos tengerpart Ibizán vagy éppen Máltán. 
Az autó hirtelen fékezése húz vissza a valóságba.
A sofőr kiugrik az autóból és Amanada is követi, a füles még a fülembe van így nem hallom miről beszélnek, de a testbeszédük nem túl nyugodt. A férfi aki nekem háttal áll Amanda fölé tornyosul és nagyon sötét aura veszi körül. Az arcát nem látom, csak a belőle áradó sötétséget érzékelem.
Lassan kiemelem a fülemből earbudsot, s az ajtót kinyitom, hogy kiszálljak.
-Ülj vissza, amíg nem szólok. - parancsolt rám  Amanda. Még sosem hallottam ennyire ridegnek a hangját. 
Nem szóltam semmit, de éreztem, hogy most nem szabad leállnom vele veszekednem, mert abból baj lehet.
Visszaültem a kocsiba és becsuktam az ajtót, de a fülest már nem tettem vissza, próbáltam leolvasni Amanda szájáról, hogy miről lehet szó és én miért nem lehetek ott.
A sofőr kezével lassan az övéhez nyúl, alig észrevehetően, s egy fegyvert ránt elő, melyet az idegen férfira tart egyenesen. Amanda meg sem mozdul, a férfi eddigi sötét aurája, már korom fekete és a dühét még az autóban is érzem. Majd hirtelen beül egy terepjáróba, amit eddig észre sem vettem, hogy itt állt, s elhajtott vele.
Amanda alig egy perc múlva széles mosollyal az arcán kinyitotta az ajtómat, mintha mi sem történt volna az előbb.
-Gyere bogaram, ideje vízre szállnunk. - karolt belém és úgy vezetett a dokk fele, ahol a hajó állt. A hajó nem jó szó rá, mert ez egy órás yacht volt.
A fedélzetre lépve a személyzet üdvözölt bennünket. Ahogy leültünk a medence melletti pihenő székekre meglódultunk és falni kezdte a tengert.
- Amanda, eddig türelmes voltam, de most eljött az ideje, hogy elmondj nekem mindent. Kezdve az előbbi fegyveres balhéról is.
- Lily a mi világunkba nincsenek balhék, csak afférok és félreértések. Az elit játszmázik időnként, s olykor nyer olykor veszít. Egy dolgot leszögezhetünk, én sosem veszítek.- kacsintott rám és bele ivott az mellé tett italába.
- Vagy elmondod miről van szó vagy lelépek. - tettem karba a kezem.
- Már nincs lehetőséged lelépni, ahogy te fogalmaztál, itt már vagy bekerülsz vagy meghalsz. Nincs választásod. -rázta meg a fejét. - Nem mondhatok el mindent, amit csak tudni akarsz, mert még nem vagy beavatott, csak jelölt, s csak az első évet kezded. Még sok szolgálat vár rád, hogy igazi tag légy. De az első lépést megtetted. A tanév kezdetével beköltözöl a szövetség kollégiumába. Ott is sokat fogunk találkozni, mert az egyik felügyelő leszek az első évesek mellett. 
- Amanda, konkrét dolgokat mondj, mert a körítés baromira nem érdekel! - csattantam fel.
- Rendben, akkor konkrét leszek. Több tucat módon tudok embert ölni, bárkit megtudok zsarolni, hogy elérjem a céljaimat, vagy éppen amit a Ladyk akarnak. Az én dolgok, hogy elintézzek olyan, dolgokat, amit a legtöbben nem tudnak, mert nincs hozzá elég tudásuk. Mindenre van legalább egy emberem, amit én magam nem tudok elintézni. Csak én tudok a pontos kilétüket. Minden Lady tartozik a másiknak, ha mással nem is az életével. Mire diplomázol addigra lehetsz teljes értékű tag. Addig mindent meg kell tenned, amit kérnek tőled. 
Engedelmes és hatékony kell, hogy legyél. Eddig minden első próbát valamelyik Lady állította össze, de idén valamiért máshogy döntöttek és segítséget kértek egy mások titkos szövetségtől. Hasonló elven működnek vagy működhetnek mint mi, csak ők úriemberek. Bár veled nem igazán voltak azok. Nálad a legkegyetlenebb újonc volt benn és igazán élvezte, hogy nem hagytad magad. Annyira tetszettél neki, hogy ma ide jött, hogy lásson, mert nem engedtem a közeledbe. Amíg tart a beavatás bármikor elhívhatnak, s neked jelentkezned kell. A nap huszonnégy  órájában rendelkezésre kell, hogy állj. Nincs olyan, hogy nem veszed fel a telefont. Nem beszélhetsz senkinek sem rólunk, vagy arról, hogy mit csinálsz. De mindig őszintén kell válaszolnod, ha kérdeznek a Ladyk. Megértettél?- nézett a szemembe.
- Én is megtanulhatom, amit te tudsz? 
Hangosan felnevetett. 
- Azt hittem összeszarod magad itt, mert annyira betojsz attól, amit hallottál most tőlem. Erre neked csak ennyi kérdésed van, hogy megtanulhatod e amit én tudok. Bassza meg, te tényleg főnyeremény vagy. - kacagott.