Megbújva a sötétben

Utazás és érkezés

Másfél órás út áll előttünk legalább. Ahogy lassan elhagyjuk New York-ot elalszom. Philadelphia az úti célom. Itt lakik Amanda. Nem túl messze, de  elég távol, hogy a testvére ne szóljon bele az életébe. Amanda néni egyedül él, már nem túl öreg talán 45 -50 éves lehet, de nincs gyereke, s ha jól tudom akkor férje sincs.
A sofőr a város határában ébreszt fel, hogy teljesen magamhoz térjek mire oda érünk, mert nem igazán tűri Amanda, ha valaki nem figyel oda rá. Bár igazi nagyszabású úri hölgy, de egyszer hallottam, amikor nagyon mérges volt a testvérére és a telefonba úgy beszélt, hogy az nyomdafestéket nem tűr.
Kinyitom a kis tükrömet és megnézem magam benne, eddig nem volt ilyenem, de anya adott egyet, mielőtt elutaztam volna, mert szerinte erre nagy szükségem lesz.  Így legalább láttam, hogy a hajam kócos lett az alvástól, kicsit kézzel megigazítottam és rendbe szedtem magam, hogy ne tudjon beszólni a kinézetemre. Mert nem akarok neki támadási felületet adni. Az nem lenne túl jó. Főleg most nem, hogy a nyár nagy részét nála töltöm.
Eddig bele sem gondoltam, hogy amíg New Yorkba voltam, ott ritkán volt csak szülői felügyeletem, azt csinálhattam, amit akartam. Bár nem voltam, egy nagyon vadulós lány, nem tartottam nagy házibulikat, nem ittam le magam a sárga földig, vagy nem drogoztam, de azért néha eljártam bulizni és bizony olyankor mindig volt akit haza vihettem vagy éppen ő vitt haza. -De ezt most itt hogyan is oldjam meg, hiszen nem vagyok az a mosdóban szexelős lány. Nem mintha, nem menne, de a sötét az én nagy barátom. Mint már említettem azért van rajtam mit fogni és a nagy cici mellé bizony egy kis pocak is párosul, s a sötét jó hatással van ennek eltakarására.
Addig agyaltam, hogy megálltunk egy hatalmas ház előtt. Szuper egy újabb hodály, amibe el tudok veszni.
Az autó megáll és kinyitja egy komornyik az ajtómat és kisegít. Ennyi erővel kár, hogy van kezem, hiszen a cselédek mindent megcsinálhatnának helyettem. Morgom magamban.
-Kedvesem csak, hogy itt vagy - üdvözöl Amanda. Vajon tudja a nevem? Vagy végig kedvesem leszek?
-Örülök, hogy itt lehetek. Köszönöm. - próbálok nagyon illedelmes lenni, de majd rájön, hogy ez nálam nem mindig sikerül.
-Gyere, megmutatom a szobádat. Utána pedig meg ebédelünk, mert biztos éhes vagy már. Édesanyád mondta, hogy nem is reggeliztél indulás előtt. Ideges voltál az utazás miatt, esetleg azért?
- Nem voltam ideges, de nehezen viselem a változásokat. - sütöm le a szememet. Ez nem teljesen igaz, de ezt nem kell neki tudnia. 
- Nyár végéig jól elleszünk hidd el, én nagyon laza tudok lenni.  - kacsint rám.
- Oké. - ennél többet erre nem tudok mondani, persze mindenki nagyon laza ebben a környezetben. Mindenhol kamerák vannak felszerelve és mindenhol biztonságiak vannak, pont ilyenek a laza emberek. Mosolyodom el.  Illetlen lenne felnevetni pedig nagyon a torkomban van egy hatalmas kacagás.
- Erre gyere - int az emelet felé. Felmegyünk az emeletre ott elfordulunk jobbra és a folyosó végén lévő szobába nyit be. - Ez lenne az. Remélem tetszik, ha valamit szeretnél megváltoztatni csak szólj. Nyugodtan rendezkedj be. Fél óra múlva tálalják az ebédet. Addig fel is tudod magad frissíteni. A lépcső aljánál foglak várni.-  Ezzel kisétál a szobából és becsukja maga mögött az ajtót.
A szoba hatalmas és világos. Tele modern bútorral, hatalmas könyves szekrénnyel és saját fürdővel. 
Lehet ez a nyár mégsem lesz olyan rossz.