Megbújva a sötétben

Titok

Kikerültem a fogságából, s szembe fordultam vele. 
Magas,fekete öltönyös férfi állt előttem fekete maszkkal takarva az arcát, de a szemei, nagyon morcos tekintettel néztek rám.
Egy szót sem szólt hozzám, csak bámult majd a fejét ingatva elsétált. 
Amanda jött oda hozzám, ahogy a titokzatos férfi távozott.
- Szép volt. - simogatta meg az arcom. - Tudtam, hogy menni fog. - mosolygott.
- Ez mire volt jó? Miért támadt rám az a lány és miért kellett megmutatnom, hogy mit is tudok?- értetlenkedtem.
- Mert így bizonyíthatod, hogy közénk tartozol. - kacsintott rám.- De nem pihenhetsz sokat, mert még nem végeztünk.
-Valakit még meg kell ma vernem? - kaptam rá a tekintetem hirtelen.
- Dehogy is. - nevetett fel. - Rád bízok egy nagyon fontos titkot, amit senkinek sem mondhatsz el, mert nagy bajba kerülhetek, ha kiderül. - fogja suttogóra a hangját.
- Amanda, miért bízol meg bennem? Hiszen nem is ismersz. - ráztam meg a fejem.
- Jobban ismerlek mint te saját magadat, édesem. - mosolygott rám.- De nincs sok időnk. Gyere velem. - fogott kézen és az egyik félreeső ajtó felé húzott magával.
Belépve az ajtón egy nagyon egyszerű szoba fogadott, egyáltalán nem illett az épülethez. Rossz érzés kerített a hatalmába. De Amanda nem engedte, hogy alaposabban körbe nézzem.
- Figyelj, mert nincs sok időnk és fontos, hogy ezt megosszam vele. - halkult el a hangja. - Még több próba áll előtted, hamarosan kezdődik a második. Egy titkot kell rád bíznom, amit nem mondhatsz el a próbál alatt, mert ez a megbízhatóságodat tesztelik vele.- nézett mélyen a szemembe.
- Nem tudom, hogy én ezt akarom e. - vallottam be. A kezembe adott egy üveg vizet, melyet gyorsan meg is ittam, mert nagyon szomjas voltam már.
- Ezzel kapcsolatban sajnos nincs döntési lehetőséged bogaram. -mondta együtt érzően.-A sorsunk megvan írva, a tiéd, hogy itt legyél most. A titok pedig, hogy a Ladyk egy titkos társaság, aminek én is a tagja vagyok, az iskola igazgatójának a felesége is a tagja. De az legnagyobb titok, hogy én vagyok az intéző, aki minden mocskos dolgot elsimít.- nyom egy puszit az arcomra.
- Amanda. - képedek el.
- Ne mondj semmit se, senkinek. - suttogja, és ne felejtsd el, hogy sajnálom, ami most fog veled történni. - fogja meg a kezem.  Elkezdett a környezetem elúszni, homályosan láttam csak és megtántorodtam. Egyre sötétebb volt körülöttem minden, küzdöttem, hogy ébren maradjak de az elmém nem engedelmeskedett.
A testem elnehezült, majd lebegni kezdett.
Újra láttam a sötét maszkos férfit. Az öltöny rásimult az izmos testére. Széles válla, izmos nyaka és a keze. Hatalmas keze, mely átölelt, kicsit felcsúszott a zakójának ujja és egy nagyon érdekes számlapú óra villant meg a szemem előtt. Minden része látszott a szerkezetnek. Vastag, izmos csuklóját bőr szíjjal rögzítette az órát. 
Még a másodperc mutató hangját is hallottam. Élesen kattant minden másodpercben. S a férfi lélegzetét hallottam a fülem mögött, a leheletét a nyakamon éreztem. 
Apró bizsergés indult el a nyakamtól, egészen a mellbimbómig, ami megkeményedett, ahogy elképzeltem, hogy a szájába veszi és megszívja.
Jeges ébresztőt kaptam az élettől a következő pillanatban.