Megbújva a sötétben

Eltelt idő

Ma kezdem meg az utolsó évemet az egyetemen. Sok minden történt az elmúlt időben. A Ladyk sok próbának kitettek és sok mindent meg kellett tanulnom. A diplomával az örök tagságot is megkaphatom, ha minden jól megy idén is.
Az elmúlt három éveben nem találkoztam az idegen férfival, de gyakran gondoltam rá. Eddig az időszakos önmegtartóztatás is része volt a "kiképzésnek". Ami nem is volt olyan nagy baj, mert a suli és az egyéb  kötelezettségek miatt gyakran enni is alig maradt energiám, nem hogy egy jót szexelni.
Bár az idegen férfi teljes eltűnése előtt még küldött nekem egy kis ajándékot, hogy nehogy elfelejtsem. Mindig megmosolyogtat, ha csak a kezem ügyébe kerül. Egy igazi húsz centis lila műpénisz. Ki az aki egy lánynak alig két találkozás után vibrátort ad?! Biztos, hogy az illetőnek szalajt néhány kereke.
Nyár elején jöttem vissza, egy fél évet Párizsban, majd Rómában töltöttem. Nem is a tanulmányaim miatt volt szükség a cserediák programra, hanem inkább a feladataim miatt, melyekkel a Ladyk láttak el. 
Sok titoknak lettem tudója, s rengeteg tettemet az éj leple alatt vagy éppen a sötét folyósokon kellette elvégeznem. A Ladyk által felállított szabályoknak és törvényeknek kell első sorban megfelelnem. Ők a törvények felett állnak. Amíg törvényt sértesz addig börtönbe kerülhetsz. De ha a Ladyk törvényeit és szabályait sérted meg ott bizony az életeddel fizetsz.
A nyarat Amandával töltöttem és a vissza szokással. Hiszen az egy év alatt azért sokkal szabadabban élhettem. Sokkal kisebb volt rajtam a kontroll mint most, Hiszen, ha kaptam egy feladatot akkor azt elvégeztem, jelentettem és csináltam tovább a dolgomat. 
De itt, újra a szigorúbb szabályok szerint kell élnem. Árgus szemekkel figyelnek páran.  Nem adhatok támadási felületet nekik, így újra a tökéletes jelöltnek kell lenne.
Ez nem is állhatna tőlem távolabb. Csak a szövetség által szervezett bulikba járhatok ( puccos parádék vagy éppen cicababa party), sehol egy zúzós, piálós őrjöngés.
Amanda a bizalmasom lett, s talán én is az övé. Több esetben is engem kért meg segítőjének, s én is őt kértem kapcsolattartómnak.
Az utolsó reggelen Amanda házában, mielőtt vissza költöztem volna a szövetség házába. hangos szóváltásra ébredte.
- Nem engedem! Eddig mindent szó nélkül megtettem, de ezt nem engedem! - kiáltott fel Amanda.
Nem hallottam a másik mondandóját, csak azt hogy valaki válaszolt neki,
Tudom, hogy utálja, ha hallgatózom így szó nélkül tovább sétáltam az ebédlőbe. 
Leültem, megreggeliztem, ittam egy finom lattet, s kibámultam a gyönyörű kertre.
Egy fekete sötétített terepjáró hajtott el az úton. 
Nyugtalanság fogott el, mert ez sosem jelent jót.
Amanda a nap nagyobb részében az irodájában volt, ki sem tette onnan a lábát. 
Ez sem mondható jó jelnek.
Csak a vacsoránál csatlakozott hozzám, de ott sem beszélt sokat. Magába volt fordulva.