Megbújva a sötétben

Csak egy unalmas nap

Az első nap viszonylag gyorsan eltelt, mert a főnököm végül nem ért be az irodába. Így előbb haza jöhettem én is. Hiszen nem tudtam meg mit vár el és még a hozzáféréseket sem adta meg a munkám elvégzéséhet. 
Kleo szerint ritkán előfordul ilyen. 
De legalább volt arra időm, hogy bekamerázzam az irodáját és poloskákat helyezzek el. Legalább meg tudom figyelni. 
Mivel ma nem voltam túl hatékony és nem ezzel a megbízatással akarom tölteni a következő hónapjaimat így fel kell gyorsítanom  az eseményeket.
Épp bekanyarodtam a szövetség utcájába, amikor rájöttem, hogy korán van, ahhoz hogy vacsit vigyek a lányoknak, így Amanda háza felé vettem az irányt.
Ő lesz aki fog tudni nekem segíteni.
- Amanda, itthon vagy? - kiáltottam belépve az ajtón.
- Amanda asszony a kertbe van kisasszony. - lépett oda az inas. Még mindig olyan nehéz elhinni, hogy Amandának inasa meg személyzete van.
- Köszönöm, kimegyek hozzá. - léptem el az inas mellett.
- Jelenleg vendége van, jobb lenne, ha itt megvárná. - nagyon feszülté vált.
- Mi a baj? - szegeztem neki a kérdést.
Csak megrázta a fejér és elállt az utamból és kiengedett a kertbe.
Amandával szemben Gregory állt és fenyegetően lépett felé. 
Valahogy kikapcsolt az agyam és minden gondolkodás  nélkül neki rontottam a férfinak. Nem vett észre, mert felkészületlenül érte a támadásom. A nyaka köré fontam az alkaromat és szorítottam minden erőmet bevetve. A lábaimmal átkulcsoltam a derekét és szorítottam a lengőbordáinál.
Amanda szája mosolyra görbült.
- Fiam, nekem mindig van aki védi a seggem, a tiédet ki védi? - lépett egyet a férfi felé, akin csüngtem és egyre nehezebben kapott levegőt. Próbált kiszabadulni a szorításomból. 
- Lily engedd el nyugodtan a fiatalembert. - nevetett fel.
Elengedtem a nyakát és leszálltam róla. 
-Jól vagy? - kérdeztem Amanda szemébe nézve.
- Minden rendben van kincsem. - simította meg az arcom. - Gregory csak meglátogatott és elmagyarázta, hogy mik az erőviszonyok. - mosolygott a férfira nézve.
Felegyenesedett, s rám emelte a szemét.
- Sokat fejlődtél a legutóbbi találkozásunk óta, de azért mert nem akarlak bántani, ez nem azt jelenti, hogy nem is foglak, ha az utamba kerülsz. - igazította meg a nyakkendőjét.
- Ne fenyegesd, mert valóban sokat fejlődött  mióta utoljára összeakadtatok. - mordult most már Amanda is. - Nem szeretem, ha megmondják, hogy mit tehet és azt pedig főleg nem, ha olyan teszi akinek a pelenkáját még cseréltem is. - vicsorgott a férfira.
- Megmondtam, hogy mire számíthatsz, csak tiszteletből jöttem el hozzád. 
- Ezt most elnézem neked, s úgy veszem, hogy valóban a jó szándék volt benned. De legközelebb nem Lily fog a keze közé kapni, hanem én. S szerintem azt te sem szeretnéd. Menj haza és gondolkozz el ezen. 
Ezzel hátat fordított a férfinak, aki sarkon fordult és köszönés nélkül otthagyott bennünket.
- Amanda ez mi volt? Miért fenyegetett meg téged?
- Nem fenyegetett, csak elmondta, hogy mire számíthatok, ha bele avatkozom a családi ügyeibe. -ült le egy kerti székre, s az itala után nyúlt.
- Akkor valószínű, hogy nem fogsz örülni neki, hogy miért jöttem. - ültem én is le vele szembe.
- Mindig örülök, ha eljössz hozzám. Mond miben segíthetek neked.- ivott egy apró kortyot.
- Nyomkövetőt kellene raknom az új főnököm autójára és poloskát a kocsiba, hogy mindig halljam. Csak elég nehéz, ha sosem tudom, hogy épp merre jár, mert egyenlőre semmihez sincs hozzáférésem.- merengtem el.
- Gyorsan akarsz végezni jól gondolom? - nézett mélyen a szemembe.
- Ha már tegnap végeztem volna is késő lenne úgy érzem. - tűrtem el egy tincset a fülem mögé.- feleltem neki.
- Én inkább Gregory kocsijára tennék nyomkövetőt és poloskáznám be.- gondolkodott és hirtelen rám emelte a tekintetét. Hangos nevetésbe tört ki Amanda. -Ezen már túl vagy ugye? Már értem, hogy miért vetetted így rá magad. Ő magára is tettél igaz?
Csak mosolyogtam. Túl jól ismer már.