Megbújva a sötétben

Megjelölve

Fehér szobába ébredek. Lassan tudom csak a szememet kinyitni és fáj mindenem. 
Oldalra fordítom a fejem, hogy körbe tudjak nézni, hogy mégis hol lehetek.
Amanda néz rám a nagy szemeivel.
- Csak, hogy felébredtél. Már nagyon aggódtam. - tele volt a hangja aggodalommal.
- Mi történt?- kérdeztem kábultan.
- Nincs semmi baj. Túl vagy a nehezén. Kicsit elfajultak a dolgok. De már minden rendben van. - simogatta a kezem.
- Fáj mindenem. Főleg a combom és a fejem.- mocorogtam.
- Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ilyen kegyetlenek lesznek, nem ez a megszokott.- halkult el a hangja.
-Amanda, szerintem most már elmondhatnál mindent, amit tudnom kell, hogy ne kétségek között legyek. Megbízhatsz bennem, nem mondtam el a titkodat. - néztem mélyen a szemébe.
- Tudom, nem tudtak megtörni. Még ő sem, akitől mindenki fél. Te bele nevettél a szemébe. - mosolyodott el büszkén. -Amint rendbe jössz, meglesz a beiktatásod és akkor mindent elmondhatok neked. 
- Rendben, de onnantól nem lehetnek titkaid előttem, azzal kapcsolatban ami engem érint. - nem tűrök ebben ellentmondást.
- Most pihenj, hogy megtudj gyógyulni mihamarabb.- mondta és magamra hagyott.
Ahogy kiment a szobából, lehunytam a szemem, de csak annak a férfinak a szeme lebegett előttem, aki megbüntetett. Ahogy rám élvezett, és megjelölt a szemében tűz gyúlt.

Már egy hónap eltelt, mióta újra Amanda házába vagyok. A combom belső fele szépen gyógyul, de még mindig ott virít rajta a bélyeg, amivel megbillogzott az a férfi. Ahogy nézegetem nap mint, nap olyan mint egy címer, de nem találtam róla semmit sem a neten. Ha így hagyom akkor kérdések sora vár rám miatta. Ha pedig eltüntetem, akkor olyan üres lesz ott a bőröm. 
Egyre inkább egy tetoválásba gondolkodom, amikor Amandának megemlítettem, neki nagyon tetszett az ötlet, de mondta, hogy ne színes legyen, mert azt nehéz lesz elfednem. A feketét könnyebb. Néha vannak elszólásai, de még nem beszéltünk komolyabban a jövőről. Hamarosan vége a nyárnak és indul a suli.

Amanda orvosa szerint teljesen rendben jöttem, így már nincs akadálya semminek sem. Meg is beszéltük, hogy elmegyünk hajókázni egyik nap, hogy nyugodtan tudjunk beszélni.
De előtte még el kell mennem megcsináltatni a tetoválásomat. Nem akarom, hogy más is tudja, hogy valaki megjelölt.

Kerestem a közelben egy tetováló szalont, hogy kiderítsem mit tudnának vele kezdeni. A tetováló, amint meglátta a combomat, rögtön felugrott és elnézést kérve majdnem kirohant az ajtón. Mi a fene baja lehet, talán még mindig annyira ronda?!
Alig két perc múlva egy lány lépett be az ajtón.
-Ne haragudj a kollégám miatt, de valamivel elcsapta a gyomrát. Már mielőtt te jöttél is nagyon rosszul érezte magát, de nem akarta lemondani az időpontodat, mert mondtad, hogy sürgős lenne. Így viszont, ha megengeded akkor én foglak tetoválni.
-Semmi gond. Egy heget szeretnék eltüntetni, de nem akarok túl nagy mintát, mert anyukám nem híve a tetoválásoknak, valami apróval és fekete színűvel szeretném eltakartatni. - közben megmutattam a heget.
- Érdekes minta, mi lenne, ha nem eltüntetnénk, hanem bele foglalnánk valahogy a mintánkba, mintha direkt lenne ez rajtad. - mondta elgondolkodva.
- Van esetleg ötleted, hogy tudnánk megoldani?- figyeltem fel az ötletére.
- Pillanat és jövök, mindjárt megmutatom mire gondoltam. - lépett ki a szobából.
Mire kicsit körbe néztem vissza is ért az ipadjével és már egy minta ott is volt a képernyőn. 
- Egy ideje terveztem egy ilyen kép a képben tetoválást. Mit szólnál hozzá? - mutatta felém.
Érdekes elképzelés, hogy a mintát meghagyja és kap egy keretet, mely egy nagyobb egész része. De az egész nem nagyobb mint egy bankjegy.
Kinagyítottam, majd összébb húztam és szemléltem. Mintha ezt pont nekem tervezte volna.
A szobában volt egy hatalmas tükör, melybe bele nézve a saját tükörképemmel találkoztam, de olyan volt mintha valaki állt volna a tükör túloldalán.
Visszafordultam a tetoválóhoz és mondtam neki, hogy mehet. Tetoválja rám a tervét. Egész végig minden idegszálam pattanásig feszült. Mintha valaki figyelte volna minden mozdulatomat.