Megbújva a sötétben

Betolakodó

Ahogy beléptem a fürdőbe a nyakam köré erős ujjak kulcsolódtak. Neki nyomott a hideg csempének. Úgy tartotta a torkomon a kezét,hogy felnézzek rá, a szorítása pedig annyira volt erős, hogy csak rá figyeljek.
- Ha látni akartál fel is hívhattál volna. - súgta fülembe.
Alig tudtam hangot kipréselni magamból, hogy válaszoljak.
- Nem tudtam, hogy te látni akarsz e. - erőltettem ki a szavakat.
- Mit csináljak veled, hogy megtanuld ez a nagyok játéka és neked nincs benne semmi keresnivalód. - ingatta a fejét.
Mosolyodtam el.
- Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mit tegyek. - leheltem.- Főleg te nem.
- Naiv kislány vagy, ha azt hiszed, hogy nem parancsol neked senki. - ingatta ismét a fejét. - Mindenkinek parancsol valaki. - érintette meg a számat.
- Nem vagyok kislány. - vicsorogtam.
-Persze, hogy nem vagy kislány. Nagyon is tudom, hogy ki és mi vagy. Nehogy azt hidd, hogy most találkoztunk először. Emlékszem rád. - nézett mélyen a szemembe. 
- Azért nem engedsz el, mert azt hiszed ismersz. - suttogtam. Már alig volt hangom és a levegőből is kezdtem kifogyni.
- Pontosan tudom, hogy mire vagy képes. De, ha most elengedlek mielőtt még belátnád, hogy nincs értelme velem harcolni felébresztenéd a többieket és magyarázkodhatnánk, hogy mit keresek a szobádba és miért van romokba a szobád. S nem hiszem, hogy bevennék, hogy a vad szex miatt ment benne tönkre minden.- érvelt.
- A szobám makulátlan, nem kellene ilyen hülyeséget mondanunk főleg, ha lelépsz és magamra hagysz.
- Nem akarok lelépni, ahogy te fogalmaztál. - hajolt a nyakamhoz, s bele szagolt. -Még mindig nagyon jó illatod van. Ugyan azt a parfümöt használod még mindig- állapította meg.
- Sejtettem, hogy van gond nálad, de azt nem gondoltam, hogy perverz vagy. - próbáltam megcsóválni a fejem, de még mindig szorosan tartott.
- Ha tudnád, akkor nem is állnál szóba velem. - mosolyodott el. Ez volt az első mosoly amit láttam tőle és tényleg igazi volt, egy pillanatra eltűnt az álarca.
Az álarca... 
A felismerés felvillant az arcomon, amit ő is észrevett.
-Már azt hittem sosem jössz rá. - lazított a szorításán. - Nem félsz. - megint csak állította és nem kérdezte.
- Miért félnék tőled?! Hiszen már nem igazán tudsz újat mutatni.- mosolyodtam el.
Hirtelen elrántott a faltól és mögém került, de még mindig fogta a torkomat. A lábával irányította az enyémet. Egészen az ágyig mentünk. 
- Négykézlábra.- adta ki a parancsot.
- Nem! - próbáltam ellenkezni.
- Ha most a lábad közé nyúlnék akkor mér nedves lennél nekem. Ide érzem a vágyad illatát. Térdelj az ágyra. - utasított újra.
Próbáltam tartani magam, de igaza volt, nagyon vágytam rá, hogy birtokba vegyen.