A démoni vér hegei

🍀8.fejezet🍀

                                                                                                             Kai

Ma Angel konkrétan egy szellem volt .Nem láttam a kis testét három alkalomnál többször.Helyes is ,hogy meghúzza magát.
Angel gondolatára eszembe jut a tegnap esti eset.Ahogyan ott vonaglik a combja között a
lánccal ,valami megmozdult bennem.
A farkam magától megmozdult a nadrágomban.

A motoromon ülök ,a haveromhoz menve.Masont ma reggel kértem,inkább nevezném parancsnak ,hogy kutakodjon egy kicsit.Nagyon jól ért a számítógépekhez ,főleg a kamerákhoz .

Legalább egy óra is elég neki ahhoz, hogy le tudjon nyomozni egy embert.
Én még mindig azt vallom ,hogy jobb több barát ,mint egy.Mire mész eggyel?Dugsz vele vagy ,mi?
Ha egy napon hátat fordít a fal felé, akkor nincs senkid.

De nem ez az egyetlen dolog ami aggaszt.A hétvégi buli után én már indulok is egy rendezvényre ahol csak képviselnem kell a Solybern gimit.Majd akkor kiderül ,hogy ki lesz a kisérőm oda.Nem tudom ,hogy miért kell nekem kísérő!Csak nem fogok egy idegen bácsihoz odamenni cukorért!

Csak úgy száguldok az úton ,ami nem meglepő.Mason után azonnal indulok is Angelhöz.Szeretnék neki egy kis meglepetést nyújtani.

Mikor odaérek ,csak Mason nyit ajtót.Egyáltalán nem lepődöm meg ,hogy a szülei nem is jönnek ki a szobából.Az apámtól mindenki retteg ezáltal tőlem is,de ezt kicsit sem bánom.Rosszul fogalmaztam ,hogy mindenki.Nem mindenki fél tőlem,mert a haverjaim nem ,és egy személy...Angel.
Tán félt az elején egy kicsit amikor letámadtam a raktárban ,de aki visszabeszél az nem fél,és ez eszeveszettül aggaszt.

Még az elején amikor megismerkedtünk a fiúkkal ,ők is féltek ,de szabályoztam a rettegésüket.Megbízunk egymásban .Legfőképp azért nem árult el minket senki ,mert aki kotyog az meghal.Ennyire egyszerű.Ez a mi kis szabályunk.

-Csá ,haver!-nyújtja oda a kezét felém.Jó erősen csapom bele a tenyerem.

-Cső!-köszönök.

Felmegyünk az emeletre ahol azonnal Mason szobája felé vesszük az irányt.
Mason beérve odamegy az asztalához ,és leül.Gondolom most oda kéne mennem ezért szedem a lábam ,nehogy lemaradjak valamiről.

Kihúzok egy széket ,és letelepszem mellé.
A monitor hirtelen villanó fénye rettentően bántja a szemem ,de próbálok hozzászokni.
Egy családi kép jelenik meg a képernyőn .Középen Angel még nagyon fiatalon.Itt még gyönyörű szőke haja volt .Úgy néz ki tényleg mint egy Angyal.Az én Angyalom...

Jobb oldalt egy enyhén barna hajú gyönyörű nő mosolyog ,miközben fület mutat Angelnek.Bal oldalt pedig egy férfi, aki halálosan hajaz arra a pasira ki a jelentésben volt.
Egy teljesen ártatlan kép mennyi sötétséget ,és titkot rejteget.

-Ő Angel?-mutat a szőke angyalra.

-Igen.-jelentem ki.Az ujjamat rá helyezem az apjára .-Róla mit tudsz?-kérdezem tőle.

-Alaxender Wash.A negyvennyolcat töltötte volna idén.Tavaly halt meg március.22-én .-kezdi.-Találtam apróságokat ,de a legfontosabb ,hogy Angelnek van alibije arra a napra.Körülbelül egy órával előtte ,hogy hazaért volna ,már halott volt.Az anyjának nincs valami nagy alibije ,csak az ,hogy dolgozott,de én kételkednék egy kicsit rajta.

Ezen a felvetésen elgondolkozom.Vajon az anyja ölhette meg?De miért?Kicsit csalódtam ,hogy nem Angel ölte meg ,de az nem jelenti ,hogy soha nem fog vér tapadni a kezéhez ,amíg engem lát.

-Még valami?-kérdezem kemény hangon.

-Ennyi.Nem volt semmi más .Ez is kurva titkosított volt.-válaszolja.

Valamelyik nap elmegyek hozzá ,és át kutatom a szobáját.Míg nem tudom ,hogy ki ölte meg addig nem nyugszom.
Őszintén nagyon nem tudom ,hogy miért izgat engem.Már nem az vezet ,hogy rosszat csináljak neki,azt csak izgalomból,amit úgy veszek észre kölcsönösen szeretünk.

Az ördög rátalált az angyalára,és játszani kíván vele.

-Szerinted az anyja képes lehet ilyesmire?-dobom fel a levegőbe a kérdést.-Nem tűnik valami kibaszott maszkos gyilkosnak.-próbálom a szarkasztikus énemet hozni.

Mason megtámasztja a két tenyere között az állát majd csak utána szólal meg:
-Nem tudom.Ezzel zárnám le a beszélgetést emberként.De...-emeli fel a fejét.-Ha engem kérdezel nagy valószínűséggel igen.Sőt!Szinte baszottul megmondom ,hogy ő az.

-A telefon hívás a házon belülről jön.-mondom a szokásos monológját.

-Így igaz.-helyesel.

Miután elköszöntünk én felpattantam a motoromra ,és ismerős utakon száguldottak tovább.
Még mennyiszer fogok erre menni!

Leparkolok a hatalmas Kivor ház mellett ,és odalépek a ház oldalához.Ugyanazt a mutatványt hajtom újra végre,csak most nem mar bele a kezembe a borostyán.

Felérve bekukkantok az ablakon ,ami most zárva van.
Ügyes kislány.Gyorsan tanul.

Előveszem az est fénypont darabját, a pisztolyomat.Szerencsére apámnak egy egész gyűjteménye van anélkül ,hogy illegális lenne ,úgyhogy van honnan választanom.
Bemászom az ablakon ,és egy nagy dombot vélek felfedezni a paplan alatt.
Muszáj újra látnom az angyali arcát ,ezért odamegyek .Pont próbálnám felhúzni,de ekkor egy hideg fém tárgyat érzek a halántékomnál.Megdermedek ,és egy akaratlan mosoly csusszan fel a számra.

Lassan megfordulok ,és amikor nem számít rá ,én is felemelem a fegyvert.Mindketten egymás homlokához érintjük a halálos fegyvert.

Mikor meglátom felhevült arcát még feljebb húzódnak a szájam szélei.
Ha a szemével tudna ölni ,akkor én már hullaként feküdnék itt.

-Meghúzod ,Kivor?-incselkedem.-Mennyire szeretnéd ,hogy holtan feküdjek?Mit tennél a hullámmal?Hogy hallgattatnád el a világ elől?

Szemeit összeszűkiti:

-Azt akarod ,hogy meghúzzam?-kérdezi angyali énekkel.

-Te akarod azt.-jelentem ki.

-És honnan tudjam ,hogy te nem húzod meg?-haljak itt meg ha meghúzom ,de nagy a kísértés ,hogy a hullájával játszak.

-Az elmédből.A testhelyzetemből ki tudod logikázni.Ahogyan ezt is.-mondom ,miközben üres kezemmel lehajtom a pisztolyát ,közben a pisztollyal együtt körzöm egyet a nyaka körül ,és magamhoz rántom.

A kezem a nyaka gyilkosául szolgál,jól tudja.Elég egy rossz mozdulat ,és vége,pisztoly nélkül is.

A kezem alján érzem vadul lüktető mellkasát.A másik kezemmel annyira rászorítok a pisztolyt tartó kezére,hogy kiesik hangos csattanással a földet érve.
Az én kis Angyalkám összerándul ,és kirázza a hideg.

-Na ,most mit csinálsz ,Angyalom? Kinek hiányoznál ha meghalnál?-áramütéskent ér a tudat ,hogy nekem.Elképzelem kis testét ahogy véresen fekszik ott.A gyomrom összerándul gondolattól.
Kurvára nem tudom ,hogy mi bajom van.Persze simán megtudnám húzni...

-Lenne rá pár ötletem.-ejt ki a gondolataimból.

-Az anyád ölte meg az apádat?-teszem fel kertelés nélkül a kérdést.Érezhetően kővé dermed a karjaim között.

-Én...nem...-dadog.Valahogy kötelességemnek érzem ,hogy az államat a nyakába fúrjam, nyugtatólag.
Majd máskor megkérdezem ,de lehet kérdés nélkül is válaszokra találok.
Angel felemeli a kezét ,de útközben megáll ,mert hangokat hallunk.

Azonnal elfordul a kezeim közül ,és szempárjait rám irányítja.Kertelés nélkül tűnök el a szobájából ,mintha ott sem lettem volna.

Egy árnyék ki nyugalmat ,és búvóhelyet keres a sötétben ,a világossággal ,vagy talán az Angyalával...

Sziasztok!
Bocsi ,hogy csak most hoztam a nyolcadikat ,de mostanában kicsit szétszórt vagyok.
Köszönöm ,hogy olvassátok ,tényleg nagyon jól esik.
Hogy vagytok?Mi jót csináltok?
Ha tetszett akkor nagyon jó lenne ha csillagoznád.

Ja,és ne feledjétek!A tiltott gyümölcs a legfinomabb!
XO 😘❤️🫵🥰🥹🫶🏼❤️🥰😘