A démoni vér hegei

🍀2.fejezet🍀

                                                                                                         Angel

Az utolsó óra után azt hiszem ,hogy leégett az agyam.Valamelyik biztosíték kigyulladt ,és felrobbant.

Az ajtón kiérve észreveszem hogy mindenki engem bámul árgus szemekkel.Mit csináltam?

Csak felpofoztam egy seggfejt ,és?Azonnal ellenem kell fordulni?

Visszaemlékszem a beszélgetésünkre azzal a fiúval:,, Ezért megteszek mindent, hogy a pokolban érezd magad .Velem, az ördöggel."

Mire érthette?

Ugye nem vesz rá másokat hogy ne barátkozzanak velem?Vagy talán ...kínozzanak?Megöljenek?
Dehogyis!Csak nem öl meg,szerintem neki annál egy kicsit több esze van,de ne szálljunk el a lótól,csak egy kicsit.

Befordulok és célegyenesen sétálok, kizárva a világot.Jobbra nézek és észreveszek egy lánycsapatot ,akik biztos most beszélik meg a mai napot.Mikor észreveszik hogy nézek ,elfordítják a fejüket, és tettetett érdektelenséggel bámulnak a mély végtelenségbe.

Elfordítom az ellenkező irányba a fejem ,és ott is ugyan ezt kapom válaszul a pillantásomra.Mi történik itt?

Kiérve az ajtón, sötéten vizslató tekintettel találom szembe magamat ,amivel ma már nem akartam találkozni.A fiúnak a szeme olyan ,mintha egy sötét tenger aljához akarnánk elérni ,egyre mélyebbre ,és amikor megvan elnyel örökre.
Ijesztően gyönyörű.

Ismerős düh terjed szét a testemben,a pupilláim kitágulnak.
A kocsimra támaszkodnak mind az öten, cigizve és röhögcsélve.Azért álljon meg a menet!

A jókedvüket a kopogó cipőm zavarja meg.Egy perc sem kell hozzá hogy odaérjek ,mert a düh felgyorsítja a mozgásomat.Elhomályosodik a szemem a mérges könnyeimtől.
Mit ártottam nekik?
Én csak szerettem hogy beilleszkedjek ,és legyenek barátaim .Hogy most az egyszer valaki magam miatt szeressen meg, ne a semleges mosolyom miatt ,vagy  a pénzem miatt.

De reflexszerűen bezárulok ha valaki nagyon rámegy hogy milyen vagyok ,vagy hogy nézek ki.Mindenkitől azt hallom hogy a belső a legfontosabb dolog,de mivan ha a belső olyan elavult és sötét ,hogy inkább jobb nem kiteregetni?

Mind az öten észrevesznek engem ,ezért lenéző mosollyal fogadnak.Olyan mintha ők nem ismernék azt a szót hogy ,,kedves".
Csendes gyilkosok akik hátulról ,a menedékből támadnak ,és össze vissza szaggatnak amíg semmi sem marad rajtad ,csak a sötétség amit hidegvérrel falnak fel.

-Húzzatok el a kocsimtól!-üvöltöm nekik .Összenéznek, és  jóízűen nevetnek rajtam.

Mr.Beképzelt ellöki magát a kocsimtól, és mosolyogva közeledik hozzám,de szerintem annyira közel nem tud jönni mint délelőtt.
Mikor ideér annyira közel merészkedik ,hogy érzem a teste melegét.A kezét a fejem mögé helyezi ,és rámarkol a lófarkamra.Felszisszenek amikor meghúzza azt.

-Engedj el,seggfej!-mondom neki ,majd izmoktól dagadó mellkasára emelem a kezem és egy nagyot lökök rajta.Látszólag egyáltalán még csak meg sem érezte ,de legalább elengedett.

-Seggfej!-provokál.-Csak ennyit tudsz, Kivor?-gúnyolódik.A többiek felröhécselnek ,majd meghúzzák az italukat.

-Mindjárt pöcsön rúglak ,és akkor nem tudsz majd többet mosolyogni.-nézek rá halálos tekintettel.

Megkell próbálnom vékony kötélre állítani ,addig ,amíg rá nem jövök hogy hogy tudom elvágni alatta.Minden embernek van gyenge pontja,főleg az ilyen kemény fiúknak tűnő ördögöknek is.
Az ördög sosem alszik ,mert figyelnie kell a pokolban uralkodó királynőjére,a gyengeségére.

A kijelentésemre mélyen keresztezi a tekintete az enyémet ,és nagyon lassan elmosolyodik.
Mint egy győztes ördög .

-Én minden körülmény között tudok mosolyogni.Ezt nem egy Kivor fogja megakadályozni.Kérdezd inkább meg apucit.-mondja .Legszívesebben lekaparnám azt a beképzelt mosolyt róla.
Még egy perc is sok lenne a gyilkolására, mert olyan könnyű lenne .A nyakamat adnám rá ,hogy valaki más is így érez iránta.

-Nektek nincs jobb dolgotok?-kérdezem ingerülten.Már nagyon sok volt belőlük egy napra,és még egy egész év van hátra.

-Nem ,nincs.-vágja rá az épp befejezett képzetemre.Valahogy haza kell jutnom ,mert anya nagyon mérges lesz ,plusz nem szívesen vagyok ezekkel a seggfejekkel tíz méternél közelebb.

-Na,jó .Mit akartok azért hogy elmenjetek?-búgom csalódottan.

Muszáj valahogy haza jutnom ,úgyhogy fel kellett tennem ezt a kérdést.Van egy olyan érzésem ,hogyha nem mondom akkor estig is itt állhatok ,de ő nem megy el csak hogy szivasson.

-Gyere el a pénteki buliba, és ma békén hagyunk.-jelenti ki mire értetlen és bizalom hiányos íriszekkel nézek rá.
-Miért pont egy buliba?-kérdezem.Tisztáznom kell vele a szándékait ,nehogy valami romlott dologba vigyen bele.
-Mert ,azt mondtam.-válaszolja.A válasza egyenlő a nullával.
-Akkor nem.
-Oké,ha ennyire akarod akkor itt maradunk és talán egy kicsit játszunk.Apuci nem bánja ,nem?-mondja pajzánul.

Ha bele megyek akkor legalább békén hagynak ,de ha nem...akkor itt ragadok egész éjszaka.Ha elszöknék előlük úgy is megkeserülném.Lehet okosabb lenne elmenni abba a hülye buliba,elvégre csak egy buli ahova minden túlfűtött tini elmegy.Nem annyira nagy dobás.

-Oké.-jelentem ki.
-Mármint mi?-értetlenkedik ,közben pedig megcsillan a szeme.
-Elmegyek ,ha hazamehetek.-magyarázom el.

Nem hittem volna hogy egyszer valakinek könyörögnöm kell ,hogy hazajussak.

-Megegyeztünk.-mondja.
Odajön hozzám és kézfogásra tartja elém kacsóját.Utánanyúlok ,és megpróbálom megfogni ,de felemeli és hátrasimítja a haját.

Mekkora egy seggfej!

Kacsint egyet majd felmutatja a mutató és középső ujját ,ezt követően oda emeli a homlokához és lassan elhúzza felém ,valamiféle köszönésképpen.

Mérgesen beülök a kocsiba ,és becsapom magam mögött az ajtót ,azzal kizárva a gonoszt.

Sziasztok!
Meg is hoztam a második fejezetet!Remélem ez is tetszik!
Ígérem ,hogy majd lesz Kai szemszög is hamarosan.Nagyon hálás vagyok ,és köszönöm azoknak akik elolvasták az első fejezetet ,és ezt is elolvassák.Amikor megláttam hogy többen elolvasták ,akkor a szívem majdnem kirepült a helyéről.

Ja ,és ne felejtsétek !A tiltott gyümölcs a legédesebb !

XO ❤️❤️‍🔥❤️‍🔥💋😘😍🥰💗