A démoni vér hegei

🍀1.fejezet🍀

ANGEL

Szerintem a pulzusom versenyt fut a hasamban keringő ideges köddel.

Megállás nélkül tördelem a kezemet ,amit egyébként csak vészhelyzetben szoktam alkalmazni.És ez az.
Még soha nem váltottam iskolát ,mindig csak egy helyen voltam ,a Miller középiskolában.

Nagyon félek az új környezettől és attól ,hogy talán nem fogadják el a sötétséget, ami bennem lakozik.

Én mindig is éreztem magamban azt a bizonyos szurok sötétséget, ami az egész lelkemet körbeöleli.Sosem féltem a sötéttől ,mindig megnyugtatott,mintha...régi ismerős lenne .A horrorfilm pedig nem rettegést sugárzott hanem megnyugvást ahová elmenekülhetek.Boldog és szomorú is vagyok.Élvezem ebben hogy nem nagyon félek semmitől ami sötét.
Sőt,vonz az ami sötét és mocskos.
Lehangolt pedig azért vagyok erre a felvetésre, mert fáj hogy ilyen vagyok ,nem olyan mint a többiek akik még cukorpihe világban élnek.

Próbáltam folyton elfedni ezt mások elől ,ami nagyjából sikerült is.
Rettegek hogyha valaki meglátja hogy milyen titkok vannak a felszín alatt,mert akkor elítélnek érte.

Nem mintha most pont nem lenne elég ez is még egy bökkenőnek :a polgármester a mostohaapám.
Az ilyen híres és kiemelkedő iskolában mint a Solybern gimi ,biztosan akad sok lenéző szem.

Kavargó gyomorral kitessékelem magamat a kocsiból és egyenesen nézve előrecaflatok.
Igyekszem nem nagyon senkire nézni ,de ez nem olyan könnyű mint amilyennek hittem.
Olyan izgalmas sok rejtelmes, és vidám arcot látni .

Az iskola előtt megálljt parancsol a lábam, mert egy nagy csapat takarja az ajtót.Körülbelül öten lehetnek de olyan nagy darabok, mintha két méteres óriások lennének.

Mindegyik fiú körülbelül annyi idős lehet mint én.Szuper!

A motorukat a bejárati ajtónak támasztják és úgy dőlnek rá.
Sokan sorban állnak ,valakik csak úgy mennek befelé .Ami azonnal kiszúrja a szememet az az hogy egyesek -nem mindenki-belesúg a fülébe az egyik srácnak valamit halkan.

Áramütésként ér a gondolat ,hogy be kéne állnom a sorba.
Odacsoszogok, és haladok a sorral.Mintha minden perc egy örökkévalóság lenne és nem telne az idő.Megáll , és engem pedig otthagy ,had sodródjak az árral.

Nézem ahogyan az előttem álló szőke lány lehajol és mielőtt odasúgna a fiúnak valamit ,végígsimít a farkán.
Jesszus!
A lány teli mosollyal távozik a helyszínről.Szerintem le sem tudnám vakarni a szájáról.
Közelebb megyek ,és reménykedően műtöm rá a szemem a fiúra.Hazudnék ha érdemi információt tudnék mondani róla.
Lejjebb viszem a szempárjaimat, és feltérképezem a testét.

Egy nem is szoros de nem is lenge fekete farmer öleli körül a lábait,itt ott ki szakadva .Ezt fejezi be egy fekete póló amin két ördög szarv van .Mivel a karjai kint vannak látom ,hogy tele van tetoválással.Csomó kiigazodhatatlan fekete írás.A póló szegélyére is kihatnak.
Az alkarjáról a kezére és ujjaira téved a szemem.A keze hátoldalán olyan hatást akart elérni mintha egy csontváz keze lenne az övén.

Ők olyan szokásos rosszfiúknak néznek ki, akiktől ha teheted akkor távol maradsz.

A fiú igéző íriszei pottyantanak ki a gondolataimból.

Mély mogyoró barna ,mintha szurokba néznék.Olyan hívogatóan sötét!

-Tetszik?-kérdezi hirtelen egy nagyon mély hang .Lenézően méreget az íriszeivel és kelletlenül vetkőztet a képzeletében.
Ki nem állhatom az olyan embereket akik ilyen nagy egóval rendelkeznek.Mit képzel ez?