Subnautica - Harc a Halálla

3. Fejezet: Nem várt találkozás

Másnap reggel az Alterra cég űrhajó kilövő állomásánál találkoztak. A kilövő állomáson egy hatalmas űrhajó állott, mely már készen állt a kilövésre.
- Ez a Mercury III. - mondta Fred.
- Miért harmadik? - kérdezte Robin.
- Mert a második lezuhant a 4546B sarkvidéki területein.
- Bíztató... - mondta Robin, majd megközelítették az űrhajó liftjét.
A lift az űrhajó pilóta fülkéjébe vitt. A fülkében mindenféle monitor, gomb és billentyű volt.
- Fred bácsi, tudod vezetni ezt az izét? - kérdezte Robin.
- Az interneten egyszerűnek tűnt. Csak be kell táplálni a számítógépbe a bolygó pontos helyét és a robitpilóta odavisz minket. - felelte Fred.
- Hát jó. Remélem igazad van! - mondta Robin. Ekkor Fred a fülke bal oldalán lévő monitorhoz lépett és bekapcsolta a fedélzeti számítógépet. Beírta az úticél nevét, ami alapján a hajó számítógépe kiszámolta a bolygó jelenlegi tartózkodási helyét. Ekkor Fred leült egy Robin mellett levő ülésre. A hajó elkezdett visszaszámolni. A hajtóművek beindultak. A hajó mély morgó hangot adott ki, ahogy a tolórakéták beindultak. 3, 2, 1, és a Mercury III. felszállt. Kisvártatva el is hagyták a földi légkört. Az űrhajó bemérte a legközelebbi tér kaput, majd megközelítette azt. Amint a kapu megkapta a koordinátákat, a hajó átlépett a kapun.
A teleportálás nem volt hosszú idő. Nagyjából 5 perc alatt át is értek a túloldalra. Ekkor a szemük elé tárult a gyönyörű óceán bolygó, a 4546B. A rakéta megkapta a leszállási engedélyt, így megközelíthették a trópusi övezetet. Amikor beléptek az űrhajó pilóta Fred-nek és Robin-nak át kellett mennie egy kisebb hajóba. Ez volt a kétéltű leszálló egység. Az egység miután lelassította magát a fékező rakétákkal a hatalmas és végtelen óceán alján landolt. Az óceán feneke nem volt messze a vízfelszíntől, csupán 5 méterre. Ekkor a két utas szeme elé tárult a gyönyörű óceán. Balról egy hatalmas tengeralattjáró közelítette meg a leszálló egységet. A tengeralattjáróból két búvár közelítette meg az egységet. A tetején található ajtó szerencsére egyben egy légzsilip is volt. A búvárok beléptek a leszálló egységbe.
- Üdvözlöm önöket a 4546B nevű bolygón. A nevem Terry, a kollégám pedig Bruce. Mi fogjuk önöket elszállítani a központunkba. - mondta Terry. A két búvár egy nagy kapacitású oxigén tartájt, egy légvisszanyerő maszkot, egy úszás közben töltő uszonyt és megerősített búvárruhát viseltek. Robin és Fred kapott egy-egy szabványos oxigén tarájt, majd elemes siklókat használva átúsztak a tengeralattjáróra. A búvárhajó két szintes volt. Az alsó szinten rengeteg tároló volt a falra helyezve.
- Kövessenek, kérem. Felviszem önöket a parancsnoki hídra. - mondta Terry. Amikor elhagyták a tároló folyosót, egy szárazdokkra emlékeztető helyen haladtak át. Felettük egy kisebb, csikóhal típusú tengeralattjáró dokkolt. Miután elhagyták a dokkot egy létrát használva feljutottak a motorházba. A motort nem lehetett megkerülni. A motorházból kiérve egy nagy terembe jutottak pár székkel. Robin-nak és Fred-nek helyet kellett foglalnia, míg Terry és Bruce elviszi őket a központba.
Nem is telt túl sok időbe eljutni egy sokkal békésebb, növényekben dúsabb és a vízfelszínhez közelebb levő területre.
- Ez a biztonságos zátonyon. Ez a támaszpontja az Alterra itteni tevékenységének. Most át kell szállnunk egy kisebb tengeralattjáróba, hogy dokkolni tudjunk a központban. - mondta Terry. Ez nem is történt másként. Valahogyan sikerült bepréselniük magukat az alapból maximum egy személy szállítására kialakított csikóhalba. A kényelem és a magánszvéra olyan luxus volt, melyet abban a helyzetben nem engedhettek meg maguknak. Valamilyen csoda folytán, de a túlzsúfolt kis csikóhal baleset nélkül dokkolt és egy darabban mindenki ki tudott szállni. Ezután Bruce elvezette Robin-t és Fred-et az elosztó központba. A hely úgy nézett ki, mint egy okmány iroda. Bal és jobb oldalon ablakkal elkerített helyek voltak, ahol egy-egy ember volt. Az ablakokra fel volt címkézve, hogy a bolygó melyik területére kell eljutnia az érdeklődőknek, vagy a munkásoknak. Olyan nevek voltak ott, amiket Robin életében nem is hallott. A "vér hínár zóna" elnevezéstől a "nullás szektor"-on át az "elveszett folyó" elnevezésig minden volt. Bruce egy olyan ablakhoz vezette, amely a ritkának, vagy veszélyesen megszerezhető ércekkel foglalkozott. Bruce odalépett a kék egyenruhát és sárga névtáblát viselő hölgyhöz.
- Szia Sarah. Ezek az emberek segítséget szeretnének kérni. - mondta Bruce.
- Mi kellene? - kérdezte Sarah.
- Egy kianitot termelő embert keresek. 13 rúdra lenne szükségem. - mondta Robin.
- Sajnálom, de szinte senki nem termel már kianitot. - mondta Sarah.
- Kérem! Ha nem szerzek 13 kianitot egy héten belül, akkor kivégzik az édesapámat! - rimánkodott Robin.
- Nos, van egy ember, aki még ezzel foglalkozik, de ő a vér hínár zónában él. - mondta Sarah.
- Komoly? A vér hínár zóna? Az maga a megtestesült emberi félelem! - jelentette ki Bruce.
- El tudna vinni minket oda? - kérdezte Robin.
- Nem tetszik az ötlet, de legyen. - mondta Bruce.
Bruce, Fred és Robin beszálltak egy küklopsz típusú tengeralattjáróba és elindultak a vér hínár zónába. Kisvártatva meg is érkeztek. A hely valóban a megtestesült emberi félelem. A hínárok fehérek voltak, a talaj pedig az alvadt vér színéhez hasonlított. A földön vérgömbök voltak, a fehér hínárok gyökereinél.
- Nos, ez lenne a vér hínár zóna. - mondta Bruce - Az illető, akit kerestek az elveszett folyó barlangjának bejáratánál él. Mindjárt ott is vagyunk, csak egy kicsit lejjebb kell merülnünk.
Ám ekkor valami rájuk támadt. Egy teljesen átlátszó, nagyon hosszú, kígyó szerű lény volt.
- Egy szellem leviatán! - kiáltotta rémülten Bruce. Kilőtt egy torpedót, de az nem találta el. Bruce megpróbált irányba állni a tengeralattjáróval, ám nem tudott olyan gyorsan manőverezni, mint a leviatán. A lény egy hatalmas csapást mért a búvárhajóra, amin egy jókora lék keletkezett. A víz ömlött a fedélzetre. Bruce a katapultálás mellett döntött. A csapat ismét betuszkolta magát a csikóhalba, ám most egy fokkal kellemesebb volt, mint amikor négyen ültek a járműben. Éppen időben sikerült kioldani a hajót, mivel egy pár métert úsztak csak arrébb és a küklopsz felrobbant. Ám a szellem leviatán nem állt le. A kis hajót is kiszúrta és azt is támadni kezdte. Azonban amikor a lény megrohamozta a hajót, egy rakéta találta el. Sárga gáz vette körül, ami szemmel láthatóan nem tett jót neki. Mérgező anyag volt. Ekkor egy szigony repült a leviatán felé, amely bele is fúródott az állat húsába. Egy kötél segítségével egy mechanikus páncél húzódott a lény felé, amelynek az egyik keze egy rakéta vető volt. Az lőtte ki a rakétát. Ezen kar visszahúzódott a felkarba, és egy penge jött ki belőle. A penge kardként funkcionált, megtámadta a szellem leviatánt. Egy jól irányzott vágással beelszúrt a lény hátába, hogy rögzítse magát. Ekkor a szigonyos karját kihúzta a lényből, majd az állat nyakába lőtte a szigonyt. Odahúzta magát a vakmerő harcos, miközben áldozata különböző mozgásokkal próbálta levetni magáról támadóját. Ám ez sem tántorította el a páncélos embert. Egy határozott szúrással átdöfte a szellem leviatán koponyáját, majd még egy szúrással a lény agyát is átszúrta. A leviatán meghalt. Halott teste felfelé fordult a vizen. Gyilkosa leugrott a hátáról és egy jetpack segítségével az ámuló túlélőkhöz evickélt. Felvette velük a rádió kapcsolatot. Egy mély férfi hang szólalt meg a vonal túloldalán.
- Kövessetek. Elviszlek benneteket a bázisomra. - mondta, majd elindult a közeli barlang szája felé, a hajótöröttek pedig követték.
Kisvártatva meg is érkeztek megmentőjük bázisára. Hatalmas, fehér kör alakú épületekből állt a bázis, melyet hosszú, ugyancsak fehér üveg csövek kötöttek össze. Egymás mellett kettő száraz dokk is helyet kapott. Az egyikbe a leviatán gyilkosa dokkolt be a páncéljával, a másikba pedig Robin, Fred és Bruce. Amikor kiszálltak a csikóhalból meglepődtek, hiszen már ott állt a férfi, aki megmentette őket. A fickó egy megerősített búvárruhát, egy légvisszanyerő maszkot és egy pár úszás közben töltő uszonyt viselt.
- Mi dolga az Alterra embereinek a vér hínár erdőben? - kérdezte lenéző hangon.
- Én csak utasokat hoztam. Segítséget akarnak kérni. Pontosabban a lánynak kell segítség. - mondta Bruce.
- Valóban? Mi kéne ha volna? - kérdezte az ismeretlen férfi, ki továbbra sem volt hajlandó levenni a sisakját.
- 13 kianitra lenne szükségem. - mondta Robin.
- Momentán üres a készletem. Ha egy hét múlva visszajössz, akkor már tudok adni. - mondta a fickó.
- De nincs egy hetem! Most kell a kianit rúd! Ha nem tudom leszállítani azt a 13 kianitot, akkor kivégzik az apámat!
Erre már felfigyelt az ismeretlen férfi is. Hirtelen egy mérges, de közben szomorú és fájdalmas hangon szólalt meg.
- Még be sem mutatkoztam! - mondta, majd levette a sisakját. Egy felfelé álló, barna hajú, barna szemű, karakteres arcú (azaz az arcának részei eléggé kidomborodtak) férfi volt - Szia, tesó. Rég láttalak!
Robin ledöbbent arccal bámult a férfire.
- Ryley?! - kiáltott fel a rémült Robin.