Reggel nagyon gyorsan elkészültem (ismét apa vitt suliba) és a sulihoz oda érve nem én voltam az első. Ez nagyon meglepett ugyanis csak 6:40 volt.
-Szia. Hát te?-kérdeztem Szebit, aki a gördeszkáján ücsörgött, (bőszárú farmert, belebújós kék pulcsit és fehér cipőt viselt, váá) és jobbra-balra gurulgatott.
-Nem volt kedvem otthon unatkozni.-mondta elképesztően édes mosollyal. Felébredtek a pillangóim. Jajj.
Odamentem a lépcsőhöz, majd leültem a kabátomra és olvasni kezdtem. Szebi eközben a suli előtt gurulgatott körbe-körbe a deszkáján, majd úgy 5 kör után megállt előttem.
-Tudsz gördeszkázni?-kérdezte. Felnéztem a könyvből és válaszoltam.
-Nem, még simán álló helyzetből is leesek róla.-nevettem el magam, mire ő is elmosolyodott.
-Gyere, megtanítalak.-nézett le rám a deszkáról.
-Nem. Nem fog menni. Béna vagyok.-nevettem kínosan.
Erre ő leszállt a gördeszkáról, kivette a kezemből a könyvet, majd megragadta a csuklóm és felhúzott a lépcsőről. Felhúzott majd visszament a deszkához, én meg ott maradtam a lépcső mellett.
-Onnan nem fogsz tudni megtanulni.-vigyorgott eszméletlenül helyesen.-Idejönnél végre?-kérdezte nevetve.
Félve, remegő lábakkal elindultam felé és megálltam a deszka mellett vele szembe.
-Állj rá. Majd elkaplak, ha elesel.-nézett a szemembe biztatóan.
Lassan felálltam a deszkára, de amint a másik lábam felemeltem a földről, a deszka előrébb gurult én meg megbillentem hátra. Szebi elkapta a kezem, így nem estem hátra, de a szívem vadul dobogott annyira megijedtem.
-Minden oké?-fürkészte az arcomat Szebi, ami az ijedségtől totál fehér volt, és a légzésem is szapora volt.
-Igen, csak... megijedtem.-mondtam remegő hanggal és csak akkor vettem észre, hogy Szebi még mindig fogja a könyököm.
-Azt látom. Gyere, ülj le.-vezetett oda Szebi a lépcsőhöz, majd elővett a táskájából egy flakon vizet.-Igyál!-gugolt le elém és a kezembe nyomta a vizet.
-Kösz!-adtam vissza neki miután ittam pár kortyot.
-Jobban vagy?-kérdezte a szemembe nézve.
-Igen.-mondtam őszintén, majd elszontyolodtam kicsit, de csak magamba.-Ott jön Ricsi.
-Mi folyik itt?-kérdezte Ricsi gúnyosan mikor odaért hozzánk.
Szebi elmesélte neki mi volt, addig én bementem a suliba és felmentem a termünkbe. Nem sokkal később bejöttek ők is, és Ricsi megállt a padomnál.
-Jól vagy?-kérdezte kedvesen.
-Igen.-néztem fel Ricsire mosolyogva.
*
A héten van a nyílt körök hete ezért ma órák után (tegnap csak rajz volt meg foci, az egyik se érdekel) bementem olvasókörre, amit az irodalom tanár, Zsebedics Gergely tartott. Gyorsan eltelt, izgalmas volt. Az egyik felsőbbéves lány Amanda Quick könyveiről tartott előadást. Nagyon tetszett. Olvasókörre biztos hogy járni fogok. Amúgy az osztályból rajtam kívül ott volt Roland, Szabi és Tomi is, de négyünkből csak én, Roland és Szabi iratkoztunk fel. Tomi azt mondta inkább megy rajzszakkörre. Olvasókör után kimentem a suli elé és meglepve láttam, hogy Szebi ott áll.
-Többiek?-kérdeztem Szebitől mikor leértem a lépcsőn.
-Már elmentek.-nézett rám Szebi azokkal a gyönyörű égkék szemeivel.
-Kire vársz?-kérdeztem tőle zavartan.
-Rád.-lépett el a gördeszkájától mosolyogva.
-Hogyhogy?-kérdeztem tőle ledöbbenten.
-Majd útközbe elmondom. Gyere, hazakísérlek.-mosolygott Szebi.
Elindultunk, majd mikor kifordultunk a suli utcájából felvette a gördeszkáját és a kezébe cipelte. Én meg csak mentem mellette némán.
-Szóval...-kezdett neki a beszélgetésnek.-azért vártam rád, mert miután lepakoltál nálatok, jössz hozzám és megtanítalak deszkázni. Reggel hülyén kezdtem neki, kellettek volna védők.-nézett rám bocsánatkérően.
-De nem fog menni. Béna is vagyok, meg el kell kéreckednem anyától, hogy tudja hol vagyok és kizárt, hogy elenged fiúval akárhova is.-mondtam neki kínosan.
-Majd nem azt mondod neki, hogy velem leszel, hanem azt, hogy egy osztálytársaddal.-állt meg velem szemben Szebi a kapunkban.-Na nyomás befele!-mosolygott rám.
Bementem, lepakoltam a cuccom majd lementem anyuhoz.
-Anyaaaa! Elmehetek az osztálytársammal?-kérdeztem anyut.
-Vegyél fel kényelmesebb nadrágot, és vigyázzatok, óvatosan játszatok.-nézett rám anya a laptop mögül. Elengedett hű!🙂
Gyorsan átcseréltem a nadrágom és már mentem is. Szebi ott állt a kapu előtt, a gördeszkát tologatta a lábával.
-Na, elengedett?-kérdezte Szebi és felvette a deszkát a földről.
-Igen el.-mondtam izgatottan.
-Emmaa!-kiabált anyu az ajtóból. Szebi gyorsan arrább gurult pár háznyit, mire anya kiért a kapun már messze volt.-20:00-ra itthon légy.-mondta anyu szigorúan.
-Ne aggódj, itthon leszek.-mosolyogtam anyára.
Anya bement a kapun és alighogy becsukta maga mögött a bejárati ajtót Szebi megállt mögöttem a deszkával.
-Indulhatunk?-kérdezte halkan.
-Igen.-fordultam meg, és indultam meg felé.
Szebi leszállt a deszkáról és egymás mellett mentünk. A sarkon lefordultunk és alig 5 perc séta után ott voltunk Szebiék házánál. A kapuban megtorpantam.
-Miaz?-fordult hátra Szebi.-Gyere be.
-A szüleidnek nem lesz baj, ha bemegyek?-kérdeztem félve.
-A szüleim Ausztráliában élnek. A nagyimmal élek. A papa a nyáron halt meg.-mondta kicsit szomorúan.
-Oh. Ezt nem tudtam.-szontyolodtam el én is.
-Gyere be. Mama örülni fog neked.-mosolygott Szebi újra.
-Hát, nem is tudom...-bizonytalankodtam.
-Ne várd meg míg berángatlak!-gúnyolódott Szebi.
-Nem kell berángatni. Itt maradok.-fontam össze a kezem magam előtt.
Ekkor Szebi belökte a kaput, berúgta rajt a deszkáját, majd a kaput nyitva hagyva megindult felém. Oldalról felvett és a kapálózásom ellenére becipelt a kapun.
-Ottmaradsz!-tett le az udvaron és elindult a kapuhoz, hogy becsukja.
Mikor elindult befele a bejárati ajtón utána kiáltottam.
-Én, itt megvárlak!-mondtam neki, ő meg megfordult és rám nézett.
-Emma. Nyomás befele.-mondta szigorúan. Egy kicsit megilyedtem úgyhogy engedelmeskedtem.
Ahogy beléptünk az ajtón újra megtorpantam. Szebi becsukta az ajtót majd elindult befelé.
-Most ott fogsz ácsorogni?-fordult vissza és gúnyos mosolyra húzta a száját.-Gyere, bemutatlak a mamának.
Félve megindultam Szebi felé, aki ezután bekísért a nappalijukba.
-Mamaaa!-kiáltotta el magát.
-A konyhában vagyok.-szólt ki valahonnan egy idősebb női hang.
-Ide tudsz jönni egy kicsit?-kiabállt vissza a hangnak Szebi.
-Megyek!-szólalt meg a hang. Nem sokkal később egy 50-60 év között lévő hölgy lépett be a nappaliba.
-Mama, bemutatom Emmát.-mondta Szebi.
-Szervusz, drágám. Örülök hogy megismerhetlek.-nyomott két puszit az arcomra Szebi mamája.-Fehérné Száki Vanessza vagyok, de hívj csak Vani néninek.-mosolygott kedvesen.
-Akkor én felmegyek a védőkért.-szólalt meg Szebi kis idő után.
-Rendben.-biccentettem miközben Szebi mamája leültetett a kanapéra.
-Sprite vagy szörp?-kérdezte Vani néni.
-Köszönöm. Szörp.-mondtam zavartan.
Nem sokkal később Szebi jött le a lépcsőn egy táskával. Letette a kanapéra és leült mellém.
-Vártok még valakire?-kérdezte a mamája.
-Igen, Ricsire.-mondta Szebi, majd abban a pillanatban csöngettek.
-Sziasztok.-lépett be az ajtón Ricsi, majd mikor meglátta Szebi nagymamáját hozzátette.-és csókolom.
-Szervusz Richárd!-köszönt mosolyogva Vani néni.
-Akkor mi kimegyünk.-kapta fel a kanapén lévő táskát Szebi.-Emma gyere!-fordult vissza mikor észrevette, hogy nem mentem utánuk.
-Vigyázzatok ám erre a törékeny lányra.-simította meg a vállam Szebi mamája mikor odaértem a fiúkhoz.
-Mindenféleképpen.-mosolyogtak a fiúk.
Kimentünk az első udvarra, ott le volt betonozva a talaj, majd a fiúk leültettek egy székre.
-Térdvédő...-adta Szebi a kezembe a védőket, én meg nagy nehezen felvettem.-Könyökvédő...-ezt Ricsinek adta, aki segített nekem felvenni.-Végül a bukó.-nyomta a fejemre a sisakot Szebi.
-Várj, segítek.-hajolt le Ricsi elém és bekapcsolta a bukósisak csatját, majd húzott rajta picit.
-Nem túl szoros?-kérdezte felegyenesedve.
-Nem. Pont jó.-feleltem.
-Rendben akkor gyere.
Odamentünk Szebihez aki mellett ott volt a deszka.
-Lassan lépj fel rá.-mondta Ricsi, majd gyorsan elkapták mindketten a könyököm, mert amint felléptem a deszka előre gurult, én meg majdnem hanyatt estem.
-Fogunk.-mondta Ricsi az ijedt arcomat látva.
-Próbáld meg mégegyszer.-mondta halkan Szebi.-most fogunk végig, hogy ne ess el.
Felálltam megint, a deszka most nem gurult el, mert a fiúk fogtak.
-Rájöttem miért gurul ki alólad mindig mikor rálépsz.-mondta Szebi a könyököm szorítva.-mert túl a deszka végéhez állsz és onnan próbálsz rálépni a deszka elejére. Próbáld meg újra, de most a deszka közepénél állj, és onnan lépj fel.-húzott le a deszkáról Szebi.
Felálltam újra a gördeszkára, úgy ahogy Szebi mondta. Nem tartottak a fiúk csak ott álltak, hogy el tudjanak kapni ha kell. Felálltam és most nem gurult el.🙂
-Máris jobb!-mosolygott rám Ricsi.
