Szent Ramóna gimi 1. -Kezdet

Szeptember 14., Péntek

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Olyannyira fájt a fejem, hogy még a szemem se tudtam kinyitni.
-Emma, kicsim. Lassan ébredezz, mert nemsokára menni kell az orvoshoz.-hallottam meg anyu hangját a szobaajtómból.
-Anyu. Nagyon fáj a fejem.-nyöszörögtem az ágyon forgolódva.
-Hozok fájdalomcsillapítót, addig mérj lázat.-mondta anya, majd a léptekből ítélve elhagyta a szobám.
Erőt vettem magamon és nagy nehezen kinyitottam a szemem. Legelsőnek a telefonomért nyúltam, hogy megnézhessem az időt. A telefont bekapcsolva láttam, hogy 3 messenger üzenetem is jött, de egyenlőre nem néztem meg őket, hanem a lázmérőért nyúltam. Beraktam a lázmérőt a hónom alá, és amíg vártam, hogy jelezzen visszacsuktam a szemem.
-Tessék a fájdalomcsillapító.-hallottam meg anya hangját mellettem.-Ha végeztél a lázméréssel akkor szólj.
Mikor letelt az 5 perc kivettem a lázmérőt, majd felültem, hogy be tudjam venni a gyógyszert.
-Anyaaaa. Itt a lázmérő.-kiabáltam le anyának miután lenyeltem a tablettát.
-Na, had nézzem.-vette ki a kezemből anya.-Csak hőemelkedésed van. Lassan készülődj, fél 10-re van időpontunk.-ment ki a szobából.
Miután anya kiment bekapcsoltam a telefonom, és megnéztem kik írtak. Három ember írt: Luca, Eszter, Szebi (!!). Először Luca üzijét néztem meg:

Azonnal válaszoltam is neki, miután elolvastam.

Erre Luca csak annyit írt, hogy gyógyuljak meg gyorsan. Ez után megnéztem, hogy mit írt Eszter: