Reggel korábban felébredtem, mint ahogy az órám csörgött volna. Idegen fiú hangokat hallottam a földszinten beszélgetni, ezért kikeltem az ágyból és halkan lesétáltam. Mikor leértem a nappaliba megtorpantam a lépcső aljába.
-Jó reggelt csipkerózsika.-vigyorgott rám Ricsi a falnak dőlve.
Ricsi mondatára mindenki rám nézett. Anya felpattant az egyik fotelból és felém közeledett.
-Miért nem mondtad, hogy megtámadtak?-nézett rám aggódva.
-Mer mondjuk aludtam már mikor hazaértetek.-mondtam az egyértelmű választ.
Megdörzsöltem a szemem, majd jobban szemügyre vettem, hogy kik is vesznek részt a megbeszélésen. Ricsin kívül jelen volt még Szebi, Geri és Zoli is.
-Had nézzem a nyakad.-jött oda Szebi és eltűrte a hajam az útból, hogy jobban láthassa a sebet.
-Mi van a nyakán?-kérdezte Geri a kanapéról.
-A feje.-vágta rá Zoli, mire szinte mindenkiből kitört a nevetés. Még anya is nevetett kicsit.
-Nagyon csúnya az a seb. Gyere, be kenem Curiosa-val.-indult anya a konyha fele.
-Anya, nem kell.-tiltakoztam kínosan.
-Jó.-forgatta meg a szemeit anya.-Akkor minden nap kíséri valaki Emmát?-fordult vissza a fiúkhoz.
-Igen.-válaszolták egyszerre a fiúk.
-Mivan?-szólaltam meg mikor eljutott a tudatomig, hogy mit is mondtak.
-Szerintem még aludj egy kicsit.-kuncogott Ricsi.
-Nem. Akkor el fog késni.-nézte meg az időt anya.
-Akkor megyek készelődni.-morogtam álmosan.
-Ki kíséri ma Emmát?-kérdezte anya, én meg megálltam a lépcsőn, hogy halljam a választ.
-Suliba vagy haza?-kérdezett vissza Szebi.
-Mindkettő.-hallottam anya válaszát.
-Suliba mind a négyen, hazafele még kitaláljuk.-mondta Zoli.
Felrohantam a szobámba, majd gyorsan felöltöztem és felcsavartam fánkba derékig érő szőkésbarna hajam, majd rohantam is le reggelizni. Mikor leértem a fiúk a nappaliba ülve beszélgettek.
-Miért nem hagyod kiengedve a hajad?-kérdezte Geri.
-Egyrészt útba van, másrészt ráfér már egy hajmosás.-válaszoltam gyorsan majd mentem az étkezőbe reggelizni.
-Fiúk, egy szendvicset?-kérdezte anya.
-Én kérek.-ugrott fel Zoli.
-Még valaki?-kérdezte anya ismét a fiúkat.
-Nem köszönjük.-mondták egyszerre.
Zoli helyet foglalt velem szemben az asztalnál, majd anya elénk rakott egy-egy szendvicset.
-Ez nagyon finom.-motyogta Zoli teliszájjal.
Miután mindketten megettük a reggelit, visszamentünk a nappaliba.
-Mehetünk?-álltak fel a fiúk.
-Igen.-vettem a vállamra a táskám.
-Ugye vigyáztok rá? Nem akarom, hogy még nagyobb baja legyen.-nézett anya aggódva a fiúkra.
-Nem hagyjuk, hogy bántsák.-mosolygott Geri.
-Még valami.-jött oda Szebi mikor kiléptünk a kapun.-Erre nincs szükség.-húzta ki a két kontytűt a hajamból.
A két kontytű tartotta helyén a hajamat. Most, hogy kivette, szőkésbarna tincseim lazán omlottak a vállamra.
-Sokkal jobb.-nézett rám Geri is.
-Add vissza.-nyúltam a kontytűk után.
-Nem.-süllyesztette őket Szebi a zsebébe.-Suli után visszakapod.
-Akkor legalább egy hajgumiért had menjek vissza.-néztem rá Szebire.
-Egy feltétellel. Nem kötöd fel a hajad, csak tesire.-vigyorgott rám.
-Jó.-adtam be a derekam csalódottan.
Gyorsan felrohantam a szobámba egy hajgumiért, majd rohantam is vissza, hogy indulhassunk.
-Ez nálam jobb helyen lesz.-vette el a hajgumit Geri.
-Ne már.-nyúltam utána.
-Induljunk, mert el fogunk késni.-rakta el a telefonját Zoli.
*
Mikor odaértünk a sulihoz Luca már szaladt is hozzám.
-Szhhh, au, au.-mondtam mikor Luca a nyakamba ugrott.
-Mi történt?-engedett el Luca gyorsan.
-Menjetek az öltözőbe, majd ott elmeséli.-mondta Ricsi.
-Valakinek el kéne kísérni.-mondta Szebi.
-Majd én.-jelentkezett Luca lelkesen.
-Kevés. Valaki másnak is.-mondtam Lucának kicsit szomorúan.
-Majd én. Úgy is büfébe akarok menni.-indult meg Zoli.
Zoli lekísért minket az öltözőkhöz, majd miután biztonságban tudott minket visszaindult a büféhez.
-Na, mi történt.-zaklatott Luca.
Miközben átöltöztünk elmeséltem neki a tegnap történteket, Luca pedig aggódva nézte meg a sebeket és a zúzódásokat rajtam.
-Basszus...-kaptam a kezem a szám elé.
-Mi a baj?-nézett rám Luca aggódva.
-Gerinél van a hajgumim.-ugrottam fel azonnal.
-Majd én megyek érte.-pattant fel Luca is.
-Ne hagyj egyedül.-néztem rá könyörgőn.
-Jó akkor szólok valamelyik fiúnak.-vette elő a telefonját.
Luca pötyögött a telefonján, majd pár perc elteltével felemelte a fejét.
-Na, Ricsi jön értünk. Azt írta hármat kopog az ajtón, ha ideér.-tette el a telefonját.
Nem telt bele két percbe, meghallottuk a három koppanást. Óvatosan kinyitottuk az ajtót, majd miután meggyőződtünk, hogy tényleg Ricsi az kiléptünk.
-Az igazgatóhelyettes beparancsolt minket a suli elől, úgyhogy átöltöztünk és kiültünk a szertár elé kirakott fotelokba.-mondta Ricsi miközben elindultunk.
-Gerinél van a hajgumim.-néztem Ricsire morcosan.
-Ja, tényleg.-nevetett Ricsi.
-Sziasztok.-köszönt Luca mikor odaértünk a többiekhez.
-Nem akarod összekötni a hajad?-kérdezte Szebi.
-De szeretném.-mondtam gúnyosan.
-Ja, tényleg.-vette le a csuklójáról a hajgumim Geri.-Tessék.
-Köszönöm.-kötöttem fel a hajam.
-Tesi után valakinek oda kell adnod.-mondta Szebi, majd hirtelen a fejem mögé nyúlt.
Ez után szinte teljesen egyszerre felpattant az összes fiú, majd körém álltak, mint egy pajzs.
-Héj, eressz el.-vinnyogta valaki.
Hátra fordultam a hang irányába, és megláttam amint Diána próbálja kiráncigálni a kezét Szebi szorításából.
-Mit művelsz? Ereszd el!-vágta hozzá a hajkeféjét Szebihez Eszter.
-Szólj a barátnődnek, hogy szálljon le Emmáról.-szorította rá a másik kezét Szebi a fejére.
-Mégis miért tenném?-vigyorgott gúnyosan Eszter.
-Mert tegnap is agyonverte a semmiért.-szólalt meg mellettem Ricsi.
-Így járt.-vonult el nagyképűen Eszter, Diána pedig követte.
-Jól vagy haver?-lépett Szebi mellé Ricsi.
-Ja.-ült le Szebi.
Miután leült elvette a kezét a homloka elől, és csak ekkor láttuk, hogy felszakadt a szemöldöke felett. A sebből olyan szinten folyt a vér, hogy amint elemelte onnan a kezét, azonnal összevérezte fehér pólóját.
-Basszus haver.-nézte a vérző sebet Zoli.
-Ne csak álljatok ott, adjatok egy zsepit.-szólt rájuk Szebi.
-Valakinél van zsepi?-fordult körbe Geri.
-Nálam van.-vettem ki a zsebemből, majd Szebihez lépve rászorítottam a sebre.
-Mi elmegyünk az iskolaorvosért. Ti maradjatok itt.-mondta Zoli és a többi fiúval együtt elindultak az orvosi fele.
Luca leült Szebi mellé a kanapéra és csak nézett ki a fejéből. Úgy nézett ki, mint aki sokkot kapott a történtek után.
-Nagyon durva?-kérdezte Szebi a sebre utalva.
-Hát...-vettem el a szemöldökéről a zsepit.
-Ne kímélj.-nézett rám Szebi.
-Lehet össze kell varrni.-mondtam a sebet nézegetve.
-Egy fésű hogyan szakíthatná fel annyira, hogy össze kelljen varrni.-kérdezte értetlenül Luca.
-Hát amilyen erővel hozzám vágta.-nézett rá Szebi.
-Meghoztuk a felmentősereget.-jöttek vissza a fiúk a védőnővel.
-Na, had nézzem.-lépett a védőnő Szebihez.-Hmm. Ezt össze kéne varrni. Nagyon szétnyílt.-állapította meg a védőnő.-Valaki menjen el az osztályfőnökötökért.-nézett a többiekre.
-Majd én.-indult el Geri.
5 perccel később visszajött Szalay tanárnővel.
-Mi történt?-kérdezte az of.
-Diána megint bántani akarta Emmát, Szebi megvédte, Eszter pedig hozzávágta Szebihez a hajkeféjét, azért mert Szebi lefogta Diánát, hogy ne tudja bántani Emmát.-foglalta össze röviden a történteket Zoli.
-Elbeszélgetek Eszterrel és Diánával is. Még valami?-sietett volna el a tanárnő.
-Szebasztián szemöldöke felszakadt, össze kéne varrni.-mondta a védőnő.
-Rendben. Emma kísérje el a balesetire Szebasztiánt.-mondta az of.
-Hogyhogy én?-kérdeztem döbbenten.
-Téged akartak bántani nem? Így kisebb az esély rá, hogy az osztályfőnökiig történjen valami.-indult el az of, majd visszafordult.-Miután végeztek a balesetin, jöjjetek vissza, nem kaptok szabadnapot.
-Rendben.-mondtuk Szebivel, majd a sebére szorított zsebkendővel elindultunk.
-Siessetek vissza.-mondták a fiúk, mi pedig elindultunk kifele a suliból.
-Hogy jutunk el a kórházba?-torpant meg Szebi a suli előtt.
-Szólok anyának, bevisz minket, meg vissza is hoz.
Beléptem a telefonomon a névjegyzékbe, majd elkezdtem csörgetni anyát.
-Baj van?-vette fel anya a telefont.
-Nem, vagyis nem velem.-nyugtattam meg anyát.
-Valaki megsérült?-kérdezte azonnal anya.-Szebi az? Vagy Luca?-találgatott.
-Szebi.-mondtam neki.
-Azonnal ott vagyok.-rakta le a telefont.
-Na mizu?-kérdezte Szebi miután eltettem a telefonom.
-Szerintem anya kedvel téged.-néztem Szebire.
-Miért?-nevetett Szebi.
-Mert mondtam neki, hogy te sérültél meg az volt a válasza, hogy azonnal itt van, majd kinyomta a telefont.
-Tényleg azonnal.-nézett Szebi az út felé, ahol anya éppen leparkolt.
-Hát ez gyors volt.-indultunk el a kocsi felé.
-Mi történt?-ugrott ki anya a kocsiból.
-Csak szétnyílt a szemöldököm.-legyintett Szebi, mintha nem lenne nagy dolog, hogy össze kell varrni a homlokát.
-Had nézzem.-lépett anya Szebihez.
Szebi elvette a zsepit a homlokáról, majd mivel egy fejjel magasabb anyánál, kicsit lejjebb hajolt, hogy anya láthassa a sebet.
-Tényleg össze kell.-mondta anya miután alaposan szemügyre vette a sebet.-Üljetek be, indulunk.
