Mikor azt mondtam belehúztak a tanárok és nehéz a hét, tévedtem. Ez csak egy kis éveleji hajtás volt. Most kezdődnek a laza órák. Na de kezdjük az elején. Tegnap este mondtam apának, hogy ma sétálva megyek suliba, mert ha ő visz, akkor túl korán odaérek. Apa leokézta hogy egyedül megyek.
*
Reggel fél hétkor elindultam (a suli gyalog 10 percnyire van tőlünk) és kifordulva az utcánkból bekapcsoltam a zenelejátszót a telefonomon, majd elindítottam az ,,Adam Lambert'' lejátszási listám. Épp a ,,The Light'' című zene szólt, amikor valaki egy hatalmasat zakózott mellettem, majd kiterült az aszfalton.
-Úr isten! Szebi, nem esett bajod?-rántottam ki a fülest a fülemből ijedten.
-Jól vagyok!-tartotta fel a hüvelykujját még mindig a földön fekve.-Hova lett a deszkám?
-Begurult a bokorba.-mutattam a mellettünk lévő áfonyabokorra.
Szebi felpattant a földről, kiszedte a deszkáját a bokor alól majd megállt mellettem.
-Mi újság gördeszka bajnok?-nézett rám.
-Te zakóztál egy hatalmasat, de tőlem kérdezed mi újság?-néztem rá hihetetlenül, Szebiből meg kitört a röhögés.
-Komolyan azon vagy fennakadva, hogy összetűzésbe kerültem egy kővel?-mondta nevetve.
-Azért elég nagyot estél.-mondtam még mindig ijedten, Szebi pedig csak nevetett.
-Estem már nagyobbat is.-mondta nevetve.-Komolyra fordítva a szót, nem esett bajom.-mondta a szemembe nézve.-A te sebeid hogy vannak gördeszkabajnok?
-Elviselhetőek.-mondtam miközben elindultunk.
-Egy magadfajta embernek vagy bárki másnak?-kérdezte Szebi, majd elhajtott a gördeszkával.
Értetlenül néztem utána, majd visszadugtam a fülhallgatót a fülembe és sétáltam tovább.
*
A sulihoz érve Luca a nyakamba ugrott, így üdvözölve, majd miután megöleltük egymást odamentünk a lépcsőhöz ahol az osztályból páran ácsorogtak.
-Tanultatok törire?-lépett oda felszegett állal Eszter.
-Nem.-felelte egyszerűen Zoli.
-Írunk töriből?-kérdezte Luca.
-Van ma töri?-tetőzte Gergő.
-Idén van még törink?-kontrázott Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés.
-Jó! Rendben! Szóval így állunk!-fújtatott Eszter, majd hátat fordítva bement a suliba.
-Ennek meg mi baja?-kérdezte Zoli, miután Eszter eltűnt a suliba.
-Agyára ment a versengés.-röhögte Geri.
-Az biztos.-felelte Ricsi.
-Kedves 9/T.-jött ki Kalocsay az ajtón.-nem óhajtanak bemenni az iskolába? 5 perc múlva becsengetnek.-förmedt ránk.
-Mmm! Még van 5 percünk.-hülyült Ricsi.
-9/T. Nyomás befelé!-üvöltött az igazgatóhelyettes, mire berohantunk a suliba.
Alig felértünk a lépcsőn már be is csengettek.
-Buenos días depertamento!-jött be Sr. Ramiro, a spanyoltanár.
Sr. Ramiro elmagyarázta, hogy mit veszünk a mai órán, majd kinyitatta velünk a könyvet és el kellett olvasni az anyaghoz tartozó szöveget. Majd lediktálta a vázlatot, és már vége is lett az órának.
-Adiós!-köszönt el tőlünk, majd elhagyta a termet.
-Milyen óra lesz?-ült fel az asztalára Geri.
-Nem tudom, de én megyek a büfébe. Kell valakinek valami?-kérdezte Zoli a teremből kifele menet.
-Nekem egy Sprite.-szólt oda neki Szebi, majd bedugta a fülébe az Airpods-át.
-Héj! Kifizetni én fogom?-pöcögtette meg a vállát Zoli.
-Hm?-vette ki az egyik füléből a fülest Szebi.
-Mondom kifizetni majd én fogom?-ismételte el az előző mondatát Zoli.
-Igen.-mondta halál komolyan Szebi, majd visszarakta a fülest a fülébe.
-Hát ez kész.-röhögött Zoli majd kiment a teremből.
-Na, szóval milyen óra lesz?-kérdezte Geri megint.
-Ilyen alulfejlett bagázst még nem hogy az élet, de még a legrosszabb álmaimban sem gondoltam, hogy meg fogom élni. Nem elég az, hogy nem bírnak nyugton maradni, de még egy egyszerű órarendet sem tudnak normálisan megjegyezni, az óvodás hamarabb megjegyzi mint ezek.-mormogta az orra alatt Eszter, majd kiment a teremből.
-Ennek meg mi baja?-röhögött Tomi miután Eszter elhagyta a termet.
-Szerintem még ő maga se tudja.-mondta Ricsi nevetve.
-Megmondaná végre valaki, hogy milyen óra lesz?-ugrott le a padjáról Geri.
-Pillanat.-hajoltam le a táskámhoz.-Angol.-néztem meg az órarendem.
-Remek. Tud valaki angolul?-tettetett szenvedést Ricsi.
-Én.-emelte fel a kezét Szabolcs.
-Miről van szó?-tette el a fülhallgatóját Szebi.
-Arról, hogy angol lesz.-mondta morcos hangon Ricsi.
-Ja.-mondta közömbösen Szebi.
-Haver, te tudsz angolul!-vigyorodott el Ricsi.
-Ja.-válaszolta megint Szebi.
-Zsír.-vidult fel Ricsi.
-Tess.-tette le szebi asztalára a Sprite-ot Zoli.
-Kösz. Mennyi volt?-nyitotta ki a dobozos innivalót Szebi.
-200 Ft.-ült le Zoli az asztalához.
-Pszt. Luca.-szólt Szebi az előtte ülő lányhoz.
-Hagyjad, szerintem alszik.-mondta Geri a mellette ülő Lucára pillantva.
-Jó akkor Emma.-mondta ki a nevem, amitől összeugrott a gyomrom.
-Tessék?-fordultam hozzá hátra.
-Ezt add oda Zolinak.-nyújtott felém egy kétszázast.
-Rendben.-vettem el majd odahajoltam Zoli asztalához. Megpöcögtettem a vállát, mire azonnal felém fordult.
-Szebi küldi.-adtam a kezébe az aprót.
-Kösz.-szólt hátra Szebinek, aki csak biccentett.
Megszólalt a csengő, majd Eszter viharzott be az osztályba.
-Good Afternoon.-lépett be a terembe Mr. Lee, az angoltanár.
-Good Afternoon!-köszöntünk vissza a tanárnak, aki aztán névsort olvasott.
-Gergely Ardeleán?-kezdte meg a névsort.
-Itt vagyok!-emelte fel a kezét Geri.
Eszter Balázs?-nézett fel a névsorból a tanár.
-Present-válaszolta Eszter angolul (!!)
-Great!-örült az angol válasznak Mr. Lee.-Szabolcs Berényi?-folytatta a névsort.
-Present.-lengette meg a kezét Szabi.
-Emma Csöntör?-mondta ki a nevem a tanár, mire félve meglengettem a kezem.
-Braver.-mondta bíztatóan a tanár, bár semmit nem értettem belőle.
-Haver. Mit jelent a braver?-hallottam, ahogy Ricsi odasúg Szebinek.
-Bátrabban.-súgja vissza Szebi a padon fekve.
-Tamás Farkas?-folytatta közbe a névsort a tanár.
-Jelen.-emelte fel a kezét Tomi az első padba.
-Szebasztián Fehér?-mondta ki az Ő nevét, mire összeugrott a gyomrom.
-I'm here!-hallottam meg a hangját.
-Great-örült meg Mr. Lee az angol mondatnak.-Luca Polgár?-nézett fel a névsorból az angol tanár.-Are you missing Luca Polgár?
-Luca!-böktem meg Luca vállát, aki a padon aludt.
-Hmm??-nézett fel álmos szemekkel.
-Szól a tanár.-mondtam neki.
-Itt vagyok.-mondta ásítás közbe.
-Don't sleep dear Luca!-nézett rá a tanár, majd folytatta a névsorolvasást.
-Mit mondott?-nézett rám Luca.
-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.
-Pontosan idézzem vagy elég saját szavakkal.-hajolt előre morcosan Szebi.
-Pontosan.-fordult hátra Luca álmos fejjel.
-Azt mondta, idézem: Ne aludj kedves Luca.-mondta cinikusan Szebi.
-Ja, oké.-fordult előre Luca, aki nem vette észre a mondatban a cinikusságot.
-So, in today's class...-kezdett bele az órába Mr. Lee.
