Reggel vidáman ébredtem. Alig vártam már, hogy beérjek a suliba. Gyorsan felkaptam egy rövidujjút és egy világoskék farmert és a derekamra kötöttem egy vékonyabb pulcsit. Mivel 23 fokot jelzett mára az időjárás ez az öltözet bőven elég volt. Felkötöttem kontyba a hajam és lementem reggelizni.
-De vidám valaki.–mosolygott apu az asztalnál.–Elvigyelek suliba?
-Nem kell. Ma úgy döntöttem, biciklivel megyek.–ültem le az asztalhoz.
-Jó ötlet. Úgy is gyönyörű az idő.–rakott elém anya egy adag rántottát.
Gyorsan befaltam a reggelim, majd felszaladtam a táskámért és már indultam is a garázsba a bicajomért. Apa kinyitotta nekem a garázskaput én pedig kitoltam a zöld teleszkópos biciklim és már mentem is. A sulihoz érve letettem a biciklit a suli mellett kialakított fedett kerékpártárolóba, és elindultam a bejárat felé. Luca amint meglátott a kapuba már rohant is felém és a nyakamba ugrott üdvözlésképp.
-Annyira hiányoztál.–ölelt meg szorosan barátnőm.–Többet nem betegedj le.–nézett rám szigorúan.
-Nem ígérek semmit.–kuncogtam, majd Luca oldalán elindultam a lépcső előtt ácsorgó csoport felé.
-Nézzenek oda. Emma él.–poénkodott Ricsi.
-Nem voltam halálos beteg. Csak megfáztam.–mondtam nevetve.
–Na, a színlelő is megjött.–forgatta a szemét Eszter, mikor odaért hozzánk.
-Ezt neked!–vágott hozzá Zoli Eszterhez egy dobozos üdítőt, ami a célponthoz érve szétdurrant, narancslével borítva be Eszter felsőjét.
–Fhú te, hogy maradtál volna akkor apádba mikor még tervbe sem voltál te idióta! Tönkre tetted a méregdrágát Zara-s felsőmet, te barom!–üvöltött Eszter teljesen kikelve magából.
–Mi folyik itt?–jött ki a hangzavarra Kalocsay.
-Ez a vadbarom tönkretette a felsőmet.–üvöltött Eszter.
–Kérem, fogja vissza a hangerejét kisasszony. Jöjjön az igazgatóiba és megoldunk mindent.–mondta az igazgatóhelyettes kedvesen.
–Nehogy már én menjek az igazgatóiba. Ezt az idiótát kéne kirúgatni.–üvöltött Eszter már-már hisztérikusan.
-Elég ebből! Kisasszony most azonnal indítson az igazgatóiba, míg szépen mondom!–emelte fel a hangját Kalocsay, mire mindenki összerezzen és némán figyelte az eseményt.
Erre Eszter olyan rondát mondott, hogy inkább le sem írom. Hisztérikusan berohant az iskolába az igazgatóhelyettessel, a társaság pedig kiengedte a bent tartott levegőt és nekiállt a történteken rágódni.
–Mi történt?–jött oda hozzánk Szebi egy doboz sprite-ot tartva a kezébe.
-Hallod haver, lemaradtál a balhéról.–mondta Ricsi, aki elsőként tudott megszólalni a történtek után.
Ricsi és Zoli részletesen beszámoltak a történtekről Szebinek, így a termünk fele tartottunk.
–Fejére ejtették kiskorában, vagy mi baja van?–kérdezte Szebi röhögve.
–Totál megőrült.–mondta Geri mikor felértünk a terembe.
–Kicsoda?–indult ki a teremből Roland.
-Ne üsd bele az orrod, Szabó.–sziszegte Szebi a fogai között, majd leült a helyére.
–Történt köztük valami balhé?–kérdezte Luca a két fiúra utalva.
-Majd elmesélem.–súgtam oda neki, amikor bejött az igazgató a terembe, Eszterrel a nyomába.
–Kedves 9/T. Elmesélné valaki, hogy mi történt?–kezdte kedvesen az igazgató.
–Gyerünk! Most szólalj meg te barom!–üvöltötte hisztérikusan Eszter Zolinak.
–Ezt majd én elintézem.–fordult felé türelmesen az igazgató.–Zoli? Úgy hallottam te is benne volt.
–Hát... Eszter utálatoskodott Emmával, én csak megvédtem.–állt fel Zoli, én pedig elmosolyodtam.
-Akkor hogyan kerül narancslé Eszter pólójára?–kérdezte az igazgató nyugodt hangsúllyal.
-Én csak oda dobtam neki, ő nem kapta el.–mentegetőzött Zoli.
–Ez nem igaz. Hozzám vágta.–visította Eszter.
-Kedvesem, ha nem fejezed be ezt a hisztis viselkedést, hazaküldelek.–kezdte elveszteni a türelmet az igazgató.
-Jó! Úgy sincs kedvem ezeknek a nyomorékoknak a képét nézni!–üvöltött Eszter.
-Kisasszony, most azonnal indíts haza. És ezért a viselkedésért kapsz egy igazgatóit!–kiabálta Kárász.
–Utálom ezt az iskolát!–üvöltött Eszter, majd elrohant.
-Elnézést a kellemetlenségért.–sóhajtott az igazgató, majd kiment a teremből.
–Hú...–szólalt meg Tomi.
-Hogy lehet ilyen hisztis liba?–kérdezte döbbenten Geri.
-Nem tudom. De ha így folytatja, előbb-utóbb ki fogják rúgni.–mondta Szabi.
–Na, szóval. Mi van Szabi és Roland közt?–kérdezte Luca, mintha az előbb mi se történt volna.
–Pénteken mikor kértem a leckét senki nem akarta elküldeni. Szebi szó nélkül el akarta hozni, de Roland ott állt a kapu előtt. Ott elég csúnyán összevesztek, főleg mert Roland undorodva beszélt rólam és erre Szebi nagyon dühös lett. Röviden ennyi.–súgtam Lucának megszólalt a csengő.
