A reggel átlagosan indult. Korán kelés, gyors reggeli, stb... Apa vitt ma suliba, úgyhogy sietnem kellett, mert 7:30-ra apának Makón kellett lennie, ami Szegedtől 41 percnyire van kocsival. Tehát 6:49-kor már a sulinál álltam, ami szívás mert csak 7:30-kor nyit. ☹️ Kiszálltam a kocsiból és odasétáltam a lépcsőhöz. Letettem a táskám, majd a farmerkabátom leterítve a lépcsőre leültem és elővettem a ,,Ketten Párizs ellen''-t és olvastam. 7:25 körül valaki kikapta a kezemből a könyvet. Felnéztem és Ricsi vigyorgott előttem.
-Add vissza!-pattantam fel a lépcsőről, és Ricsire vetettem magam.
-És ha nem?-szemétkedett Ricsi és a magasba nyújtotta a kezét, hogy ne érjem el a könyvet.
Ugráltam Ricsi előtt és próbáltam kivenni a kezéből a könyvem, de hiába. Magasabb nálam. Ekkor valaki hátulról odahajolt hozzám.
-Rúgd bokán!-suttogta valaki a fülembe úgy, hogy csak én halljam.
Megfogadtam a tanácsát, és bokán rúgtam Ricsit, aki összecsuklott és így ki tudtam venni a kezéből a könyvem, és fel sem nézve visszaültem a kabátomra és olvastam tovább. Ekkor Ricsi mondott valami olyat, amire felkaptam a fejem.
-Ne már Szebi, nem ér ilyent kérni egy lánytól.-mondta Ricsi még mindig a bokáját fájlalva én meg ránéztem a vele szembe álló srácra (aki a fülembe súgta, hogy mit tegyek) és... és... még a lélegzetem is elakadt amint megláttam Fehér Szebasztiánt, Szebit. Azt hiszem ez az úgynevezett szerelem első látásra, legalább is nekem.
-Inkább nézted volna, ahogy szenved, hogy visszaszerezze a könyvét?-kérdezte Szebi Ricsit, nekem meg pillangók lettek a gyomromban.-Ne szekáld a lányokat Ricsi. Nem illik.-mosolygott Szebi Ricsire.
-Emma, ha már itt maradtál...-zökkentett ki Ricsi az ábrándozásból.-...nem adnád oda Szebinek az anyagot?-kérdezte Ricsi.
-Ja... de, de... adom.-kotortam bele a táskámba, elővettem a lapokat, felálltam és odavittem ,,Neki''. Majd visszamentem a lépcsőhöz és leültem.
-Megyek a büfébe. Kértek valamit?-kérdezte Ricsi.
-Nem köszi.-mosolyogtam rá Ricsire.
-Nekem egy sprite-ot. Meg...-Szebi odahajolt Ricsihez és súgott valamit a fülébe.
Ricsi bement, én meg még mindig a lépcsőn ülve próbáltam legyűrni a pillangókat a gyomromban, amikor Szebi közelebb lépett hozzám.
-Kelj fel a lépcsőről, mert felfázol.-nézett le rám Szebi kedves mosollyal.
-A... a... kabátomon ülök.-makogtam hülyén, majd felnéztem Szebire. Belenéztem egyenesen a gyönyörű égkék szemébe. Wow!!
-Nem, nem a kabátodon ülsz.-nevette el magát Szebi és mutatott a cuccom felé. Basszus, észre sem vettem, hogy jóval arrább ültem le, mint ahova leraktam a cuccom.
-Basszus...-pattantam fel és visszamentem a cuccomhoz.
Felvettem a lépcsőről és elindultam a lépcsőn, amikor Szebi utánam szólt.
-Várj!-jött utánam.-Kösz, hogy leírtál mindent.-mosolygott rám, én meg majd' elájultam.
-Tessék a sprite, és egy citromos minyon.-nyomta Szebi kezébe a hozományt Ricsi.-Nem megyünk be?-kérdezte még utólag.
-Menj előre, én még elrakom a jegyzeteket-mondta Szebi Ricsinek majd hozzám fordult.-ezeket fogd meg légyszi.-nyomta a kezembe a sprite-ot és a minyont, majd levette a táskáját és elrakta a jegyzeteket. Nem volt más választásom, ott kellett maradnom. A pillangók tomboltak a gyomromban, és csak álltam ott némán. Mikor Szebi felállt nyújtottam neki a sprite-ot meg a sütit, de csak a sprite-ot vette el.
-Hé, ez itt maradt.-mondtam neki, közbe ő kinyitotta a sprite-ot.
-Az a tiéd!-mondta mosolyogva.
Totál elpirultam és szerintem észre is vette, mert még szélesebben kezdett mosolyogni, majd kinyitotta az ajtót és bement a suliba. Én meg ott maradtam lefagyva a suli előtt a sütivel a kezembe, amikor Luca odalépett mellém. (Egyébként a múlthéten totál jóba lettünk Lucával, sokat mesélt, hogy miért lett emós, és kiderült, hogy nem teljesen emós csak szomorú, mert elváltak a szülei).
-Emma! Valami baj van?-kérdezte Luca aggódva.
-Luca! Én... Én... Szerelmes vagyok!-fordultam Luca felé.
-Jújj az tök jó!-ujjongott Luca, majd megkérdezte.-Na de kibe?
-Szebi...-hajoltam oda hozzá és súgtam a fülébe a választ.
Luca csak egy lelkes vigyorral válaszolt. Majd bementünk a suliba. Felmentünk a terembe, leültem a helyemre, és megettem a minyont.
*
Suli után Luca átjött, hogy együtt megleckézzünk, amiből az lett, hogy én megírtam mindkettőnk háziját, ő meg panaszkodott, mert elváltak a szülei (ez miatt lett emós ☹️). Este 6 körül ment el, mert hívta az anyukája.
Szebi: 5/5***-úr isten! Sose voltam ennyire szerelmes🙂🙂
Luca: 5/3-sajnálom szegényt, amiért elváltak a szülei☹️
Ketten Párizs ellen: 5/5*-kiolvastam, imádom🙂
Anne otthonra talál: 5/?-most kezdem el. Kivancsi vagyok!
Ha tetszett amit olvastál, kérlek jelezd csillaggal.
