4. rész

205 8 0
                                    

Ma úgy éreztem magam mint akit most támasztotta fel a halálból. Gyorsan vettem egy meleg zuhanyt és fel vettem egy fekete farmert egy fehér inggel és egy fekete Luis Viton magasarkuval,fekete táskával párosítva. Majd kimentem a kocsihoz és el indultam egy pékségbe,vettem magamnak egy üveg vízet és egy sós percet majd a kocsiba meg ettem és elindultam be a céghez.

Mint mondtam ma kifejezetten szar napom van ha fogalmazhatok így. Beértem az irodámba és megnéztem a telefonomon,hogy milyen nap van mert még azt se tudtam milyen nap van ki lehet olyan hülye,hogy azt se tudja milyen nap van. Ház ezek szerint én! Csütörtök bassza meg ma van a bátyám szülinapja. Pontosabban 2024.03.15.

1 órával ezelőtt elintéztem egy telefon hívást hogy a bátyámnak készítsenek holnapra egy csokis pisztáciás tortát. Mégpedig azért holnapra mert holnap repülök a magán repűlömmel,Olaszországba.
Mielőtt kérdezznétek miért magán repülővel azért mert utálom az embereket különösen akkor a mikor megvan!

Pár perce még a fejemet támasztottam de utána képszakadás szerintem elaludtam. Majd arra ébredtem,hogy már este 10 óra van és nem az iródámba és nem is lákásomban vagyok hanem máshol. Valakinek nagyon fontos lehetek,hogy elhozott magához. Majd felkelek az igen pihe puha ágyból nem tudom kinek az ágya de még kell kérdeznem,hogy hol vette a matracot.

Épp mennék ki a szobából mikor meghallok egy hangot mögülem.

- Hova hova kicsilány?

- Mit mondtam neked erről a kicsilányos becenévről?

- Látom valaki kialudta magát mert igen csak nagy lett a szája!

- Miért vagyok itt? Csak nem azért mert szeretne időt tölteni velem? Akkor csak szóljon és be írom a naptáramba.

- Azért van itt mert ide hoztam.

- Azt mindjárt gondoltam!!

- Azért hoztam ide mert nem akartam,hogy ott maradjon egész északa az irodába és amúgy is nyitva volt az egész iroda ajtaja és ki tudja ki járkál be az irodájába!

- Csak nem törődik velem?

- De törödök veled kicsilány!

- Meg mondtam,hogy ne hívjon így.

- Jó nem foglak így hívni ha a keresztevemen szólítani kiveve hivatalos ügyben és a munkahelyen.

- Rendben de akkor egy feltétellel.

- Nem érti - nem hagytam,hogy befejeze maga meg szólitson Viviennek.

- Rendben Vivienn!

- Hány óra van?

- Hajnali egy! Miért kérdezi?

- Mert valamilyen rejtelmes úton módon elveszett a telefonom!

- Oh igen el vettem,hogy ne hívja rögtön a biztonsági őreit!

- Akkor adja vissza mert fontos hívást várok.

- Kitől...Csak nem valami helyes férfitól?

- De. Pontosabban az a helyes fickó a bátyám! Ma van a szülinapja és még akarom lepni holnap.

- Miért nem ma lepi meg? Miért holnap?

- Azért mert Olaszországban él és holnap megyek meglepni.

- Akkor jöjjön velem holnap én is utazom Milánóba mert egy fontos ügyet intézek,foglalok magának szállást egy hotelben. A velem szemben lévő szobába!

- Huncut vigyort jelenik meg az arcán. Nem megyek veled sehova!

- De jössz és kész nincs vita. Most pedig feküdj vissza aludni mert holnap reggel együtt indulunk innen a reptérre.

- Oké. De a ruháimat el kéne hozni onnan!

- Ne aggódjon én mindent kézben tartok. Majd szólok Cristinek,hogy majd ha megérkezünk Milánóba akkor vigyen el téged vásárolni.

- Meddig leszel Milánóban - kérdeztem kisé elcsuklott hangon.

- Egy hétig te pedig gondolom csak két napra akartál menni de ebből egy hét lesz és nem érdekel,hogy nem akarsz ott lenni egy hétig.

- Szóltam is bármit? Majd adott nekem egy fekete comb középig érő pólót...felvettem majd le akartam feküdni az ágyba de megragadta a csuklómat és magához rántott.

- Jól áll rajtad ez a póló kicsilány!

- Nem fogod abba hagyni ezt a kicsilányos dumát ugye?

- Nem!

- Majd miután elengedett azután bebujtam az ágyba és ő is lefeküdt mellém az ágyba majd azt mondta...

- Jó éjt kicsilány.

- Jó éjt Ryan. Majd magához húzott egy kicsi furcsán néztem rá de el néztem ezt a cselekedetet és így aludtunk egész reggelig.

Korán keltem megnéztem a telefonomon,hogy mennyi az idő és azt mutatta,hogy 7:35 majd nagy nehezen de sikerült lehámoznom magamról Ryan kaját.

Csendben kiosontam a szobából de azt se tudtam,hogy merre kell menni hiszen akkora volt ez a ház mint egy palota. Az én házamnál jóval nagyobb. Majd miután megtakáltam a konyhát elkezdtem csinálni reggelit ma úgy döntöttem valami édeset kívánok ezért elkezdtem nekiálni egy kis palacsintának.

Miután elkészítettem megterítettem és elkezdtem díszíteni a palacsinta tetejét Ryan-ét áfonyával és eperrel,az enyémet eperrel áfonyával és egy kis tejszín habbal mert nem tudtam,hogy Ryan szereti-e a tejszín habot.

- Jó reggelt kicsilány!

Éreztem meg a derekam körül két kart. Majd sutogi kezdet a fülembe...

- Ezt megtudnám szokni,hogy minden reggel felébredek te pedig itt vagy és reggelit csinálsz nekem.

- Jó reggelt! Álmodoz csak - mondtam nyugodtan.

- Hát nem egyszer álmodtam már rólad nem is akár milyeneket.

- Fúj a részleteket azért nem kértem. Inkább ülj le és egyél.

- Jó. Amúgy az enyémen miért nincs tejszínhab?

- Mert nem tudtam,hogy szereted!

- Én mindent szeretek amit te szeretsz,meg veled kapcsolatos.

Mosolyodik el halványan mire én is elkezdek mosolyogni.

- Úristen eljutotunk odáig,hogy rám tudtál mosolyogni.

Csak cukkolni próbál de nem jött neki össze.

- Igen képzeld mosolyogtam rád baj?

- Nem dehogy imádom amikor mosolyogsz többször kéne.

- Szoktam mosolyogni!

- Csak nem rám!

- Jó oké együnk és induljunk el végre.

Majd miután megetük elmosogadtam és felmentem át öltözni mert olyan aranyos volt Ryan,hogy hozatott nekem ruhát. Felvettem egy kék rövid nadrágot és egy fehér crop tpot egy fehér sport cipővel. Szerencsére volt nálam smink ezért a tegnapit lemostam és csak szempilla spirált és egy szájfényt tettem fel meg egy kis pirósitott.

Miután kileptem a szobából és lementem ahol Ryan ugyan úgy volt felöltözve mint én csak rajta fehér rövid ujjú póló volt nem pedig trikó. Na mindegy nem is ez a lényeg az a lényeg,hogy mikor kértem a lépcsőn nyitot szájjal bámult engem gondolom tetszetem neki. Majd még pár másodpercen keresztül még engem bámult vagyis nem engem hanem inkább a melleimet. Pedig volt rajtam melltartó mert nem látszódott ki semmi.

- Indulhatunk? Kérdeztem.

- Aha persze.

Rózsa a markombanWhere stories live. Discover now