Üdv Liverpoolban (Sz. D.)

3. fejezet

Végül késő este a kanapémon ülve meséltem el a legjobb barátomnak, hogy Dominik kihasznált, és egy részeg estémen lefeküdt velem. Persze nem mondom, hogy én nem vagyok hibás, hiszen én voltam az, aki full ittasan belement, hogy a testvéremmel közös lakásunk helyett a saját lakására vigyen a focista. Az is rajtam múlt, hogy nemet mondok-e vagy sem, de nagyon jól tudta, hogy mennyire sokat ittam, és lehetett volna annyi esze, hogy ő állít le. Végül lefeküdtem egy nálam majdnem 5 évvel fiatalabb sráccal, aki nem mellesleg az öcsém gyerekkori legjobb barátja. Emlékszem, másnap reggel azt sem tudtam, hogy tudnám visszacsinálni az egészet, annyira megbántam, hogy végül egy ágyba kerültem a focistával.
Trent végül rábeszélt, hogy legalább én viselkedjek normálisan a magyarral, hiszen mindkettőnk munkája múlik a dolgon, így azóta mondhatjuk, hogy rendeződött a kapcsolatunk. A három éve történteket ugyan még mindig nem beszéltük meg, de meg tudunk lenni egymás társaságában, sőt néha-néha tényleg jókat beszélgetünk egymással, és már az is megtörtént, hogy eljött hozzám mikor egy-egy magyar ételt főztem. Nagyon nem tetszett az irány, ami felé haladtunk, ugyanis egyre többet és többet gondoltam a férfira akkor is, amikor nem töltöttük együtt a napjainkat. Túl sokat gondoltam a boci szemeire, arra a gyönyörű mosolyára, a nevetésére, úgy az egész lényére. Túlságosan is jól kijöttünk egymással, és ez nem volt jó. Volt olyan, hogy annyira fáradt volt egy-egy edzés után, hogy feljött hozzám vacsorázni, és mivel ő Manchesterben lakik, nem volt kedve még elvezetni egy órát, ezért ott is aludt nálam. Természetesen minden alkalommal a vendégszobát foglalta el. Most is egy ilyen éjszaka elé néztünk. Kora reggel szállt le a gépe, és a reptérről rögtön az edzőközpontba ment, amit kora este hagyott el. Szerintem haza akart menni, de a srácoknak edzés közben eljárt a szája, hogy tegnap rakott krumplit csináltam, úgyhogy végül nálam kötött ki a férfi.
„Eli, ez valami brutál finom volt. Totál olyan volt, mint amiket anyukád készített gyerekkorunkban."
„Örülök, hogy ízlett. Bendi miatt meg kellett tanulnom a pontos receptet, mert ő csak és kizárólag anyáét hajlandó megenni." Mosolyogva jutott eszembe az öcsém. „Mikor közöltem vele, hogy ideköltözöm teljesen kiakadt, hogy akkor mégis ki fog rá főzni. Szerintem egyébként azóta nem is nagyon evett ilyet."
„Ezt mondjuk abszolút meg tudom érteni. Ne mondd el anyának, de ezt az ételt te sokkal jobban készíted, mint ő." Nevetve játszottam el, hogy lakatot teszek a számra, majd eldobom a kulcsát.
„Anyukád reszeli le a tojást, nem? Emlékszem, mikor nálatok ettünk mennyire furcsa volt."
„Igen, mert elvileg nem ettem meg máshogy a tojást. Azóta mondjuk ez változott, de anya még mindig így csinálja." A focista készségesen segített berakni a tányérokat a mosogatógépbe, és kapcsolta azt be.
„Hiányoznak? A szüleid." Egy pohár bort nyújtottam felé, majd a kanapé felé vettem az irányt, hogy kényelmesebb helyen beszélgessünk tovább.
„Néha nagyon. Már megszoktam, hogy ritkán vannak mellettem, de eddig egy, vagy maximum két ország választott el minket, és sokkal sűrűbben haza tudtam járni."
„Ismerős. Sokszor nagyon hiányoznak, és életemben nem repültem annyit, mint az elmúlt három évben, pedig előtte is rengeteget utaztam."
„Miért nem szóltál egyszer sem, mikor Magyarországon voltál, és tudtad, hogy én is otthon vagyok?! Örültem volna, ha találkozunk."
„Domi, ha nem vetted volna észre, épp előled menekültem el." Idegesen raktam le a szinte üres boros üveget a dohányzó asztalra, és emeltem a számhoz a negyedik pohár bort is. Valószínűleg nem kellett volna ennyit innom, de megint olyan vizekre evezünk, amit józanul nem élnék túl.
„De miért? Végre egyszer normálisan viszonyultunk egymáshoz. Én tényleg azt hittem lehet a dologból valami."
„Dologból? Dominik, te tizenkilenc voltál, én meg huszonhárom. Neked ott volt Fanni, akit amúgy megcsaltál velem." Az ujjaimon számolva soroltam az érveket, a három éve megtörténtek kapcsán. „Ja, és mi soha nem bírtuk egymást. Soha."
„Jaj, Istenem Elizabet hagyjad már ezeket a kifogásokat. Fannival, nagyon az elején tartottunk. Lényegében még csak két randin voltunk túl, egyáltalán nem csaltam meg. Az meg, hogy tizenkilenc voltam egy rossz kifogás. Semmit nem számít a kor. Az viszont, hogy ott hagytál minden szó nélkül, és az öcsédtől tudtam meg, hogy amúgy még aznap elköltöztél Angliába nagyon gáz volt. Kerestelek, és tisztázni akartam veled a dolgokat."
„Dominik, lefeküdtünk egymással. Más nem történt. Egyéjszakás kaland volt. Ennyi."
„Nekem nem volt ennyi." MI VAN? Mi az, hogy neki nem volt csak egy egyéjszakás?! „Ne nézz úgy rám, mintha nem vetted volna észre, hogy mennyire odáig voltam érted már régóta."
„Soha nem vettem ezt észre. Te kedveltél engem?" Lesokkolva néztem a srácra, aki mosolyogva kémlelte az arcom.
„Még mindig kedvellek." Ahogy rám nézett azokkal a gyönyörű barna szemekkel, kicsit megremegtem. Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire jóképű.
„Ha mindig kedveltél, akkor miért jártál Fannival? Utánam is jöhettél volna."
„Nem tudom, jó? Fiatal voltam, és magányos. Te pedig leléptél a francba."
„Nehogy most már az én hibám legyen, hogy együtt voltál vele. Főleg, hogy ahhoz képest, most mennyire negatívan beszélsz a kapcsolatotokról, évekig jártál vele, sőt együtt is laktatok, és közös kutyátok is van. Vállald fel, hogy elcseszted."
Idegesen álltam fel, és indultam fel a hálószobám felé. Reméltem, hogy a focista elgondolkodik a hallottakon, és lesz időm magamra zárni az ajtót. Fogalmam sincs miért viselt meg ennyire ez az egész, hiszen nem vagyunk többek, mint barátok. Vagy olyasmik. Most mégis legszívesebben álomba sírnám magam miatta, mert újra becsapva érzem magam.
„Ella, várj kérlek! . Nem úgy értettem." A lépcsőn jártam már, mikor a srác a csuklómat megragadva fordított maga felé. „Azt akartam mondani, hogy ne haragudj a sok hülyeség miatt, amiket csináltam." Olyan közel állt, hogy éreztem a meleg leheletét is, a lépcsőnek köszönhetően pedig egy magasságban álltunk egymással szemben, így néztem bele a szemébe, ami most szomorúságot tükrözött és egyáltalán nem csillogott úgy, ahogy szokott.
„Domi, hagyjuk ezt, amúgy sem lenne jövője a kapcsolatunknak. Te huszonkettő vagy, én huszonhat, rohadtul szétszednének minket. Azt pedig már említeni sem merem, hogy mit szólnának a vezetőségen, és..." Azt hiszem férfinak elege lett belőlem, ugyanis a következő pillanatban megragadta a derekamat, és magához húzva csókolt meg. Próbáltam ellenállni neki, hiszen tényleg nem akartam belebonyolódni, de annyira jól csókolt, hogy egyszerűen nem tudtam nemet mondani, így még közelebb hajoltam hozzá, a kezemet pedig a nyaka köré fonva viszonoztam a csókot. Végül levegőhiány miatt váltunk el egymástól. Másodpercekig csak lihegve néztünk egymás szemébe, a mosolyt pedig nem lehetett letörölni egyikünk arcáról sem.
„Ugorj!" A focista ellentmondást nem tűrő hangon szólt hozzám, miközben a fenekemet megemelve húzott magához közel.
Alig megszakítva a csókunkat rúgta be a hálóm ajtaját a focista, és már dobott is le az ágyamra, hogy aztán fölém hajolva folytassa a csókcsatát velem. Végül zihálva váltunk el egymástól, és perceken keresztül csak egymás szemébe nézve próbáltuk lenyugtatni a légzésünket. Annyira gyönyörű szeme van. Ezután már én kezdeményeztem, és hajoltam fel az ajkaihoz. Rövid időn belül került le rólunk a póló, majd a nadrág is. Mikor már csak a fehérneműk választottak el minket egymástól, és Domi keze a bugyim széléhez ért, mint valami villámcsapás nyílalt belém egy érzés, hogy nem helyes, amit csinálunk. Ennek nem szabad újra megtörténnie.
„Domi!" A fiú mit sem törődve a felszólításra puszilgatta a nyakamat. „Dominik! Szoboszlai! Állj le!"
„Ne már Bolla! Most meg mi a bajod?"
„Az, hogy ez így nagyon nem okés. Nem szabad lefeküdnünk egymással. Még egyszer nem."
„Elizabet, most ugye nem jössz megint a korral, meg ilyen hülyeségekkel?"
„Nem, csak nem tudom, nem érzem ezt helyesnek. Pár hete szakítottál a barátnőddel, akivel évekig voltatok együtt. Az öcsém megölne minket, és amúgy is, szerinted mit szólnának a rajongóid, ha kiderülne, hogy van valami köztünk? Mit szólna a csapat? Úristen, Klopp kirúgna engem."
„Hagyjad már ezeket a hülyeségeket!" Dominik az ágyra csapva kelt fel onnan, hogy összeszedje a ruháit. „Szard már le a többieket! Kit érdekel, hogy mikor szakítottam a barátnőmmel, vagy az, hogy Bendi mit fog szólni! Nem jutott eszedbe, hogy ő egyébként tudja mi történt köztünk, és nincs semmi baja vele?"
„Már miért ne lenne problémája vele? Mindig is utálta körülöttem azokat a srácokat, akik lényegében olyanok, mint te."
„Megkérdezted erről őt is? Mert szerintem nem ártana. Az pedig, hogy Klopp kirúgna a legnagyobb hülyeség. Már mi a francért rúgna ki? Elvégzed a munkád, nem? Akkor meg? Szard már le a francba!"
A könnyeimet törölgetve néztem fel a focistára. Tényleg ennyire egyszerű lenne az egész?Bárcsak ne gondolkoznék ennyire reálisan, és ne érdekelne, hogy mit gondolnak mások rólam. Akármennyire is tetszik nekem a srác, muszáj nekem az okosabbnak lenni, mert tudom, hogy ezt az egész kalandot később megbánná.
„Domi, kérlek most menj el."
„Szóval akkor ennyi? Tudod, azt hittem megváltoztál, de úgy látszik még mindig egy szívtelen dög vagy!" Hangosan csapta be a hálószobám ajtaját mikor távozott, én pedig hasra vágva magam üvöltöttem a párnámba, és engedtem utat a könnyeimnek.