Üdv Liverpoolban (Sz. D.)

12. fejezet

Másnap reggel egy rakás zsepivel magam körül ébredtem az ágyamban. Trent mellettem feküdt az ágyban, és a telefonját nyomkodta, ez pedig csak egyet jelentett. Az egész éjszakát végig bőgtem. Alig mertem megkérdezni tőle, hogy amit tegnap este a saját születésnapi bulimon láttam az igaz volt-e. Féltem, hogy nem csak részeg voltam, és hallucináltam, hanem Fanni tényleg megjelent, és tényleg csókolózott a barátommal.
„Trent." Mély levegőt véve ültem fel az ágyban, és fordultam a legjobb barátom felé, aki egy együttérző sóhajjal dőlt az ágytámlának.
„Ne kérdezd meg, jól láttad. Nem tudom, mi a magyarázata, de amikor megláttam, hogy sírva rohansz a kijárat felé, majdnem megvertem."
„És miért nem tetted meg?"
„Millie visszatartott, és inkább megkért, hogy menjek utánad, a seggfejet meg majd ő elintézi. Bár Virg és Ibou is mindent látott, szerintem inkább ők intézték el."
„Mit keresett ott az a nő? Ki hívta meg egyáltalán?"
„Mills azt mondta, hogy senki nem hívta, csak valakitől megtudta, hogy a Modoban szerveztük le a bulit. Neki nem tetszik, hogy együtt vagytok Dommal, és még mindig azt hiszi, hogy miattad mentek szét, ezért tönkre akar tenni."
„Bájos, de azért nem kenhetünk mindent a csajra. Szoboszlai elhúzódhatott volna, de nem, az az idióta visszacsókolta a volt barátnőjét. Én ezt nem hiszem el." Trent magához húzva hagyta, hogy kisírjam magam.
„Sajnálom Eli. Tudom, hogy sokat nem segít, de szeret téged, akármilyen hülyeséget tett. Egy seggfej, de szeret téged."
„Lehet, de megcsalt. Ez az, amit soha senkinek nem nézek el. Nekem ez túl sok, el kell mennem innen."
„Mire gondolsz?" A brit csak összezavarodva nézte ahogy hirtelen felpattanok az ágyról, és a szoba egyik sarkába hajított bőröndömet megemelem. „Eliza, mit csinálsz? Ugye nem akarsz elmenekülni?"
„Kell egy kis idő. Bemegyek ma az edzőközpontba, és szólok Jürgennek, hogy pár napra elmegyek, küldje el, hogy miket kell posztoljak, és majd távolról dolgozom."
„És mégis hova mész?"
„Nem tudom. Bendihez, anyáékhoz. Fogalmam sincs, majd a reptéren eldöntöm."
„Ugye tudod, hogy keresni fog?"
„Tudom. Kérlek ne mondd el neki, hogy hol vagyok, ha készen állok rá, majd keresem."
„Egész éjszaka hívogatott, szerintem beszélned kéne vele."
„Trent, én szeretlek, de ne kényszeríts erre. Jelenleg nem bírok ránézni. Csak kérlek vigyél be a központba, és onnan a reptérre!"
A bőröndömet felemelve sétáltam le a lépcsőn, hogy megkeressem Roadot, és megpróbáljam belerakni az utazótáskájába. Klopp rendkívül megértő volt, és engedélyezte, hogy pár napot kivegyek, és még csak dolgoznom sem kell, mert majd helyettesít valaki. Trent szomorú tekintettel fordult felém a reptéren, mikor a biztonsági ellenőrzés előtt felé fordultam.
„Legalább írj neki egy üzenetet, mert már vagy hússzor hívott, hogy mi van veled, mert nem veszed fel a telefonodat."
„Írok neki, ígérem. Köszönöm Trent, hogy mellettem állsz."
„Vigyázz magadra Eli, és írj amint leszálltál. Ne csak nekem, neki is." Szipogva öleltem meg a legjobb barátomat, aki csak a hajamba puszilva engedett végül az utamra.

Kicsivel kevesebb mint két óra múlva fáradtan húztam magam után a bőröndömet, majd fogtam meg Road táskáját, és vonultam ki a genfi reptérről. Amint megláttam az öcsémet a kocsijának támaszkodni, egy keserű mosollyal siettem felé. Örültem, hogy látom, de közben megszakadt a szívem.
„Most komolyan hoztad a macskát is?"
„Szerinted ki vigyázott volna rá? Ő az én macskám." Kicsit sem finoman utaltam arra, hogy nem fogom Dominikra bízni Roadot, hiába nevelte ő is.
„Te tudod nővérkém." Egy világfájdalmas mosollyal ölelt magához, miután a csomagjaimat berakta az autójába. „Ugye tudod, hogy szívesen megverném."
„Tudom. Nem vagy vele egyedül, de kérlek most ne beszéljünk erről. Azért jöttem hozzád, és nem anyáékhoz, mert ők tuti kérdezgettek volna, hogy mi történt."
„Eljössz a vasárnapi meccsemre?" Hálásan néztem felé, hogy ejtette a témát, majd mosolyogva bólintottam. Alig várom, hogy végre újra kint legyek Bendi meccsén, és lássam a pályán.
Hajnal egy körül végül úgy döntöttem, hogy írok egy üzenetet Szoboszlainak, hiszen egész nap keresett, és aggódott értem. Hiába a megcsalás, attól még a lelkiismeretem erősebb, és nem tudtam volna aludni úgy, hogy nem jeleztem felé, hogy rendben vagyok. Amint elküldtem neki, hogy jól vagyok, ne keressen, már jött is a válasz.
Nik: Köszönöm, hogy válaszoltál. Pár napig hagylak, de tudnod kell, hogy én nem csókoltam vissza Fannit, ő mászott rám.