Üdv Liverpoolban (Sz. D.)

16. fejezet

„Tudod mi a legszarabb érzés?"
„Tudom. Én is sajnálom, hogy nem játszhattatok, de tudod jól, hogy az egészséged a legfontosabb."
„Persze, tudom én, csak na, azért szar volt ott ülni a sorok között." Szomorú mosollyal bújtam legjobb barátom ölelésébe, és ámulva néztünk ki a repülőgép ablakán, csodálva Londont éjszaka. Imádom. „Ne is beszéljünk erről. Inkább segíts, hogy mivel lepjem meg Milliet a szülinapján!"
„Trent, most komolyan nekem kell kitalálnom, hogy mit adj a barátnődnek?" A szememet forgatva vettem ki a kezéből a telefonját, és nyitottam meg az egyik repülőgéptársaság applikációját, beírtam Amelia álomhelyszínének a repterét, majd visszadobtam legjobb barátom ölébe a telefont. „Szívesen. Ne magángéppel menjetek, azt nem szereti Mills."
„Mit beszéltetek Trenttel?"
„Á, csak a szokásos. Én oldom meg a dolgait." A barátom nevetve húzott magához egy csókra. „Szóval te ezzel oldod meg a dolgaid?"
„Legalábbis veled. Tudod mi jutott eszembe?"
„Na, ez már jól kezdődik."
„Mi lenne, ha lelépnénk New Yorkba, ha lesz egy hét szünetünk?"
„New Yorkba?"
„Aha. Tudom, hogy régóta el akarsz oda menni, és remélem a három év alatt nem voltál ott."
„Nem voltam. Van valami különösebb oka, hogy el akarsz menni?"
„Semmi különösebb oka nincs." Aha, miért nem hiszem el? „Akkor április vége? Te, én meg New York?"
„Te, én meg New York." Hihetetlenül boldog voltam, hogy Dominik feldobta ezt az ötletet. „Szeretlek Nik."
„Tudom, Ella." Mérgesen néztem rá, és vártam, hogy folytassa a mondandóját. „Szeretlek bébi, de kérlek ne ölj meg a tekinteteddel."
Nevetve csókoltam meg a férfit, majd hozzábújva vártam, hogy végre leszálljunk. Rettenetesen hosszú volt a napunk, de mindenki kicsattant az örömtől, hogy megnyertük a kupát. A srácok vidáman adogatták egymás kezébe a trófeát egész út alatt, hogy jobbnál jobb képeket készítsenek róluk a közösségi oldalakra. Természetesen hozzánk is eljutott az ezüst csoda, így boldogan fotóztam le Szoboszlait, majd fotózott ő le engem, és végül rengeteg kép készült kettőnkről is. Csodás napzárás volt.

„Bébi, nem jössz aludni?" Hosszú hét van mögöttünk, és közel sincs vége, így még éjszaka is a laptopom előtt gubbasztottam a kanapén ülve.
„Nemsokára jövök, de tudod, hogy nem nagyon dolgoztam a héten, és hiába helyettesítettek, van mit pótolni."
„Azért nem dolgoztál, mert beteg voltál, és nagyon nem akarom, hogy visszaess, úgyhogy szépen csukd le a laptopod, emeld meg a formás kis feneked, és gyere aludni!"
„Ne parancsolgass!" A férfi csak pofátlanul szemtelen vigyorra húzta a száját, és miután lecsuktam a MacBookom tetejét, felkapott az ölébe, hogy felvigyen a hálóba.
„Na tessék. Most, hogy ágyban vagy, alvás." Egy jóéjt puszi után szorosan magához ölelt.
„Tudod milyen nap van ma?"
„Nem fogsz aludni igaz?" Vigyorogva néztem fel rá a félhomályban. „Oké, milyen nap van ma?"
„Pontosan négy évvel ezelőtt szálltam fel a gépre, és költöztem ide."
„Szóval akkor négy éve volt az a bizonyos este?" Azért jó érzés, hogy már mindenféle rosszindulat nélkül tudunk erről beszélni. „Akkor mi lenne, ha most felelevenítenénk? Pia és menekülés nélkül?"
„Nem rossz az ötlet. Régen volt, de én úgy emlékszem, hogy lenyomtalak az ágyra, és föléd hajoltam." Dominik hagyta, hogy most én irányítsak, így átvetettem a lábam a derekán.
„Tényleg, aztán én szépen lassan lehámoztam rólad a ruháidat, és fordítottam a helyzetünkön."
„Amúgy a hétvégi meccs után pizsi parti lesz nálunk."
„Imádom, hogy mindig valami random témát dobsz fel szex után." Nevetve fúrtam bele az arcom tetovált mellkasába, ahogy kihallottam a szarkazmust a szavaiból. „Milyen buli lesz nálunk?"
„Virgillel pár hete megbeszéltük, hogy áthozza a lányokat, aztán ezt megtudta Joe meg Robbo, meg a többiek, úgyhogy közölték, hogy gyerekfelügyelet lesz nálunk."
„Oh, akkor nekem is maradnom kell?" Felhúzott szemöldökkel néztem a barátomra, és egyáltalán nem értettem a reakcióját.
„Nem akarsz? Úgy tudtam bírod a srácokat."
„Bébi, poén volt. Imádom őket, nem kell aggódnod. Bár azért azt nem tudom mihez fogunk kezdeni ennyi kisgyerekkel, de majd áthívjuk Trentet meg Milliet is."
„Az úgy jó lesz. Na aludjunk, mert már tényleg nagyon késő van, és korán akarok kelni, hogy befejezzem a munkát."
„Munkamániás vagy."
„Bagoly mondja." Nevetve hajoltam a férfihoz, aki adott nekem egy apró csókot, majd megfordultam a másik oldalamra, és vártam, hogy átöleljen. „Jó éjt Nik! Szeretlek."
„Én is téged bébi, én is téged."
A sűrű programok miatt én végül nem tartottam a srácokkal Nottinghambe, így délután az anyukákkal, és a gyerekekkel a kanapénk köré gyűlve néztük a fiúk meccsét. Nagyon jól telt a délelőtt is, de én egész nap csak a meccset vártam. Dominik végre újra játszhatott, és alig vártam, hogy Klopp becserélje.
„Miért nem küldi már be? Most komolyan fel kell hívnom Jürgent, hogy csináljon már valamit?"
„Nyugi Eli, még csak nemrég kezdődött a második félidő, nem akarja Domot terhelni."
„Igaza van Tammynak. Dom most épült fel, nem szabad még ilyen sok időre beállítani. Csak élvezd a meccset."
„Hallgass a mamira. Apa is mindig azt mondja, hogy a maminak mindig igaza van." A kis Ky hevesen bólogatva ült bele az ölembe, hogy onnan nézze tovább az apukáját a tv-ben, én pedig majdnem elolvadtam, mikor szorosan hozzám bújt.
Végül Domi majdnem húsz percet játszhatott, én pedig hihetetlen boldog lettem ettől, és közvetlen a játékidő vége után írtam egy sms-t a focistámnak, és titokban alig vártam, hogy a lányok lelépjenek, a gyerekek elaludjanak, és Szoboszlai itthon legyen.
„Eli, tudunk beszélni?" Már csak Mills és Rachel maradtak nálam, a többi anyuka elköszönve a gyerekeitől, hazamentek.
„Persze Rach. Minden rendben? Kicsit gondterheltnek tűnsz."
„Nem akarok túl tolakodó lenni, de tudtok még egy pár napig vigyázni a srácokra?"
„Ez nem tolakodás. Tudod jól, hogy mennyire imádjuk őket. Miért érzem úgy, hogy nem ez az egyetlen dolog, ami miatt beszélni akartál velem?"
„Úgy érzem, hogy az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól Andyvel. Lehet azért, mert én visszatértem a munkába, ő meg ugye mindig a központban van, de úgy érzem, hogy teljesen monoton élünk egymás mellett. Ugyanolyanok a napjaink. Felkelünk, reggelizünk, elvisszük a gyerekeket suliba, ő megy edzeni, én dolgozni, aztán mire mindenki hazaér már csak vacsorázunk, és alszunk."
„Jaj Istenem Rachel, ne sírj emiatt! Akármikor idehozhatod a gyerekeket. Ti pedig menjetek el randizni."
„Próbálok helyzeteket teremteni, de szinte esélytelen, annyira sűrűek a napjaink."
„Tudod mit csináljatok? Menjetek el az első randitok helyszínére, vagy ilyesmi."
„Ez nem is rossz ötlet. Nem is értem, miért nem jutott eszembe eddig."
„Tudod mi volt pár napja? Akkor volt az egyéjszakás kalandunk évfordulója, és Dominik feldobta az ötletet, hogy elevenítsük fel azt az estét. Szerintem nektek is kéne valami hasonló, és hidd el, utána minden rendben lesz nálatok."
„Köszi Eli. Máris sokkal jobban érzem magam." Nevetve öleltem meg barátnőmet, aki nem győzött hálálkodni.
„Ja, és szerintem már ma este lepd meg valamivel, ha érted mire gondolok."
„Értem én, hogyne érteném. Jobb is lesz, ha megyek. Te megleszel ennyi sok gyerekkel?"
„Persze. Amelia itt marad amíg Domi haza nem ér, úgyhogy addig lesz segítségem. Na menj, csípd ki magad!"
Végül Millie nem csak addig maradt nálunk, amíg a barátom hazaért, ugyanis útközben a fiúk kitalálták, hogy Trent is nálunk alszik, így négyen vigyáztunk a gyerekekre. Szükség is volt rájuk, mert nem ment túl egyszerűen még a vacsora sem. A fürdetéssel még csak meg sem próbálkoztunk, ugyanis a rosszcsontok ahányan voltak, annyi felé rohangáltak a házban. Végül késő este fáradtan köszöntünk el legjobb barátoméktól, akik a szomszéd szobában aludtak, majd mi is végre bedőlhettünk az ágyba.
„Kérlek emlékeztess, hogy soha ne vállaljunk kettő gyereknél többet!"
„Szóval te kettő mini Dominikot akarsz?"
„Először is nem lesz Dominik a neve a gyerekünknek. Másodszor pedig, nem lesz két fiúnk."
„Bébi, ezt nem te döntöd el."
„Nem érdekel. Akkor sem lesz Dominik." Már épp nyitotta volna a száját, hogy valamit beszól, de én inkább felemeltem a fejem a mellkasáról, és adtam neki egy apró csókot. „Nem vagyok hajlandó kettőnél több gyereket szülni. Deal?"
„Deal. Örülök, hogy legalább eddig eljutottunk a gyerektémában."„Domi, ezt már megbeszéltük. Majd pár év múlva vállalunk. Most élvezzük ki, hogy együtt vagyunk, és amúgy is a karrier az első."