Eternal struggle ❤️‍🔥🔞 (3. Rész)

5. Szorul a hurok

Georgina éppen leparkolt a házuk előtt, mikor megcsörrent a telefonja. Lena volt:

- El tudnál jönni hozzám? - tért a lényegre, amint felvette.

- Csajszi, most értem haza... - ásított nagyot - Baj van?

- Nincs. Nagy baj nincs, de kellene a segítséged. Nem tudom, kinek szólhatnék...

- Küldd a címet! Mindjárt indulok! - nyomta ki a hívást, majd beszaladt átöltözni.

Magára kapott egy melegítő szettet, edzőcipőt és már indult volna, mikor az apjával találta szembe magát.

- Máris mész?

- Közbejött valami. - lépett el mellette, de az Alfa megállította.

- Georgina, remélem, nem csinálsz semmi hülyeséget!

- Apa! Ne már! Csak egy barátomhoz megyek. - mondta indulatosan.

- Fiú barát? - hunyorgott.

- Nem, lány és együtt dolgozunk a kórházban.

A hatalmas férfi megkönnyebbülten sóhajtott.

- Rendben. De igyekezz! Pihenned is kell
valamennyit...

- Tudom! - puszilta meg az arcát - Szeretlek! - mondta, majd sarkon fordult. Ez mindig beválik.
Nem kell tudnia, hogy egy leendő vámpír lett az újdonsült barátnője.

Megnyitotta a címet a GPS-ben, majd rálépett a gázpedálra. Vajon mi a csoda történhetett szerencsétlen lánnyal? Azt hitte, mostanra már túl lesz 3 meneten a vikinggel. Annyira kívánták egymást, hogy már szinte zavarbaejtő volt. Mit tudott elbaszni az a faszfej?! - tűnődött, de erről ismét eszébe jutott az ő vámpírja.

Az ő vámpírja?! Jajj, ne már! Túl messzire ment...

Szóval Avery.

Mióta elköszöntek egymástól, folyamatosan rajta járt az esze. Bele fog ebbe őrülni!

Tiltott préda! A fajok nem keveredhetnek! De a kurva életbe, hogy ilyen átkozottul tökéletes minden porcikája!

Miért tetszik annyira neki? Kicsi, viszonylag vékony, vámpír, arrogáns, fehér bőrű és kék szemű...

A kék szemű farkas hidegvérű gyilkos. Azt jelenti, hogy elvette egy ártatlan életét.

Avery türkizkék szeme viszont mégis megbabonázta. Fürdeni akart a tekintetében. Élvezte, hogy a pillantása felforralja a vérét.

A vérfarkasok neki a szöges ellentétei: nagydarab izomkolosszusok; akkorák, mint Rayner; és barnák. A hajuk, a bőrük, a szemük mind mind a bronz, fekete és arany keverékei. Ő maga is tipikus farkas külsővel rendelkezik. Semmi különleges nincs rajta.

Vannak persze más falkák, ahol más külső jegyek dominálnak, de náluk ez volt a jellemző. Néha azt kívánta, bárcsak valamelyik északi csoportba született volna, akkor lehetne világosabb haja. Így még ha befestetné is nevetségesen nézne ki... Na, mindegy, ez van...

Leparkolt, s miután Lena felengedte, döbbenten nézett szét a lakásban.

- Öhm, hová készülsz? - intett fejével a tömött sporttáska felé.

- Reméltem, hogy hozzád. Kell még egy kis idő, hogy mindent elrendezzek, de innen el kell tűnnöm.

Hogy mi van?! - döbbent meg.

- Nem egészen értelek... - ráncolta a homlokát.

- Napnyugtáig van időm olyan messzire menni, amennyire lehet. Ehhez kell egy másik kocsi, új telefon, szállás és bankba is kell mennem.

- És miben tudok neked segíteni? Nem egészen értem... - ismételte önmagát, mert már előre félt a választól.

- El kell tűnnöm. Időre van szükségem és a vámpírok keresni fognak. Te nappal is tudsz mozogni, természetfeletti vagy... Jajj! Nem volt más, akihez fordulhattam volna! - hadarta.

- Oké. Nem faggatlak tovább. Ha akarod, egyszer elmeséled. De ezért örök életre az adósom vagy!

- Megegyeztünk! - vágta rá Lena azonnal.

- Az apám ki fog csinálni ezért, hogy vámpírokat hozok a nyakunkra... - forgatta meg a szemeit reményvesztve, majd odadobta neki a slusszkulcsát - A terepjáróm lent van. Pakolj be, addig elfedem itt a szagodat, hogy nehezebb legyen számukra a keresés.

Lena bólintott, majd felkapta a motyóit és elsietett.

Mi a szarba sikerült belekeverednie?! - temette az arcát a tenyerébe. Megéri ez neki?! Lehet, át sem fog Lena változni... akkor pedig a kölcsönösen kifizetődő kapcsolatnak a kórházban máris lőttek. De megkedvelte. Nem tudja magára hagyni ebben a kilátástalan helyzetben.

Az a kurva jó szíve fogja egyszer kicsinálni...

De most koncentrálnia kell! Elő kell idéznie a benne élő farkast. És mivel nappal van, így baromi nehéz...

Minden idegszálával az átváltozásra fókuszált, mígnem végre kibújtak a karmai, megnőttek a fogai és a fülei, a látása, hallása és szaglása felerősödött.
Ebben a köztes formában kiélesedtek az érzékei, a képességei, így a saját illata is.

Újabb koncentrálás után hagyta, hogy a testéből kiáramoljanak a feromonok. Ezt a képességet a farkasnők a párjuk bevonzására szokták használni, mert valósággal megvadítja az arra fogékony hímet. Gyakran vannak ebből harcok is. Az erősebb kapja meg a nőt, aki ezután boldogan potyogtatja a kölyköket... Ő még nem állt erre készen, éppen ezért most először csinálta ezt a kis mutatványt. De sikeresen. Érezte a felerősödött illatát, így gyorsan végig járta a lakás minden zegét és zugát, ezután visszaváltozott, ami mindig sokkal könnyebb és csatlakozott Lenához a kocsiban.

Meg sem álltak a falka területéig. Útközben Lena elmagyarázott neki mindent töviről-hegyire. Ő is hasonlóképpen megdöbbent a hallottakon, bár az elszökést azért túlzásnak tartotta. Meg is próbálta lebeszélni róla, de a csajszi elszánt volt... "Majd lesz valahogy..." - mondogatta, Georgina pedig tudta,hogy titkon abban bízik, hogy a viking majd megmenti. S erre ő is mérget mert volna venni! A szaga miatt pedig náluk fogja először keresni.

Oooh, a szentségit! Az apja egyenesen tombolni fog! Valami nagyon jót kell ígérnie neki cserébe, s jelen pillanatban csak egy opció tűnt elfogadhatónak... az, amit semmiképpen nem akart...

- Hogy merészelted?! - ordította az apja egyenesen az arcába, mikor megérkeztek.

- Elnézést, Uram! Az én hibám. - kezdte a magyarázkodást Lena, de a férfi leállította.

- Hallgass! Georgina az egész falkát veszélyezteti egy vérszívó miatt!

- A barátom miatt! - védte meg a lányt - Akár vámpír, akár nem. Jelenleg csak egy reményvesztett ember, akinek segítségre van szüksége! Nem hagyhattam magára!

- Olyan vagy, mint az anyád. - rázta meg a fejét kissé megenyhülve. Innen már könnyebb dolga lesz... mostmár hallgat az érvekre.

- Ezt bóknak veszem! - húzta ki magát, amin az apja elmosolyodott.

- Mit akartok? - kérdezte megadóan.

- Északra akar menni. Segíts megszervezni a fuvarokat!

- Nem fog tetszeni a többi Alfának.

- De te meg tudod győzni őket... - vigyorgott.

- Igen. - bólintott röviden, majd megvillant a szeme, amiből tudta, hogy most fog szorulni az a bizonyos kötél a nyaka körül. - De... - kezdte és közelebb intette magához, majd a fülébe suttogta - neked is meg kell fizetned az árát ennek a szívességnek.

- Tudom. - bólintott beletörődően - Duncan? - kérdezte.

- Duncan. - bólintott az Alfa.

- Legyen. - lehelte, majd mosolyt erőltetett az arcára és Lenához fordult - Minden rendben lesz! Minden rendben lesz! - mantrázta sokkal inkább magának, mint a barátnőjének...