Eternal struggle ❤️‍🔥🔞 (3. Rész)

15. Áldás vagy átok?

Avery próbálta elfojtani a köhögést és lenyelni végre a falatot, de a kimondott szó ott sistergett az agyában: "Szopatsz!". Oh, bárcsak! - fogalmazódott meg benne a válasz, s a vér azonnal a lába közé tódult. Kurva életbe!

- Jól vagy? - kérdezte a nő mosolyogva, de ő látta a maszkja mögötti rejtett elégtételt. Revansot vett, amiért az előbb rajtakapta, hogy az ajkait nézi.
Töltött magának vizet a kancsóból és ivott pár kortyot mielőtt megszólalt.

- Remekül vagyok. - nézett rá vidáman - Anyám nagyon odafigyelt az oktatásomra. Gyerekkoromtól kezdve folyton tanultam.

- Csak nyelvleckéket vettél? - kérdezte ártatlanul Georgina, miközben nagyon feltűnően eltűntetett egy újabb szusit a szájában.

A látvány teljesen megőrítette. Továbbra is a szopatás körül maradtak a gondolatai... Ha most lefektethetné a tatamira, előbb kinyalná aztán a torkába élvezne...

- Nem. A testedzés sem maradhatott el, bár azt apám koordinálta. - mondta higgadt hangon.

- És mit sportoltál? - kíváncsiskodott.

- Mit nem? - nevetett fel röviden, elrejtve ezzel a frusztrációját. - És te? Milyen a te anyukád?

- Nem tudom. Belehalt abba, hogy én megszülethessek. - mondta szenvtelenül és elfordult, miközben a szája széle megrándult.

- Sajnálom. - mondta Avery szomorúan - Az én apám sem él már. Árnyékok ölték meg.

- Tessék? - emelte rá a tekintetét értetlenül.

- Akkor még nem voltam Harcos, - magyarázta - csak egy elkényeztetett úri ficsúr.

- Azt hittem, most is az vagy. - kötekedett, amin csak jót nevettek - És ezután...? - találgatott óvatosan, majd evett.

- Igen. - bólintott - Önként jelentkeztem.

- Oh. - nyögte a nő tele szájjal és kereste a szavakat.

- Igen. Mindenki megdöbbent. De főleg anyám.

- Érthető okokból. - mosolygott lágyan - Melyik anya szeretné, hogy a gyermeke ezt csinálja az élete hátra levő részében?!

Avery csak pislogott és evett. Erre soha nem gondolt. Mindig úgy fogta fel, hogy büszke lehetne rá az anyja, amiért végig ment a hosszú és nehéz úton és elérte azt, hogy tényleg Harcos lehessen. Azt hitte, csak az örökség eldobása miatt orrolt meg rá, holott lehet, csak az anyai féltés miatt ellenezte az egészet...? Nem tudhatta...

- És van testvéred? - kérdezte hirtelen.

- Nincs.

- Nekem se. - harapott a formás ajkába megint. Uuuh, de megcsókolná!

- Akkor édesapád szeme fénye vagy, jól mondom? - kérdezte inkább.

- Inkább a falka ékköve. Kurva idegesítő. - nevetett keserűen.

- Annyira korlátoz?

- Igazából nem. Csak azt akarja, hogy más ember legyek, mint aki vagyok.

- Ismerős. - mosolygott együttérzőn és a tekintetük találkozott. Abban a pillanatban melegség járta át a testét a feje búbjától a lábujjhegyéig. Elveszett a gyönyörű, aranyszínű szempárban, s csak akkor eszmélt, mikor Georgina kapkodva megszólalt.